2005. február 23. 11:03
Togóban meghalt Afrika egyik legrégebben uralkogdó diktátora. Halála óta áldatlan állapotok uralkodnak az országban.
Bár az új elnök bejelentette, hogy 60 napon belül választásokat ír ki, az ellenzék bizalmatlan és továbbra is utcai megmozdulásokat szervez.
Katonai puccs. Röviden ennyi a véleménye az afrikai államokat tömörítő Afrikai Unió elnökének a Togóban történtekről. Ugyanígy vélekedik az ellenzék is, amelynek hívei a múlt hét óta az utcán tüntetnek az új helyzet ellen, amely tulajdonképpen nem is annyira új.
Gnassingbé Eyadéma tábornok a világ második legrégebben hivatalban lévő vezetője volt. Csak Fidel Castro, Kuba első embere előzte meg. 38 éve vértelen puccsal került hatalomra. Negyedszázadon át szinte háborítatlanul uralkodott. A hidegháború utáni években azonban - sok más országhoz hasonlóan - Togóban is választásokat tartottak.
Az azóta eltelt idő mindhárom voksolását a tábornok nyerte, az ellenzék tiltakozása közepette. A választási visszaélések, és az emberi jogok sorozatos megsértése miatt az Európai Unió felfüggesztette a segélyek folyósítását a kis afrikai országnak.
Néhány évvel később az ENSZ és az Afrikai Unió elődszervezete is megállapította a jogsértéseket, mégsem történt semmi. Két éve a tábornok elérte az alkotmány megváltoztatását, és újabb öt évre államfő lett. Csaknem három hete azonban rosszul lett, és rövidesen meghalt. Néhány órával később bejelentették, hogy a néhai elnök fia, Fauré lép a helyére, egészen 2008-ig. A hírre ezrek vonultak az utcára tiltakozásul, az összecsapásoknak áldozatai is voltak.
A heves togói és nemzetközi elégedetlenségek hatására nemrég új bejelentést tett Fauré: 'Felszólítom a politikusokat, hogy hagyják abba a gyűlöletkeltést, és viselkedjenek felelősségteljesen, és a nemzeti érdekeket szolgálják. Majd a választásokon, amit hatvan nap múlva tartunk, eldől minden'.
Az ellenzék azonban nem bízik Fauréban, akinek apja az elmúlt években többször is alkotmányt módosított, csakhogy hatalmon maradhasson. Ráadásul a jelenlegi helyzet még alkotmányellenes is, ugyanis az alaptörvény szerint a parlamenti elnöknek kellene betöltenie ideiglenesen az államfői posztot. A hadsereg azzal indokolta döntését, hogy inkább Faurénak adja át az elnöki széket, hogy nehogy halalmi vákuum keletkezzen.
Az ígéretek ellenére a nemzetközi közösség sem bízik a togói vezetőkben. A Nyugat-Afikai Államok Gazdasági Közössége, azaz az ECOWAS több küldöttséget menesztett Loméba, és végül a szankciók mellett döntöttek. Eszerint felfüggesztették Togó tagságát a szervezetben, nem utazhatnak országaikba a togói vezetők, Loméból pedig valamennyi tagállam visszahívja nagykövetét, végül pedig teljes fegyverszállítási tilalmat vezettek be.
A franciául beszélő országokat tömörítő szervezet ugyancsak embargót vezetett be, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia pedig a regionális nagyhatalom, Nigéria vezetőire számít a válság megoldásában.
Az ellenintézkedéseket a togói apparátus természetesen elítélte, az ellenzék pedig üdvözölte: sőt ez utóbbiak még nagyobb nyomást követelnek. Attól tartanak ugyanis, hogy ha elterelődik a világ figyelme Togóról, akkor újabb évtizedekre megszilárdul a diktatúra a nyugat-afrikai országban.
