2005. május 14. 14:19
Ilyen a pókfogó pisztoly, a testszárító gép, a repülő autó vagy a felhúzható rádió.
Eredeti ötletek, amelyek nem kellenek senkinek. Röviden így jellemezhetnénk azokat a találmányokat, amelyek legtöbbje kitüntetett alkotás, mégsem ismeri őket senki.
Leonardo da Vinci a világ talán leghíresebb meg nem értett feltalálója, aki már csaknem 500 éve kitalálta a páncélautót, a búvárruhát, a helikoptert és a repülőt. Ám ezek akkor senkinek nem kellettek, mondván értelmetlen az egész. Ő csupán egyike volt azoknak, akiket – találmányaikkal együtt – csak több száz év múlva ismert el az emberiség mint zseniális lángelmét. De az emberi etetőgépen is csak nevetett mindenki eleinte, ma pedig már az egész világon elfogadott orvosi segédeszköz.
Sokak szerint az elfogadottságban ma sem változott sokat a helyzet. A hajdúnánási ötletgyáros, Pesel Antal szerint a magyaroknak fenntartásaik vannak az új dolgokkal szemben. A feltaláló négy évet és csaknem 1 millió forintot fordított a TTSZMK-ra, azaz a teljes testfelületet szárító mobilkészülékre. Azért készítette, hogy megkönnyítse az emberek – főleg az idősebbek és a rokkantak – hétköznapjait. A gépből kiáramló levegő hőmérsékletét az évszaknak megfelelően lehet állítani. Sokan úgy gondolhatják, teljesen felesleges 200 ezer forintot kiadni az egyébként 100 kilós készülékre, tavaly mégis ez a berendezés kapta – több ezer találmányt megelőzve – a Géniusz Budapest díjat.
A díjnyertes pókfogó pisztoly szintén egy magyar agy szüleménye. A szerkezetet műanyag kémcsövekből állította össze a feltaláló, és egy befelé tisztító pumpát helyezett el benne, amellyel nyom nélkül el lehet távolítani a pókokat a falról. A szerkezetet ízeltlábkutató tudósok és félős háziasszonyok is kiválóan használhatják.
A semleges áram is hazai ötlet, amely rengeteg 'feszültségtől' kíméli meg az embert. Az impulzus üzemű makroszkópikus kvantum-oszcillátor magyarán az áramütésmentes áram.
Czeizel Endre orvos-genetikus egyszer azt mondta, hogy a magyarok azért sokkal gazdagabbak a megdöbbentő újításokban, mert Európa közepén szerencsésen keveredtek a génjeink más népekével – ez pedig jó hatással volt a jobb agyféltekénkre, amely állítólag a kreativitásért felelős.
A felhúzható rádió viszont már egy brit találmánya. Trevor Baylis rádiójába nem kell elem, így bármikor használható – felhúzásonként 15 percig.
Most pedig következzen néhány közlekedést segítő, ám senkinek sem kellő találmány. Kaliforniai lelemény a repülő autó, minden dugóban ülő sofőr álma. A csészealj-kocsi első példánya egyszemélyes volt és 130 litert fogyasztott száz kilométeren. A négypropelleres aszfaltszaggató ma már készen áll a sorozatgyártásra, de egyelőre csak a kitüntetéseket és nem a megrendeléseket gyűjti.
„Az új típus már sokkal nagyobb és szélesebb, két-két ülés van elől és hátul. Így négy utas már kényelmesen elfér. Sőt, a kocsi hátuljában marad is egy kis hely” – mesélte a tervező, Paul Molar.
A szegények számára is készült újítás. Zöldövezet lakóinak remek megoldás a fahajtású autó. A kazános kiskocsi kitalálóját Szerbiában csókolta homlokon a múzsa. Mindössze 20 kiló fa kell ahhoz, hogy megtegyünk 100 kilométert. Persze ez a dolog sem kellett senkinek.
Tari Annamária pszichológus szerint a túlzott kreativitás nem feltétlenül jó dolog. Ugyanis állandó tenniakarásra ösztönöz, ám sokszor – mint az előző példák is mutatják – mindenféle sikerélmény nélkül:
„Vannak emberek, akikben a kreativitás egy olyan erős késztetéssé válik, amelyet nem tudnak és nem is akarnak nyilvánvalóan féken tartani. Ők azok, aki állandóan gondolkodnak a legegyszerűbb használati tárgytól kezdve a világ megváltásán keresztül mindig mindenen, hogyan legyen, lehetne más módon előállítani.”
Magyarországon évente csaknem 100 ezer szabadalmi bejelentés érkezik, amelyeknek nagy részéből soha nem lesz semmi. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a szakemberek szerint az emberek félnek minden újtól. Alapvető tulajdonság ugyanis a megszokotthoz való ragaszkodás, és mindennek az elutasítása, ami nem megszokott, és ami más mozdulatokat vagy életvitelt igényel. Ha pedig valami ellen ekkora az ellenkezés, akkor azt – kitüntetés ide, vagy oda – senki sem akarja gyártani.
