2004. szeptember 15. 21:08
Kongóban az emberek szinte mindent megesznek, ami az útjukba akad. Elképesztő ételek csak erős idegzetűeknek!
Krokodilfarok főzve, pálmahernyó sütve, teknős kongói módra elkészítve. Íme néhány ínyencség fekete Afrikából, ahol a Fókusz stábja az Afrikáért Alapítvány expedícióján vett részt. A Kongói Demokratikus Köztársaságban vagyunk, amely a világ hetedik legszegényebb országa. Az itt élő csaknem 60 millió ember nagy része napi 200 forintból tengeti az életét. Így nem csoda, hogy szinte mindent megesznek, ami mozog. A főváros, Kinshasa egyik negyedében éppen krokodilvágásra készülnek. A krokodil 6-7 kilós lehet, ennek ellenére a harapása életveszélyes. Ez a példány 20 ember egyszeri étkezésére elegendő húst ad.
„Ez a krokodil 600 km-ről, a Fekete-tóból származik. Repülővel szállítják őket a fővárosba. Speciális halászok fogják őket, akik az életükkel játszanak. Nemcsak a krokodilok ölhetik meg őket, hanem az ott nyüzsgő vízilovak is” – mesélte Rihard Ngombe.
Az állattal úgy végeznek, hogy egyetlen macséta csapással levágják a fejét. A ragadozó minden porcikáját felhasználják. A lenyúzott bőréből táska, az epéjéből méreg készül. Az exluzív ételnek számító krokodil ára 50 dollár, ami itt óriási összeg. Ennyi pénzért senki sem sajnálja a szerencsétlen állatot. A húsát kongo-levélbe tekerve főzik meg, paprikával, hagymával és paradicsommal ízesítik.
A Fókusz riportere, vagyis a távoli országból érkezett fehér vendég a krokodil farkát, mint a legízletesebb részét kapta meg. Az íze leginkább a vadéra hasonlít, egy kicsit rágós és a nagyon fűszeresen készítik.
Teknős-vacsora
Aztán egy másik vacsora: ezúttal teknősből. Ez már a szegények étele, ezt az állatot ugyanis könnyű befogni. Kongóban évente több százezer példányt dobnak élve a forrásban lévő vízbe.
Egy teknős 40 perc alatt fő meg. Szó szerint meg kell hámozni a páncéljától, és máris lehet enni.
„A lábát kell megszurkálni, akkor látjuk, hogy megfőtt-e rendesen. Egyébként a hasa, meg a feje a legfinomabb. Paradicsomos pörkölt lesz belőle, sok fűszerrel - mondta Gigi Maumb.
Az étel íze fűszeres, és leginkább a pacalpörköltre hasonlít.
Edények olajoshordóból
Azért Kongóban nem csak az ételek, hanem az edények is furcsa körülmények között kerülnek az asztalra. A teknőspörkölt például egy olyan edényben főtt, amely egy autó olajkarteljéből készült.
Kinshasa külvárosaiban számtalan ilyen házi üzem működik. Itt olvasztják meg a járművek különböző alumínium részeit és készítenek belőlük tányérokat, lábasokat és evőeszközöket. A mérgező gázokban és fojtogató füstben dolgozó emberek napi néhány dollárért kockáztatják az egészségüket.
„Nagyon óvatosan kell dolgoznunk. Meleg van, és az itt kiszabaduló hő könnyen megtámadhatja a tüdőnket. Ezért cigizni és inni sem szabad. Egyszer vizsgálódtak itt és kimutatták, hogy nincs káros anyag a levegőben” - mesélte Jarin Nzolo.
A kongói konyha alapanyag nem csak az étlapokon, hanem a helyi pénzeken is látható. Az országban utazva szinte bárhol lehet antilopot, kígyókat, vagy éppen kutyát vásárolni - fogyasztásra. A legnagyobb pusztítást azonban a majmokon végzik az éhes őslakosok. A piacokon tucatjával árulják a csimpánzokat, és a gorillákat. Annak ellenére, hogy a majomhús terjeszti az ebolát.
Hernyó az asztalon
A legundorítóbb étek pedig a hernyó, amelyből a legnagyobb 8-10 centi hosszú, és itt kilóra árulják. A Fókusz stábja csak néhány darabot vett, gondolván, több úgysem megy le a torkukon. De nézzük csak meg, hol termesztik ezt a nem fehér embernek való csemegét.
„Ez egy pálmafa törzse. Kivágás után meg kell várni, hogy szétrohadjon belülről. Utána bele kell tenni néhány hernyót, amelyek elszaporodnak. Egy ekkora törzsben több száz darab is elfér” - mutatta Claude Sesi.
A hernyót kibelezték, megfőzték, majd a végén megpirították. Így kemény lett, ami miatt nem lehet érezni kocsonyás állapotát.
Hagyomány, vagy a szegénység az oka? Ki tudja! Egy azonban biztos! Vészesen fogy Kongóban a vadállatok száma. Ráadásul az étlapokat látva nem csak az állatvédők tépik hajukat, hanem a járványügyi szakemberek is, akik szerint nemcsak rengeteg állat, hanem sok ezer ember is életben lenne, ha egy kicsit nagyobb tisztességgel bánnánk a természet adta értékekkel.
