„Na mi van sírós, ez a való világ” – így tölti napjait a börtönben Aurelio, aki a rács mögött tudta meg, hogy apa lett

A ValóVilág 6. szériájában bezárva töltött 119 nap semmi ahhoz képest, hogy Aurelio már több mint 270 napja, azaz 9 hónapja az igazi rácsok mögött éli az életét. A Fókusz a Budapesti Fegyház és Börtönben látogatta meg a valóságshow győztesét, aki most először beszélt arról, hogyan derült ki számára, hogy apa lett, és mit szólt ehhez mostani párja. Azt is elárulta, hogy hívják a Caversaccio család legfiatalabb tagját. 

Aurelio azt mondta, élete legnehezebb karácsonya előtt áll.

Nagyon karácsonyos vagyok, nekem ez lesz a legnehezebb időszak, mert én otthon mindig nagyon szorgalmasan feldíszítem a házat, én vagyok a fafelelős, megvendégelem a családomat, édesanyámat meg a nagymamámat. Az ünnepek nehezek lesznek, azt hiszem. 

Aurelio számára a börtönben esténként a tévézés jelenti a programot. Az elmúlt hetekben a Celeb vagyok, ments ki innen! összes adását megnézte, mivel annak idején ő is járt a dzsungelben. 

Amikor a játékosok üzenetet kaptak a családtól, őszinte leszek, azt én is megkönnyeztem, mert egyrészt én is átéltem azt az élményt, de ez most a dzsungelnél is keményebb, úgy érzem. Itt fel van adva a lecke. Ez más jellegű túlélőtábor.

 

Az egykori valóságshow-szereplőt 2017-ben Baján fosztotta ki egy barátja, amikor elaludt egy étteremben. Aurelio és barátja megkeresték a férfit, akivel egy kocsmában dulakodtak, majd elvitték, hogy visszaszerezzék a pénzt. 

A bajai bíróság emberrablás miatt első fokon négy év börtönre ítélte Aureliót, tavaly novemberben másodfokon ezt enyhítették két év három hónapra. A bűncselekmény elkövetése közben azonban felfüggesztett börtönbüntetését töltötte drogbirtoklás miatt, így azt az egy év két hónapot is le kell ülnie.  

Ez a való világ

Az első börtönben töltött napja előtt rettegett.

Az ember fél az ismeretlentől, meg hall azért ilyet-olyat. De azt veszem észre, hogy akárcsak a kinti életben, velem kapcsolatban nagyon megoszlanak a vélemények. Nagyon ritka az, 10-20 százalék, aki semlegesen áll hozzám, de a többi 40-40  vagy szimpatizál velem, és kedves, és próbál velem beszélgetni, de van a másik oldal is. »Mi van helikopter? Na, mi van sírós, itt nem fogsz sírni, ez a való világ.« Ez egy favorit mondat.

A harsány, szókimondó és szabadszájú Aurelio most visszavett a stílusából, a börtönben ugyanis sokszor jobb csendben maradni. Itt komoly és szigorú szabályok vannak, ő pedig minden percben arra törekszik, hogy kedvezménnyel szabadulhasson. 

Korábban azt hitte, mindent megtehet, ez most megváltozott. Úgy fogalmazott:

„Most már belátom, hogy tényleg hibáztam, és ez a hiba még a törvényt is sértette. A szabályokat – mondjuk ki – még nekem is be kell tartani, és nem lehet önsorsrontó dolgokba kezdeni következmények nélkül. 

Sokszor azért azt hittem, hogy én szartam a spanyolviaszt, és bármit megtehetek, de az élet most olyan feladat elé állított, amiből megtanultam, hogy a szabályok azért vannak, mert azokat be kell tartani.

 

Elárulta a Fókusznak, hogy a rácsok mögött is mindennap fél órát tölt a tükör előtt, mert még mindig nagyon szereti saját magát. Egy fodrász viszont nagyon hiányzik neki. A rabruhát csak 2-3 hetente cserélik, hogy mindig friss illatú legyen, ő mossa ki őket kézzel. 

A börtönben szigorú napirend szerint éli életét. Minden nap reggel fél 5-kor kel, fél 6-6 körül pedig már indul a munkába. Itt nincs VIP hely, együtt készíti a súlyos bűncselekményekért elítéltekkel a csontvázakat, amelyeket oktatási célra használnak világszerte. 

Munka után a legtöbbször filozófiakönyveket olvas. Bevallása szerint egész életében nem látott annyi könyvet a kezében, mint az elmúlt 9 hónapban. Erre délután van ideje, csak úgy, mint a tornára, amelyet a 15 négyzetméteres zárkában kell elvégeznie, ahol két társával lakik. 

A hétvégén van lehetősége egy órát sétálni az udvaron, és egy órát közösségi programokon részt venni. Hetente 60 percet beszélhet telefonon, havonta pedig egyszer 90 perc láthatásra jöhet be a hozzátartozója. 

A börtönben tudta meg, hogy apa lett

Aurelio kislánya, Sofia áprilisban született meg, amikor a férfi már két hónapja a rácsok mögött ült. A kicsi édesanyját gyerekkora óta ismeri, nagyon jó baráti viszonyban vannak. Amikor megtudta, hogy gyereket vár, gratulált is neki. A terhesség időszakában szóba sem került, hogy esetleg Aurelio lehet az édesapja, ráadásul mindketten párkapcsolatban éltek, akkor már mással. 

Édesanyámtól vettek DNS-t, és rokonságot mutatott a kicsi DNS-ével. Amikor megtudtam, majdnem dobtam egy hátast. Persze örültem is, de nem számítottam rá, az ember azért erre felkészül, gondolom, van azért egy terhességi 9 hónap is. Nem titok, hogy nem párkapcsolatban született a gyerek, de nem is egyéjszakás kalandról volt szó.

Kislányáról eddig csak fotókat látott, nem szeretné, ha a börtönben, láthatáson, a plexifal mögött találkoznának először. Aurelio azt is elárulta, mit szólt a jelenlegi párja, amikor kiderült, hogy apa lett. 

Valljuk be őszintén, hogy ez nem volt pozitívuma a kapcsolatomnak, mert ez minden embernek rosszul esik. De nem fogok mentegetőzni, mert nem úgy történt a dolog, hogy én együtt voltam vele, és közben mástól született gyerekem.

Aurelio a rácsok mögött is rengeteget beszélget rabtársaival, ezt leszámítva viszont beállt a sorba, és tisztelettudóan viselkedik. Szeretne programokat szervezni. Szívesen tartana rabtársainak némettanfolyamot is. Úgy érzi, a rabok a 9 hónap alatt már megszokták őt. Amióta tudja, hogy apa lett, még jobban odafigyel arra, hogy minél előbb szabadulhasson, és kezébe vehesse gyermekét. Viccelődve megjegyezte, hogy ha kellene, hajlandó lenne egy hónapig is teljesen csendben lenni és meg sem szólalni.

Jó magaviseletért jövő májusban kérvényezheti a feltételes szabadon bocsátást. Ekkor kell elkezdenie a drogügyek miatt korábban kiszabott 1 év 2 hónapos börtönbüntetését is. Ha itt is minden szabályt betart, akkor talán a jövő karácsonyt már otthon töltheti.