Csodagyerekek

Házaspárok, akik éveken keresztül egy dolgot szeretnének. Minden orvosi lehetőséget megragadnak, küzdenek, hogy gyermekük születhessen. Számtalan próbálkozás, a lombikbébi program adta remény, és az azt követő csalódás, amelyet talán lehetetlen feldolgozni. Staudinger Ildikó azt mondja:

'Fél év múlva elkezdtünk orvosi beavatkozással próbálkozni, beültetésekkel. Volt egy vetélésem, egy méhen kívüli terhességem, számtalan beültetés és sehol semmi. Ez 5 évig így ment.'

Arapovics Krisztina tapasztalatai:

'Két hét után hormonteszt. Ultrahang vizsgálat, ami vagy azt mondja, hogy biztos nem, vagy azt, hogy még kicsit reménykedjünk. Utána nekünk nyolcszor azt mondták, hogy nagyon sajnálják, de nem.'

Ildikó és Krisztina éveken át szerettek volna kisbabát. Mindent megtettek, mindennel megpróbálkoztak, sikertelenül. Azóta többszörösen is boldogok, mindketten úgy érzik, ami velük történt, az maga a csoda.

A Bölcső Alapítvány 9 éve segít elkeseredett nőknek, akik lemondanak babájukról és olyan pároknak, akik régóta hiába várnak a gyermekáldásra. Budavári Zita, az Alapítvány alapítója azt mondja:

'Akkor én magam is elítéltem azokat az anyákat, akik valamilyen oknál fogva nem vállalják a gyereküket. Ezt ma másképp nézem. Mert hetente találkozom az ő tragédiájukkal, és ha ők nem volnának, akkor ma mi sem vagyunk itt.'

János és Ildikó 8 és fél éve házasok. Amerikában élnek, 5 éven át ott vettek részt a lombikbébi programban, eredménytelenül. Utána határozták el, hogy az alapítványon keresztül örökbe fogadnak egy babát. Staudinger János így emlékezik:

'Ideérkeztünk február 2-án, ez az 5. házassági évfordulónk. Sírt, szomorú volt, hogy nincs babánk. Ekkor gondoltuk, hogy beadjuk a papírokat és február 2-án megszületett az Amy. Ez egy csoda.'

Amy most 3 és fél éves, szülei azóta imádják. Fontos nekik, hogy kislányuk tisztában legyen azzal, hogy örökbe fogadták. Már most mesélnek neki arról, mennyire boldogok voltak, mikor rátaláltak. Ildikó magyaráz a kicsinek:

'Anya és apu nagyon szomorú volt, mert nem volt kisbabájuk. Anyu még sírt is, apu vigasztalta, hogy nem baj, majd lesz. Imádkoztunk is. És egyszer csak eljöttünk Magyarországra, és elmentünk a kórházba és ott volt az Amy baby.'

Fél évvel ezelőtt a házaspár tett egy utolsó próbát. Bár orvosaik már nem bíztatták őket, egy évekkel előbb lefagyasztott petesejtet beültettek Ildikóba. A sejt megfogant, azóta Ildi megszülte Amy kisöccsét, Davidet.

'Attól féltem, mikor terhes voltam, hogy létezik-e az, hogy ugyanúgy tudjam szeretni a Davidet, mert olyan nagy szeretet volt bennem, hogy nem tudtam, hogy ezt hogy lehet kettéosztani, de hál’ Istennek jött még egy ugyanakkora adag.'

Az Arapovics házaspár is bízott a lombikprogramban. Nyolc sikertelen beavatkozás után azonban ők is az adoptálás mellett döntöttek. Kislányuk nemsokára egy éves lesz, tíz nap alatt készültek fel a fogadására, és azóta mindenük a kis Dorka. Csakhogy a mama tíz hónapja spontán módon mégis teherbe esett. Arapovics János sem akarta hinni az egészet:

'Februárban hirtelen megtapadt a picike. Már nem egészen 2 hónap és megszületik a picike. Ha minden jól megy, ugyanakkor, mikor Dorkát elhoztuk. Arra a napra van kiírva a Kriszti.'

Tehát Dorkának hamarosan kistestvére lesz. Pedig az orvosok véleménye szerint a házaspárnak nem lehetett volna természetes úton vérszerinti gyermeke. Orvosilag nincs magyarázat arra, hogy miért eshetett Kriszti mégis teherbe pont azután, hogy hazahozták a régóta vágyott kislányt a kórházból. Kriszti szerint:

'Ezen lehet gondolkodni, hogy ez a kapcsolat pontosan milyen rétű. Mindig mondják, hogy majd amikor lekerül a stressz az anya válláról, meg az apáéról, akkor könnyebben fog menni. Biztos, hogy az anyai érzések ha eltelnek valakiben, az nagyon sokat lendít azon, hogy esetleg saját gyereke is legyen.'

Dr. Bakó Tihamér pszichológus a krízishelyzetben élők mellett sokat foglalkozik az örökbeadás kérdésével is. Tapasztalatai szerint sok önhibáján kívül meddő párban egy lélektani gátlás blokkolja a gyermekfoganás lehetőségét. Ezt pedig egy adoptáció segíthet feloldani.

'Jelzi valamelyest azt, hogy mély lélektani okok rejlenek a háttérben és ezek ezáltal, hogy megtapasztalja azt, hogy ő képes nevelni egy gyereket, hogy ebben ő jelen tud lenni, felszabadítja ezeket a gátlásokat, mélylélektani gátakat és megéli, hogy van egyfajta szabadság.'

Aggodalomra pedig semmi ok, hiszen mindkét házaspár állítja, hogy vér szerinti babájuk születése nemhogy csökkentené örökbefogadott gyermekük iránti szeretetüket, inkább megerősíti a köztük lévő köteléket. Ők örökké hálásak mindazoknak, akik hosszú évek küzdelme után hozzásegítették őket egy-egy gyermekhez. Az pedig, hogy a szülés örömét is megtapasztalhatják, már maga a csoda.