GORBUNOV DMITRIJ: József Attila - Mama című versét mondja el
2017. április 11. 16:17
Vers mindenkinek enyhe akcentussal. A magyar költészet napja alkalmából hazánkban élő, de nem magyar anyanyelvű hírességeket kértünk meg, hogy szavalják el kedvenc versüket.
MAMA
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
Kövess minket, és értesülj a friss hírekről a Facebookon is!
Követem