„Nemsokára járni fogok, de levágják a lábam” – a 15 éves Levi lábát 18 műtét után végül amputálni kell

Levi és édesanyja kedden délelőtt érkeztek Tiszavasváriból Budapestre. A több mint 4 órás vonatozás után még egy 40 perces autóút állt előttük, hogy megérkezzenek a célhoz, az Országos Mozgásszervi Intézethez.

Mikor kimondták, hogy le kell vágni a lábát, akkor összetörtem. Neki vágják le, mégis ő mondja, hogy anya nyugodj meg. Hogy lehet megnyugodni, mikor nem látod a gyerekedet szaladni, meg gyereknek lenni, vagy felnőtté válni normális lábbal? Ezt nem lehet elmondani

– mondta könnyes szemmel Karolina, Levi édesanyja a Fókusznak.

A 15 éves kamaszfiúval ott voltunk az utolsó percekben, ahogy közeledtünk a helyhez, ahol amputálni fogják a lábát.

Igazából kettős érzés volt bennem. Elsőre az jutott eszembe, hogy járni fogok újra segédeszköz nélkül. A második érzés nyilván rossz: mégsem lesz lábam

– mondta a műtét előtt Levi, aki azért bizakodóan tekint előre.

Nyilván félek is egy kicsit, de nem annyira, mert most már tudom, hogy járni fogok majd protézissel

–  magyarázta izgatottan.

Levivel először szinte napra pontosan 5 évvel ezelőtt forgattunk. Éppen édesanyjával főzőcskéztek az aprócska konyhájukban. Krumplis nokedli volt az ebéd. Bár még csak hónap közepe volt, húsra már nem tellett, mert nagyon szegény körülmények között éltek. De a legnehezebb mégsem a mindennapi megélhetés volt, hanem az akkor 10 éves fiú súlyos betegsége.  

A fiú akkor is épp egy nagy műtét előtt állt, ami már a 11. volt a sorban.

Néhány hónappal később, 2019-ben újra meglátogattuk őket. Akkor már az Ilizarov-féle készülékkel a lábán, és a gyógyulás reményével a szívében élte a hétköznapokat.

Levinek nagyon hiányzott a foci

Édesanyja szerint nehezen ment neki a mozgás, tisztálkodás, a fürdés, a járás. Ugyanis Levi lábán akkor egy másfél kilós készülék volt.

Azóta eltelt több, mint 4 év, de nemhogy javult volna, egyre rosszabb lett a lába. Tavaly szeptemberben egy 8 órás műtétje volt, a csípőlapátból vettek ki csontot és azt építették be a lábszárába. Ott azonban egy bakteriális fertőzést kapott, ami megette ezt a csontot.

A helyzet egyre durvább lett. Karolina elmesélte, a kórházban pedig egy idegen orvos nézte meg legutóbb, akivel ott volt egy szeptikus sebész is.

Ránézett Levi lábára és csak annyit mondott, hogy ettől a roncstól meg kell szabadulni.

A „roncs” – ahogy orvosa fogalmazott – meggátolta, hogy Levinek rendes gyermekkora legyen. Bár amikor a fájdalom engedte, próbált játszani a barátaival, de ezekből az élményekből csak nagyon kevés jutott neki.

Levi szerint persze volt jobb és rosszabb időszak is. Szerinte jobb volt, mikor megvolt a sín, akkor tudott segédeszköz nélkül járni, kicsit mozogni, kosarazni. De volt a rosszabbik időszak, a sok kórházi kezelés. Volt, hogy két hónapot bent voltak a kórházban.

Most ott vagyunk, hogy a gyereknek nem lesz lába. Annyira bíztunk a sok helyreállító műtétben, hogy járni fog. És akkor most itt van, hogy mégsem

–  mondta elkeseredetten Karolina.

Levi imádja a jó időt és a strandot, de mivel a lábát áztatni nem lehet, csak 15 perces zuhanyzásokról és rengeteg fekvésről szólt neki a nyár és ebbe már belefáradt.

Úton a műtét felé Levi megpillantott egy parkot az ablakból. Kérte, hogy álljunk meg egy kicsit még beszélgetni és talán tudat alatt az is ott volt benne, hogy húzzuk az időt a megérkezésig. Első találkozásról emlékeztünk, hogy nagyon szereti a sportot, imádott focizni, legalábbis amennyire a lába engedte. Így a Fókusz riportere alig 10 percre a céltól átadott Levinek egy liverpooli Szoboszlai Dominik autogramkártyát ajándékba.

Ő azonban nem csak a sportot, hanem a tanulást is szereti – a nyolcadikot kitűnővel végezte el. Levi és édesanyja Tiszavasváriban egy szegények lakta szegregátumban élnek, ahol Karolina egyedül neveli őt. Itt egyáltalán nem jellemző, hogy valaki jó tanuló. Sőt, a legtöbben iskolába sem járnak. De Levinek más céljai vannak az életben.

Azt szeretném, hogy legyen belőlem valaki. Hogy ne úgy végezzem, mint egy ottani helybéli, vagy hogy ne végezzem hajléktalanként. Hogy legyen egy jó szakmám, jól keressek, és legyen egy jó családom

– mondta Levi határozottan.

Ezt elérni neki sokkal nehezebb, mint egészséges társainak, kitartásával mégis ő próbál példát mutatni a szintén szegénységben élő társainak.  

Teljes mértékben elfogadnak így, ahogy vagyok. Ha bántottak is, egy idő után megmutattam, hogy ezt nem szabad. Onnantól már nem volt semmi baj

– idézte fel a fiú.

Pénteken esik át az amputációs műtéten, utána pedig 2 hónap rehabilitáció vár rá. Nehéz időszak előtt állnak, rengeteg kötszerre és gyógyszerre lesz szükségük, amit egyelőre nem tudnak megvenni, de csak az lebeg a szemük előtt, hogy 15 évesen Levi végre teljes életet élhet.

Ha szeretné támogatni Leventét és családját, az alábbi számlaszámon megteheti:
Farkas Kinga
1177 3449 0191 3132 0000 0000

Hozzászólna?