Itthon csak álmodozhatunk az olcsó német tojásról és az olcsó olasz tésztáról – külföldön élő magyarok mondták el, mivel szembesülnek a bevásárlásnál

Mándity László 7 éve él Németországban, egy wellness-szállodában masszőrként és szaunamesterként dolgozik. Havi körülbelül 2000 euróból gazdálkodik, albérletet fizet, autót tart fent. Azt mondja, még mindig nem kell különösebben odafigyelnie arra, hogy mit vásárol.

Általában bepakolom, ami kell, a pénztárnál meg kifizetem. Nem volt olyan döbbenetes különbség, amire azt mondtam volna, hogy úristen, mi történt itt.

Az itthoni árak viszont megdöbbentették, nyáron járt utoljára Magyarországon. Németországban a tavaly januári 4,9 százalékhoz képest decemberre 20,7 százalékos lett az élelmiszer-infláció, ez fele a magyarországinak. Mindez úgy, hogy a fizetések köztudottan lényegesen magasabbak.

A tej átszámítva 280-350 forint, a toastkenyérért 581, a tejfölért 269 forintnyi összegért juthatunk hozzá. A tehéntúró nagyon olcsó, mindössze 292 forint. A 10 darabos tojás sem drága, 386 forint, amennyi nálunk tavaly januárban volt. A legnagyobb meglepetést mégis a magyar Pick szalámi okozza: 2254 forint, míg nálunk 5000 forint közelében van ugyanakkora kiszerelésben.

László a Fókusznak azt mondta, a spórolással szerencsére nem igazán kell foglalkoznia. Magyarországon azonban ez nem így lenne, éppen ezért nem is tervezi, hogy hazaköltözik.

Bene Kati férjével és kislányával lakik az olaszországi Ravennában, 830 kilométerre Magyarországtól. Édesapjával naponta beszél telefonon, és Kati elmondása szerint nincs olyan beszélgetés, amikor ne kerülne szóba a hazai élelmiszerek drágulása.  

Mindennap panaszkodik, hogy már megint felment a hús ára meg a tej ára. Nálunk azért ennyire nem, de valamennyire biztosan. Az élelmiszerek árán túl az áramárak, energiaárak növekedtek.

Kati elkalauzolt minket egy olasz üzletbe, hogy megnézzük, ott mi mennyibe kerül. A legolcsóbb tészta 500 grammos kiszerelésben átszámítva 277 forintba került, fele annyiba, mint nálunk.

10 évvel ezelőtt nem spóroltunk, mindent beraktunk a kosárba, ami kellett, ami nem kellett, még azt is

– a drágulás miatt azonban ma már tudatosabban vásárol.

Az olasz vásárlóknak az egy évvel ezelőttihez képest nem kell annyira mélyen a zsebükbe nyúlni: míg tavaly januárban 3,6 százalék volt az élelmiszer-infláció, addig decemberre a 13,3 százalékra nőtt.  

Zsuzsi 3 gyerekével és férjével 11 éve él Skóciában, a férje pizzafutárként dolgozik, ő pedig asszisztens. Azt mondja, nem nagyon nézi az árakat, még nem kell spórolniuk.

Itt is minden megváltozott, minden sokkal nehezebb, de még mindig sokkal élhetőbb, mint otthon. A szociális háló nagyon erős, gyakorlatilag mindenféle támogatást megkaphatsz, ha fiatal vagy, ha idős, ha van gyereked, ha nincs. Arról nem is beszélve, hogy még több munkalehetőség van, mint eddig.

Az Egyesült Királyságban az élelmiszer-infláció a múlt januári 4,4 százalékról 17 százalékra nőtt. 1 kiló fehér kenyér átszámítva 550 forint, a tojás darabja 84 forint. Az étolaj Skóciában 1210 forintba kerül, nálunk hatósági áras.

Mindent összevetve érezni a válságot, de nem olyan szűk az a takaró, mint otthon

– összegezi kinti helyzetüket Zsuzsi.

Az Egyesült Államokban tavaly januárban 6,7 százalékos volt az élelmiszer-infláció, és decemberre csekély mértékben, 10,4 százalékra nőtt. Mariann Las Vegasban él amerikai férjével, saját wellnessakadémiáján pilatesoktatókat képez. Elmondása szerint a drágulás leginkább a tojás árán érzékelhető, ami 49 százalékkal kerül többe.

Az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy épp madárinfluenza tizedeli a csirkeállományokat, és nehéz tojáshoz jutni. Darabja egyébként átszámítva 270 forint. A legolcsóbb tej litere 550 forint, a fehér toastkenyér kilója 770 forint.

Mi is megérezzük az áremelkedést. Amíg a korábbi években 80-120 dollárért elvégeztem a heti nagybevásárlást, ma már ezt egy olyan 180 dollár körüli összegért tehetem meg, és nem luxustermékekről beszélek, hanem sima alapélelmiszerekről.

A napfényes Mexikóban nemcsak az óceán és a klíma ad okot a gondtalanságra, hanem a benzin- és az élelmiszerárak is.

A tavalyi évben mindössze néhány pesóval nőtt a benzin ára, vagyis a mexikóiak feje soha nem az olajárak miatt fő. Tény, hogy a háború nem is lehetne tőlük távolabb, és a Mexikói-öbölben saját maguk is termelnek ki olajat.

Az élelmiszer-infláció Mexikóban a januári 12 százalékról decemberre szinte nem emelkedett, mindössze a 12,7 százalékot érte el. A tej, kenyér, vaj, sajt, üdítő ára hasonló, mint nálunk. Az éttermi árak megdöbbentően alacsonyak, az utcai étkezésről már nem is beszélve.

Mexikótól tízezer kilométerre azonban egyelőre csak várjuk, hogy egyszer csak megálljon a drágulás, minden ugyanannyiba kerüljön, mint tavaly ilyenkor.  

Sándorfi Balázs gazdasági elemző most optimista:

Az amerikai inflációban nagy beszakadás, 3 százalékos csökkenés van, szintén hajtűkanyar van a német inflációban, a 10 százalék visszalépett 8-ra.

Idén kevesebbet az élelmiszerekért biztosan nem fogunk fizetni, ehhez hozzá kell szokni. És talán azt a legnehezebb elfogadni, hogy a 2021-2022-es árak a múltba vesztek. De ha a növekedés netalántán megállna, az némi reménnyel kecsegtetne mindenkit.