2005. augusztus 3. 8:47
A két kelebiai határőr azért halhatott meg, mert látták a titkos műveletet.
Az őrnagyot a mai napig felháborítja, hogy a két fiatalembert szolgálat alatt elkövetett kötelességszegés vétsége miatt elmarasztalták. Zsolt és András holttestére a vonatsínek mellett találtak 1991-ben. A hivatalos iratok szerint baleset történt.
„Bűnösként lettek eltemetve, holott erre bizonyíték nem volt” – mondta a Szemes fedőnéven nyilatkozó tiszt.
Szemes szerint a Kelebián határszolgálatot teljesítők harci feladatot láttak el. A délszláv háború miatt aktívvá vált a határszakasz. Magyarország menekülteket fogadott, és felélénkült a csempészet.
„A csempészet kiindulási helye Magyarországon Kiskunhalas, jugoszláv oldalon Szabadka volt. A jugoszláv „államérdek” is azt diktálta, hogy minél több, a szovjetek által Magyarországon felejtett harci eszközt szerezzenek be” – fogalmazott Szemes.
1991. szeptember 17-én a kelebiai állomáson három különös vagonból álló szerelvény indult Szabadkára. Szemtanúk szerint ezt a három vagont 30 géppisztolyos őrizte a szabadkai vasútállomáson, aznap éjjel teljes áramkimaradás volt a határ és a pályaudvar közti szakaszok között.
Szemes úgy tudja, a két határőr azért halhatott meg, mert látták ezt a műveletet, és hogy ne maradjon szemtanú, a sínekre fektették őket. A vonatot a gázolás után átfésülték és egy magyar nemzetiségű jugoszláv vasutast találtak megbújva az egyik vagonban, aki azonnal menekültstátust kért, ám az ügyészség soha nem intézkedett a meghallgatásáról, a nyomok és a tanúk végleg eltűntek.
