2004. október 29. 20:28
Előfordulhat, hogy koszos ládákból vagy épp a földről kerül az asztalra az édesség. De így azt sem lehet kizárni, hogy beteg-e az, aki a cukorkákat kézzel, kesztyű nélkül csomagolja.
Már csak bő egy hónapot kell várni és jön a Mikulás. Pár héttel később pedig megint itt van a Karácsony. Az üzleteket és a piacokat már most ellepték a csokifigurák és a szaloncukrok – a gyerekek legnagyobb örömére. Bár, ha utánajárunk, hogy melyik édesség, honnan is kerül a boltokba, és a piacokra, nem biztos, hogy gyermekünk, barátunk vagy éppen a rokonunk szájába adnánk azokat.
A konzum-szaloncukrok nem éppen higiénikus, otthoni környezetben kaptak díszes borítást egy siófoki lakásban. A cukrok öltöztetője - nevezzük Gizikének – nevét nem vállalta a nyilvánosság előtt. Siófokon egyébként nem ő az egyetlen, aki jövedelmét ilyen jellegű feketemunkával egészíti ki, méghozzá évek óta.
„Eddig a műhelyben, illetve vendéglátó egységben csomagoltunk, most viszont haza kell hozni, és itt kell becsomagolni, majd vissza kell vinni. Keresek naponta 1000 Ft-ot, de akkor egész nap, minimum 10 órát dolgoznom kell” – mondta Gizike.
Munkát a házi csomagolóüzemben bárki vállalhat. A Fókusz két riportere jelentkezett is egy kis unaloműző csomagolásra.
- Ezeket, hol lehet majd kapni? – kérdezte a Fókusz riportere.- Ezeket? Siófokon szerintem sehol. Viszik fel Pestre, meg Pécsre, meg Kaposvárra – mondja egy munkás.- Piacra vagy boltba?- Piacra. Reggel is elvittek 2,5 tonnát.
Kiderült az is, hogy a cukrokat helyben készítik, naponta 1 tonnát. A konyha hátul található - az illat egyébként mennyei -, bár ahogy a hölgyek közelebb értek, már kevésbé volt kedvük megkóstolni a ház főztjét. Igaz, kritizálni sem merték.
- Megkóstolhatom? Hú, de jó. Itt aztán még a kerítés is cukorból van – 'ámuldozott' egyikük.
Szó szerint. A plafon, a padló, a falak és a tűzhelyek is piros és sárga színben pompáznak – attól függ, mikor, milyen szörppel ízesítik a pirított cukrot.
Megnézték azt is, hogy milyen körülmények között készülnek a szaloncukrok egy gyárban. A tisztaság makulátlan, a dolgozók csak kesztyűben nyúlhatnak az édességekhez, ráadásul a higiéniai előírások miatt sapkát is viselnek.
A házi csomagolóüzemben azonban még az sem számít, ha egy-egy szem a földön landol.
- Ezt belerakhatom? Nem baj, ha leesik?- Jól van.
A riporterek azt állítják, ilyen gyorsan és egyszerűen még sosem kaptak munkát. Tíz kiló szaloncukrot kértek és kaptak csomagolópapírral együtt az általuk beszerzett, koszos zöldségesládába. Nem kérdezték tőlük, hogy van-e egészségügyi kiskönyvük, és milyen körülmények között fognak csomagolni. Mindössze egyetlen kérdés hangzott el.
- Milyen néven lesz?- Kovács Ágnes.
Ennyi. A hölgyek pedig boldogan elsétáltak a frissen szerzett zsákmánnyal, amit a súlya miatt párszor le is tettek az esőáztatta, avarral borított útra.A vállalkozás, mint azt később kiderítették, 5-6 éve működik, méghozzá zavartalanul. Olyannyira, hogy a helyi ÁNTSZ sem tud a nem éppen higiénikus csapatmunkáról.
