Egy kifordított tündérmese

Egy vadóc, szőke, 17 éves lány, aki fiúkkal bandázik a téren és mindenkit elkápráztat a fotóival és a mosolyával. A családban mindenki hosszú hajú lányoknak hívta hármójukat: Anyát, Vivit és Jázmint. Aztán egyszer csak történik valami és a mosolygós szőke kamasz hirtelen mintha megöregedett volna. Rövid barna haja nagy fájdalmat takar. Mosolya most félmosoly, de most nagyobb szükség van rá, mint valaha.

Andorka Vivien két évvel ezelőtt egy agyi érrendellenesség, érgomolyag miatt súlyos agyvérzést kapott. Azelőtt soha nem volt kórházban, soha nem volt igazán beteg.

Egy évig nyitott koponyával élt. Felsorolni nem lehetne, hány kezelés, műtét, fertőzés és rosszullét van mögötte. Sokat szédül, mert az agyvíz keringés javítására egy suntot ültettek be neki. Minden mozdulat fájdalmas, de mindegyik szükséges a gyógyuláshoz.

Az édesanya 24 órában lánya mellett van. Egyedül nem tudja megmozdítani Vivit, így a szokásos sétát sokszor csak este tudják megtenni. Az édesapa ugyanis szinte egész nap dolgozik, hentesként. Mindenüket Vivien életének könnyítésére és gyógyulására fordítják, de már nem győzik a gyógytornák, masszázsok és kezelések terheit. Pedig szükség lenne rájuk, mert Vivi gerince és csípője elgémberedett, izmai letapadtak.