2005. június 9. 21:28
Vannak olyan idős emberek, akik az elmúlt években a tiltás ellenére visszaköltöztek a Csernobilhoz közeli régi házaikba. Nem érdekli őket a szennyezés, illetve inkább csak nem akarnak foglalkozni vele. Nemrég jött haza egy magyar kutatócsoport Csernobilból, akik azt vizsgálták, hogy 19 évvel a katasztrófa után mekkora a környéken a sugárzás.
A robbanás 1986. április 26-án, hajnali 1 óra 23 perckor történt a csernobili atomerőmű 4-es blokkjában. Mivel senki sem mérte fel a katasztrófa nagyságát, rengeteg idő veszett el. A Csernobiltól 5 kmre lévő Pripjáty lakosságát csak 36 órával a robbanás után telepítették ki – más települések lakói még rosszabbul jártak.
A radioaktív anyagok légkörbe kerülése csak május 6-án, vagyis 11 nappal a robbanás után szűnt meg. Magyarországra 3 irányból érkezett szennyeződés. Ezt azonban sokáig felső utasításra elhallgatták. Csak május 4-én hívták fel az emberek figyelmét arra, hogy mossák meg a zöldségeket és csak ellenőrzött, pasztőrözött tejet igyanak.
A magyar tudományos expedíció azért utazott Csernobilba és környékére, hogy személyesen is meggyőződhessenek arról, mi folyik ma a kietlennek és néptelennek hitt területeken.
„Utóbbi időben megjelentek olyan híradások, hogy szivárog a szarkofá,g és hogy ez mekkora problémát okoz. Tudni kell, hogy a szarkofágot nem tervezték hermetikusra, úgy tervezték, hogy azon rések vannak – egyszerűen a hőtágulás illatáció miatt erre szükség van” – nyilatkozta Dr. Aszódi Attila, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Nukleáris Technikai Intézetének igazgatója, egyetemi docens.
Ennél sokkal érdekesebb és fontosabb azonban, hogy milyen állapotban van a szarkofág és az alatta lévő roncsolódott reaktor.
„Az ukrán szakemberek nem tudják 100%-osan kijelenteni, hogy minden szerkezeti elem úgy marad, ahogy van és ha valami ledől, abból további problémák adódhatnak” – tette hozzá a szakember.
Ráadásul a szarkofág szerkezetével is gondok vannak, hiszen építésekor nem a precizitásra, hanem a gyorsaságra törekedtek. Az ukránok éppen ezért egy befecskendező rendszert építettek, aminek a segítségével speciális műanyagot szórtak szét a szarkofág alatt. Ha ugyanis újabb baleset történne, nehéz porok szabadulhatnának fel, amit ez a speciális műanyag megkötne, így a por nem tudna a 30 km-es lezárt zónán túljutni. Egy ilyen feltételezett esemény tehát egyáltalán nem érinthetné Magyarországot.
Az expedíció tagjai különféle műszerekkel mintát vettek a talajból, a különböző növényekből, a vízből, de vizsgáltak élőlényeket is. Ami az élővilágot illeti, a csoportot egy-két meglepetés érte: máshol ugyanis még nem láttak 3 méteres harcsákat.
A speciális védőruhára pedig azért volt szükség, hogy bőrük és civil ruházatuk ne érintkezhessen a szenyezett környezettel.
„Az erőmű körül van egy 10 km-es zóna, amit szigorúan ellenőriznek és van egy 30 km-es zóna, ami szintén lezárt. A 30 km-es körben elvileg nem szabadna lakni, gyakorlatilag az ukrán kollegák szerint kb 400-an, főleg az idősek visszaköltöztek már régi házaikba és ott élnek” – mondja Dr. Aszódi Attila.
Az ő dózisterhelésük a mostani mérések alapján valamivel nagyobb, mint az európai lakosságé, de a mostaninál alacsonyabb is lehetne, ha betartanák az előírásokat. A zónában ugyanis egyes növények termesztését és fogyasztását korlátozták, amit az idősek nem nagyon tartanak be. A Csernobiltól 40 km-re tévő Szlavuticsban, ahol egyébként a magyar szakemberek is laktak, semmivel sem rosszabb a helyzet, mint nálunk, a mérési eredmények ugyanolyan értékeket mutattak.
