Ha kell, autó helyett szamaras kocsival szállítják az ételt – a túlélésért küzd a fogyatékkal élőket segítő Szimbiózis Alapítvány

Darankó Dani autista. Szobájában rend és tisztaság van, erről ő maga gondoskodik. Pontosan tudja, hogy mikor mit fog csinálni. Szüleivel rendszeresen találkozik, vagy beszél telefonon, de évek óta a Szimbiózis Alapítvány Baráthegyi Majorságában él Miskolcon, egy támogatott lakásotthonban. Az viszont talán még fontosabb, hogy Dani teljesen otthon érzi magát a lakótársai között.

A Szimbiózis Alapítvány igazgatója, Jakubinyi László vezette körbe a Házon kívül stábját az 5 hektáros farmon. Czig Gyula is évek óta itt él, gyakorlatilag egykori gondozója tanácsára „mentették ki” egy pszichiátriáról 15 évvel ezelőtt.

Gyuszi hétfőtől péntekig dolgozik, rendes fizetése van, adófizető állampolgár

– meséli büszkén a farm vezetője.

Feladatai közé tartozik a kert rendben tartása, locsolni és söprögetni is szokott. Imádja a chipset, a kólát és az állatokat. Saját szobája van, amit ő rendezett be kedve szerint, az igazgató azt is elmesélte, hogy a fiú fürdőszobájában három évig egy teknős is lakott, ami azóta kiköltözött a lenti tóba. Most Bözsi, a kutya az elválaszthatatlan társa, Gyuszi fogadta örökbe.

Az alapítvány vezetője gyógypedagógus, 20 évvel ezelőtt álmodta meg a Szimbiózist, egy olyan alapítványt, ahol a sérült embereket teljes értékűnek tekintik, egyszerűen csak a normalitás egyik-másik változatának. A miskolci szervezet mára az egyik legnagyobb civil szervezetté nőtte ki magát ezen a területen, 330 alkalmazottal és 3 telephellyel segíti a különböző fogyatékossággal élő embereket.

Van korai fejlesztés, speciális szállítás, bébiszitter-szolgálat, nappali intézmények és a foglalkoztatás természetesen. Öt házban több mint hatvanan laknak.

Az alapítvány 330 dolgozója közül 250-en fogyatékos vagy megváltozott munkaképességű emberek. A miskolci farmon a legtöbben nemcsak élnek, hanem ott is dolgoznak. 

Zoli 30 éves, és a kertészetben dolgozik. A stáb látogatásakor éppen leveleket gyűjtenek a kecskéknek, az összeszedett gallyakat pedig ledarálják, és brikett készül belőle tüzelőnek.

- Miért nem lenne jó neked, ha nem dolgozhatnál?

- Mert akkor úgy érezném, hogy nem telik olyan gyorsan az idő.

Zoli elégedett a fizetéssel, szeret moziba járni, a megkeresett pénzből pedig karácsonyi ajándékot szokott venni szüleinek. Nagyon szeret a szabadban, az állatok között dolgozni. A kedvenc állata a farmon a ló és az alpaka. A farmon 5 alpaka van, Jakubinyi László szerint az a legjobb terápiás állat.

A terápia mellett az alpakák szőrét is hasznosítják, bundájuk tizenegyszer drágább a birkáénál, és az energia drágulása miatt ez sem mellékes körülmény. Az árak emelkedése miatt ugyanis az eddig prosperáló alapítvány nagyon nehéz helyzetbe került. 74 millió forinttal többe kerül ugyanaz, mint tavaly. Süti, az alpaka a farm sztárja, még kifestős könyv is készült róla. László szerint azonban lehet, hogy tőle is meg kell majd válniuk, hogy az alapítvány tovább működhessen.

Lehet, hogy végső esetben azt fogjuk mondani, hogy Sütit egy gázszámláért, és elindul egy licit.

Megpróbálnak mindent, hogy minimalizálják az energiaköltségeiket, mert azt nem engedhetik meg maguknak, hogy kifizessenek egy 20 milliós számlát, akkor ugyanis nem tudnák kifizetni a farmon dolgozókat. Ezért is tartanak hetente válságértekezletet.

Jelen pillanatban két szamarunk van, egyet eladtunk, hogy a másik kettőnek tudjunk takarmányt vásárolni.

És a szamarak munkaköre is megváltozott. Eddig gyerekeket vittek a hátukon, most szoktatják őket az autók közötti közlekedéshez. A tervek szerint ugyanis szamaras kocsival fogják az áruházak által naponta felajánlott ételadományt a városból a farmra szállítani.

Annyira megdrágult hirtelen az üzemanyag, hogy egyszerűen a fuvaroztatást nem tudjuk vállalni. Marad a szamár

– mondja az alapítvány vezetője.

Még az is felmerült, hogy a kecskéket is befoghatnák egy kisebb szekér elé, de erről még nem döntöttek. Arról azonban már igen, hogy a jelenleg 60 állatból álló állomány nagy részét, legalább háromnegyedét el kell adniuk, hiszen négymillió forinttal kerülne többe az állatok ellátása, mint eddig, ezt pedig képtelenek kigazdálkodni. Hogy mi lesz az itt készülő híres baráthegyi kecskesajtokkal, az egyelőre bizonytalan, de az eladásra ítélt disznóknak már meg is vannak a vevőik.

Mindent próbálnak nagyon tudatosan hasznosítani. A vizet szélkerék húzza fel a kútból, a fűtést pedig a saját maguk által kitermelt fával és brikettel oldják meg. Amit csak lehet, ők maguk végeznek el, hogy ne kelljen megvenni. 

Jakubinyi László azt mondja, mindent megtesznek, hogy ne változzon az ellátás színvonala, hiszen csak rájuk számíthat közel 500 család, akikkel szerződésben állnak.

Egy régi iskolában működik egy 80 fős nappali intézmény, ahol tényleg vannak ellátottak, akiket fürdetni, etetni, pelenkázni kell. Ott nem mondhatom azt, hogy 18 fokban pelenkázzunk vagy fürdessünk valakit. Megpróbálunk mindent, most szigetelőanyagot vadászunk.

Az már biztos, hogy a dolgozók 10 százalékától meg kell válniuk, de ha érkezik valamiféle állami vagy magánsegítség, akkor talán lesz esélye annak, hogy az eddig békében itt élő és dolgozó sérült emberek sorsa ne váljon bizonytalanná.