„Én lezuhantam a földre, a kisfiú úgy ölelgetett” – Milánt egyik napról a másikra vették el nevelőszüleitől, mert túlságosan kötődött hozzájuk

Milán 2018 szilveszterén született, szülei 11. gyermekeként, gondozatlan terhességből. Az édesanyja otthagyta a kórházban, így került héthetesen Rózsikáékhoz, akik sajátjukként nevelték. 

Azt gondolták, hogy egyszer majd visszatér vér szerinti családjához, az édesanyja azonban nem jelentkezett, így Milánt másfél évesen örökbefogadhatónak nyilvánították. Nevelőszülei ekkor döntöttek úgy, hogy hivatalosan is magukhoz vennék, és jelentkeztek az örökbefogadásra.

Először azt mondták, hogy túl nagy a korkülönbség, majd azt, hogy túl nagy a kötődés a gyerek és köztünk

– idézte fel János, a nevelőapa.

A mindenre elszánt szülők nem adták fel a reményt. Idén novemberben viszont két család is jelentkezett, akik örökbe fogadták volna Milánt. Az egyik visszalépett, amikor megtudták, hogy a kisfiú ennyire kötődik nevelőszüleihez, a másik családdal viszont találkoztak, és akkor még nem is gondolták, hogy ez sorsfordító lesz. A rövid találkozón egy kis piros autó konfliktust robbantott ki a nevelőszülők és az örökbefogadó szülők közt. Milánnak az örökbefogadó pár odanyújtotta a játékot, de a nevelőanyja azt mondta, nincs rá szüksége, Milánnak sok autója van otthon. Végül mégis beadta a derekát:

Mondta a feleségem, hogy jó, akkor köszönjük szépen, elfogadjuk. De a határozatban már nem így lett leadva, hanem úgy, hogy mi ellenségesen viselkedtünk, nem fogadtuk el ezt a kis piros autót – mert ezen van most a hangsúly

– magyarázta a férfi a Fókusznak.

Kétségek közt várták az értesítést, hogy végül a család örökbe fogadja-e Milánt. Értesítés helyett azonban megtudták, hogy a kisfiú gyámja kérelmet adott be a gyámhivatal felé. A gyermek azonnali áthelyezését kérvényezték, szerintük ugyanis túl nagy a kötődés közte és a család között, ezzel pedig a nevelőszülők veszélyeztetik az örökbeadást.

November 22-én jött a gyámügyes. Nagy beszélgetés után mondta ki, hogy van egy rossz híre: azonnali helymódosítást kell végrehajtani.

Végül december 12-én, hétfőn értesítették a nevelőszülőket, hogy két nappal később, szerdán el kell vinniük a kisfiút egy másik nevelőcsaládhoz, nem maradhat tovább náluk.

Onnantól, hogy eljött az a szerdai nap, onnantól csak a sírás, a sírás

– emlékezett vissza könnyek között az elválás napjára János. Sem a gyereket, sem magukat nem tudták erre felkészíteni. Az utolsó órák szívszaggatók voltak mindannyiuk számára.

Én lezuhantam a földre, a kisfiú úgy ölelgetett.

Herczog Mária gyermekvédelmi szakember szerint csak abban az esetben fogadható el egy kisgyermek ilyen hirtelen kiemelése a nevelőcsaládból, hogyha valami azonnali, nagyon súlyos veszélyeztetettségről van szó. Egy kisgyerek számára ugyanis a családja jelenti a legfontosabb érzelmi kötődést és a kapaszkodót a világban. Az pedig nem meríti ki a veszélyeztetettséget, hogy egy gyerek túlzottan kötődik a nevelőszülőkhöz

Pláne egy olyan esetben, mint itt, amikor születése óta nevelte a nevelőszülő, az lenne gyanús és problémás, ha nem kötődne nagyon szorosan hozzájuk. Hiszen az azt jelentené, hogy valami nem jól működik abban a családban

– vélekedett a szakember.

Ha a gyermek elveszíti a biztonságot adó kapaszkodókat, hatalmas trauma érheti, ami hatással lehet a későbbi kapcsolataira, és alapvető bizalmatlanságot válthat ki belőle.

Karácsonykor üres volt Milán nélkül a családi fészek, a hiánya pedig a napok múlásával sem enyhül. A család mindent megtesz, hogy újra náluk lehessen a kisfiú. Kérelmet adtak be a bíróságra, a döntés a napokban várható. De nemcsak ők, a környékbeliek is összefogtak értük. Petíciót indítottak, amit már több mint 1500-an aláírtak. Nem marad számukra más a két ünnep között, csak a reménykedés és a bizakodás, hogy egyszer még átölelhetik a kisfiút, akit a sajátjukként szerettek volna nevelni.