Herczeg Zoltán: A magánéletemből is kiderültek aljasságaim, amire ugyancsak nem vagyok büszke

Váratlanul beront két nindzsa, nem elég a vezetőszár, még a lábbilincset is rám rakják, mintha minimum egy kib*szott terrorista lennék. Ez már tényleg extra durva és porig alázó.

Ezekkel a mondatokkal kezdte a visszaemlékezést Herczeg Zoltán divattervezető, akit kábítószer birtoklása és -kereskedelem gyanúja miatt tartóztattak le tavaly ősszel. Újpestről jött egy barátjától, a Váci úton haladt, amikor civil ruhás rendőrök kapcsolták le. Az autójában 100 gramm kannabiszt találtak a rendőrök.

Elég fájdalmas felidézni. Hülye érzés volt. Amikor az embert forgalmi okból állítják meg, akkor személyi igazolványt, vezetői engedélyt kérnek, nem motoznak. Nagyon kínos volt, amikor tapogatott a rendőr, elég alapos volt

– emlékezett vissza.

Az igazoltatásról bilincsben egy rendőrőrsre szállították, majd néhány óra múlva a Gyorskocsi utcába. A lehegesztett szék, vaságy emléke, a kilincsek nélküli ajtók képei megmaradtak. Ahogy arra is tisztán emlékszik, milyen borzasztó volt a tudat, amikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy egyhamar nem lesz menekvés.

Kamerával ellátott magánzárkába került, itt kezdett el írni. Mindennap időt szakított arra, hogy a nap történéseit papírra vesse: 400 darab A4-es oldalt írt tele. Őszintén, a magánéletének, saját gyengeségeinek részleteit is. Szerinte a büntetőügy mellett egy sokkal szomorúbb, mélyebb, kiábrándítóbb szála is van a történetnek.

A magánéletünkből is kiderültek az aljasságaim, amire nem vagyok büszke. Hűtlenség volt, megcsalás volt, nincs ehhez mit hozzáfűzni

– mondta a Fókusznak.

Hogyan élnek benne a rácsok mögött töltött napok emlékei? Mely munkáit, és hogyan ihlette a börtön? Ez is kiderül a videóra kattintva.

Herczeg Zoltán idén áprilisban szabadult, májusban hosszan beszélt a Fókuszban a megpróbáltatásairól, akkor még házi őrizetben, nyomkövetővel a lábán.