„Nagyon jóképű fiú volt, gyönyörű volt az arca, és a nyitott koporsóban láttam meg újra” – sorsok és történetek az egy éve háborúban álló Ukrajnából

Több millióan menekültek el a háború miatt otthonukból. Sokan külföldre mentek, csak a magyar határt 2,2 millióan lépték át. De nagyon sok a belső menekült, Kárpátaljára is több százezren érkeztek. A helyi önkormányzat jelölte ki minden településen, hol szállásolják el őket.

Galina családját 2014-ben Donyeckből evakuálták Harkivba, ott éltek 8 évig, amikor Putyin csapatai ismét támadásba lendültek. Így most már kétszeres menekültként érkeztek Nagyszőlősre, ahol a szakközépiskola kollégiumában laknak hónapok óta. A családfő nem hagyhatja el Harkivot, így az asszony a lányával él egy szobában. Ide van bezsúfolva minden értékük: ruhák, használati tárgyak, játékok, konyhai eszközök. Az asszony most végre kap munkát, varrni fog, hogy egy kis jövedelemhez jusson. Hatéves kislánya szeretne már hazatérni.

Sambírban találkozunk a 22 éves Djanával is, aki nem akar mást, mint hogy elmesélje, hogyan veszítette el párját, aki a fronton harcolt.

 Az arcán nem látszanak érzelmek, miközben beszél, de amit mond, szívbemarkoló.

A barátom 24 éves lett volna, 6 hónappal a születésnapja előtt vesztette életét. A közösségi oldalon jelent meg, hogy meghalt, ami mélyen sokkolt engem, szavakkal nem tudom leírni, hogy mit éreztem. Sikítottam, olyan volt, mintha a testem egy része kiszakadt volna belőlem

– mondta.

Barátai azt javasolták neki, hogy menjen külföldre, ott talán könnyebb lenne neki, de ő maradni akart, mert nem tudta, nem akarta elhinni, hogy párja meghalt.

A Kígyó-szigetek védőiről is először az terjedt el, hogy mind meghaltak, aztán kiderült, hogy élnek. Reménykedtem benne, hogy vele is ez lesz a helyzet

– panaszolta.

Djanának végül a nyitott koporsó előtt kellett szembesülnie a ténnyel, hogy a férfi, akit szeretett, már nincs többé.