2004. szeptember 20. 14:06
A nyúl-, az őz- és a rókavadászat különösen azokban az országokban kedvelt sport, amelyek egykor a brit gyarmatbirodalomhoz tartoztak.
Sehol másutt nem fordulhatna elő akkora felzúdulás és öröm a rituális rókavadászat betiltása miatt, mint Nagy-Britanniában. A konfliktus annyira elmélyült, hogy a múlt héten már vér folyt a londoni parlament előtt, ahol tízezren tiltakoztak a készülő törvényi tilalom ellen.
Kürt harsan, a kopók csaholva ügetnek a mezőn, a skarlátkosztümös lovasok a nyomukban. A kutyák egyszer csak szagot fognak, és a menekülő róka után vetik magukat. Ha elkapják, menten széttépik. A vadászmester ezután levágja a tetem farkát, amelyet a társaság trófeaként őriz majd. Más esetekben a kutyákat csak hajtásra használják, és a rókát puskával intézik el. Előfordul, hogy az urak és a hölgyek gyalog követik a falkát. A sportot legalább 160 ezren űzik a Brit-szigeteken, ezreknek nyújt állandó megélhetést, és évente 25 ezer rókát vadásznak le.
Ellenzői szerint a legkevesebb, amit a kutyás rókavadászatról el lehet mondani, hogy állatkínzás. A legtöbb pedig, hogy merő élvezetből történő ölés, amelyet sportos időtöltésnek neveznek hódolói. Amúgy pedig nagyzási hóbort, idejétmúlt nemesi szórakozás, az úri Anglia hivalkodása. Hívei szerint viszont fennkölt, közösségszervező és közösségmegtartó hagyomány, az angol vidék hagyományos eseménye, amely kulturális szempontból is érték. És egyébként is hasznos a rókák túlszaporulata miatt, vagy ahogy hivatalosan mondják: a rókapopuláció 'humánus kontrollja'. Ha betiltanák, akár 8 ezer ember is elveszthetné munkáját, ami csak súlyosbítaná a vidék válságát, az amúgy is meglévő vidék-város ellentétet. Márpedig válság, az van, még ha sajátos is.
Amióta 1997-ben Tony Blair vezetésével hatalomra került a Munkáspárt, és választási ígéretüknek megfelelően a Labour képviselői rendre megszavazták a kutyás rókavadászat betiltását Anglia és Wales területén, a vadászat híveit egyesítő Vidék Szövetsége utcára vitte a tiltás ellenfeleit. Mindez azért történt ennyiszer, mert a Lordok Háza minduntalan visszadobta a törvényt, a Munkáspárt pedig minduntalan elővette. Ezzel a kormány az elmúlt évek egyik legfontosabb politikai kérdésévé tette a rókák sorsát a konzervatívok és a vidéki lobbycsoportok éktelen haragját kiváltva. A konzervatív klubokban és a jobboldali újságok véleményoldalain állandó téma lett a vadászat, levelezők sokasága a Munkáspárt Isten- és hazaellenességét emlegette, vagy éppen arról írt, hogy a törvény a Labour utálatos osztályirigységének ékes bizonyítéka.
A teljes tilalom azonban fejfájást okoz a kormányfőnek is, aki eredetileg a hajtóvadászat szigorúbb szabályozását, nem pedig betiltását pártolta. De a munkáspárti képviselők tavaly a kormányzat kompromisszuma ellen fordultak. Brit elemzők szerint az alsó néprétegekből jött képviselők az állatvédőkkel összefogva felhasználták a rókaügyet, hogy odacsapjanak a pártelitnek és a gőgös vidéki uraknak.
Ez a fokozott feszültség is magyarázza, miért volt olyan szokatlanul heves a szerdai tüntetés, amelyen ezúttal vér is folyt. A rendőrök gumibotoztak, néhány bobby pedig ökölpárbajt vívott a dühöngő tüntetőkkel, akik fatáblákkal támadtak rájuk.
-Az emberek azért jöttek ide, hogy kifejezzék mélységes undorukat az ellen, ahogy a kormány kezeli ezt az egész ügyet. Mert azok bent megígérték nem is olyan rég, hogy tényszerűen és elvszerűen döntenek majd, nem pedig hitvány politikai érdekből- mondta a Vidék Szövetsége vezetője.
-Az történt, amit vártunk. Ezek semmibe veszik több százezer ember akaratát. Amikor tavasszal csaknem fél millióan tiltakoztunk, akkor sem figyeltek ránk - mondta az egyik tüntető.
-Dühös vagyok -közölte ez a főfoglalkozású vadászmester. -Előítéletek szülték a törvényt, nem a tények. Ezek az emberek az utcán ma megmutatták, hogy mekkora erő lakozik bennük, és ha azok bent megszavazzák a tiltást, mi nem fogunk engedelmeskedni.
A szerdai nap abban a tekintetben is rendkívüli volt, hogy 5 tüntetőnek sikerült bejutnia az alsóházi terembe, ahol éppen a törvényjavaslat vitája folyt. Az ülést 20 percre fel kellett függeszteni. Ilyen súlyos incidens a 17-ik század óta nem fordult elő a parlamentben. Vagyis a második angol forradalom óta, ami persze még nem jelenti, hogy kitör a harmadik revolúció. És hogy a botrány még nagyobb legyen, nyilvánosságra került, hogy az egyik behatoló a walesi herceg elsőszülött fiának, vagyis a majdani királynak, Vilmosnak a barátja. Ezzel közvetve bár, de a monarchiát is sikerült belekeverni az egész brit társadalmat átható konfliktusba.
