2004. március 31. 21:53
Bár a csúcstámadás végül nem jött össze, mert inkább egy német siklóernyőző életét mentette meg több mint 7000 méteren. A mentést ráadásul végig filmezte.
Banai Tibor Péter a világ hatodik legmagasabb csúcsát, a tibeti határon fekvő 8201 méter magas Cho Oyun (csojú) indult meghódítani. Egyedül, hegymászótársak nélkül.
Egy szobányi, legalább 30 kilogramm súlyú felszereléssel vágott neki az útnak, kezdetben egy nemzetközi expedícióhoz csatlakozva. Katmanduból helyi busszal, majd egy kissé lestrapált teherautóval utaztak a hegy lábához, ahonnan 2 napot még gyalogolniuk kellett. A túra 5 hetét Banai kamerával követte végig, ebből készítette el a Nehéz napok a Cho Oyun c-ű dokumentumfilmjét.
A kaland legveszélyesebb szakasza az volt, amikor 3 napon keresztül hóvihar tombolt. A sátrat nem lehetett elhagyni, képtelenség volt mozogni, mert a több mint 100 km/órás szél hátizsákkal együtt a földhöz dönti a hegymászót. Ráadásul az utolsó éjszaka a szél szétszakította a magyar hegymászó sátrát, így vaksötétben, -30 fokban kellett menedéket keresnie.
'Kimenni életveszély, aki itt van, a sátrában dekkol, vizet próbál főzni, és próbálja túlélni a hóvihart' – kommentálta a körülményeket saját kamerájának a hegymászó.
Néhány nappal később vette csak észre, hogy hiába volt rajta kesztyű éjjel nappal, egyik éjszaka a kézfeje megfagyott. Saját sátor híján ugyanis volt, hogy a hóba ásta bele magát éjszakára.
'8000 méter magasan az ember már csak vegetál, úgy kell taktikát, mászást felállítani, úgy kell kitervelni a csúcsmászást, hogy minél kevesebb időt tölts el 8000 méter felett, lehetőleg ne is aludj, mássz magasra, de aludj minél alacsonyabban, hogy minél többet tudj pihenni' – mesélte Banai.
Végül egy német hegymászó keresztül húzta Péter számítását. A férfi ugyanis siklóernyővel akart lejönni a hegyről, de a viharban a szél belekapott az ernyőbe, és a férfi egy keskeny jégszakadékban landolt.
'Ez magától értetődő volt számomra, odajött az ember, mondta, bajban van a társa, ki más segítsen, ha nem mi? Ha nem segítünk, az az ember ott marad. Ilyen nagy magasságban, minden emberre szükség van' – emlékezett Péter.
Nyolc hegymászóból hatan siettek a német segítségére, két koreai elutasította a mentést, azzal az indokkal, hogy a csúcstámadásuk kerül ezzel veszélybe.
A 30 méter mély hasadékba zuhant hegymászó az eséstől teljesen összetörte magát. Ahhoz, hogy kihúzzák köteleket kellett szerezni és jégcsákánnyal ki kellett szélesíteni a vájatot, hogy leereszkedhessenek érte. Végül sokkos állapotban sikerült kiemelni.
'Hatan 6 órán keresztül mentettük, és ezzel túl sokat voltam egy huzamban nagy magasságban, túlságosan elfáradtam, éreztem, le kell mondanom a hegyről' – mondta a magyar hegymászó.
Mindeközben egymillió forintért vásárolt mászóengedélye lejárt, közeledett a monszun, így Banainak vissza kellett fordulnia. A Cho Oyut nem sikerült meghódítania, de többed magával megmentette egy német hegymászó életét, akiről a mai napig mindössze annyit tud, hogy Fritznek hívták.
