2005. augusztus 5. 18:44
1945. augusztus 6-án reggel ledobták az első atombombát Hiroshimára.
1945. augusztus 6-án reggel 8:15-kor, amikor Hiroshimára ledobták az első atombombát, egy egészen új korszak köszöntött be a Földön.
Los Alamos-ban, Új-Mexikó sivatagában fejlesztették ki az új szuperfegyvert. Több mint 20 ezer ember: mérnökök, fizikusok és kémikusok építették meg az atombombát, amelynek hatásfoka 15 ezer tonna robbanóanyagnak felelt meg. Ezt azonban akkor még csak néhányan sejtették.
A 3 méter hosszú, 4 tonna tömegű atombombát augusztus 6-án kora reggel egy B29-es bombázóval, az Enola Gay-jel szállították egy csendes-óceáni szigetről Japán felé. Csak a pilóták tudták küldetésük célját, a legénységet nem avatták be.
Dutch van Kirk, navigátor: „Az amerikai katonák mindenütt az első sorban küzdöttek, és elkapták vagy megölték őket, ezért szerettünk volna a vérontásnak véget vetni és hazahozni a fiúkat.”
8 óra 15 perckor az Enola Gay Hiroshima fölé ért, kioldották a bombát, a gép megfordult és visszarepült az amerikai támaszpontra.
Hiroshima japán 7. legnagyobb városa, 350 ezer lakója volt az atomtámadás előtt. A tudósok szerint már akkor radioaktív sugárzás érte a várost, mielőtt még felrobbant volna a bomba.
Sükösd Csaba, a Budapest Műszaki Egyetem Nukleáris Technikai Tanszék vezetője: „Az atombomba robbanáskor 10 millió fok hőmérséklet keletkezik rövid idő alatt, hatalmas hőhatással jár, természetesen hősugárzás, fénysugárzás, sőt még röntgensugárzás is történik ilyen magas hőmérsékleten.”
A kutatók másodpercre pontosan kiszámították az atombomba becsapódását. Az első 3 másodpercben hatalmas tűztenger árasztotta el a földet, majd jött a légnyomás és 10 másodperc alatt pedig mindent lerombolt 4 kilométer sugarú körben.
Tadami Masumoto, túlélő: „Először egy hihetetlen nagy fényt érzékeltem, megfordultam és futni kezdtem, de ebben a pillanatban utolért a légnyomás és földhöz vágott.”
Tadami Masumoto a rokonait veszítette el, akik 130 méterre laktak a robbanás epicentrumától. A férfi aznap éppen az egyetemi kollégiumban volt, így túlélte. A robbanás után visszament a romokhoz, de minden családtagja meghalt.
Az áldozatok a másodperc egymilliomod része alatt kaptak sugárzást, egy katona 800 méterre volt az epicentrumtól, 3 héttel később meghalt. Egy másik férfi viszont 1 kilométerre, de mindene összeégett.
A japán nagykövet 2 éves volt 1945-ben, Hiroshimától 600 kilométerre lakott a szüleivel. 18 évvel később jutott el a városba egy megemlékezésre.
Teruyoshi Inagawa, Japán nagykövete: „A mai napig vannak olyanok, akik az atomtámadás utóhatásaitól szenvednek, fehérvérűségben vagy például pajzsmirigyrákban. Még most, 60 évvel később is halnak meg emberek az atomtámadás miatt.”
Augusztus 9-én Nagaszakira is atombombát dobtak az amerikaiak, a támadások után 3 hónappal az áldozatok száma elérte a 200 ezret. Az Enola Gay nevű bombázó legénységének egyik tagja a bevetés után ezt írta a naplójába: Istenem mit tettünk.
