Filmek, melyek már megpendítették a pusztulás lehetőségét

Már csak az aktualitása miatt is érdemes a 2012 című filmmel foglalkoznunk, melynek sztárjai néhány éve exkluzív interjút adtak a Fókusznak. Roland Emmerich alkotása gyakorlatilag egyesít mindent, amiben a Föld elpusztulhat, van benne földrengés, tűzvész, meteorok és persze özönvíz is. A film 2009-ben került a mozikba.

A kihalt, elpusztult világ képe gyakran visszaköszön az úgynevezett „posztapokaliptikus” filmekben – ezekben a bekövetkezett katasztrófa utáni helyzetet taglalják. A Mad Max, a Vízi világ, a Holnapután

vagy a Terminátor mindenkinek ismerősök lehetnek, az pedig már megint más kérdés, hogy egy rommá bombázott világban hogyan építenek a túlélők időgépet. Ez az anomália egyébként a 12 majom című filmben is visszaköszön – ettől függetlenül Terry Gilliam alkotása igazi mestermű.

A 12 majom példája mutatja, hogy nem csak agyatlan zúzásként lehet bemutatni a világ végét. Bár a címe egészen mást sejtet, ebbe a kategóriába tartozik a „Melankólia” is, Lars Von Trier mesterműve. A furcsa név ugyanis egy kisbolygót jelöl, amely végül becsapódik a Földbe. A rendező nem éppen egy könnyű ember, filmjei és viselkedése enyhén szólva is megosztó, különösen legdurvább alkotása, az Antikrisztus. A Melankólia azt a meglehetősen nyomasztó pillanatot mutatja be, ami a jól ismert amerikai világvége filmekből általában hiányzik: nincs remény, nincs túlélő.

Az olyan hollywoodi produkciókban, mint például az Armageddon vagy a Deep Impact

, vagy hősiesen elkerülik a katasztrófát, vagy jelentősen csökkentik a károkat. Persze kivételek még ott is vannak: ilyen például Nicolas Cage filmje, a Képlet. Ebben a moziban egy időkapszulában elrejtett üzenet jósolja meg a világvégét, ami egy óriási napkitörés formájában úgy bekövetkezik, mint a pinty.

De nem kell feltétlenül drámának lennie, ha a világ mindenképpen elpusztul. A „Míg a világvége el nem választ” című alkotás műfaja romantikus vígjáték, vagy éppen tragikomédia, ha úgy tetszik. Mondjuk Steve Carrellel nehéz is mást elképzelni. A bájos Keyra Knightley és Steve Carrell végül egymás karjaiban, szerelmesen halnak meg, mikor jön a vég, ennél azért valamivel rózsásabb a helyzet, ha nem egy természeti csapással kell szembenéznie az emberiségnek.

Érdekes módon, az űrlények vagy a zombik valahogy sose nyernek a filmekben, ezt láthattuk a Függetlenség napjában vagy a Csata: Los Angeles című UFO-s akciófilmben is. De ha még nyernek is, mint például a Világok harcában, még mindig jöhet valami banális földi betegség, ami megmenti a maradékot.

A mondás szerint a „remény hal meg utoljára” – ez pedig még a legnyugtalanítóbb katasztrófa filmeknek is a legfontosabb alappillére. Ha meg már mindenképpen meghalunk, akkor az legalább legyen szép, vagy a lehető legkellemesebb.

A Fókusz riportjait a videótárban nézheti meg.

A teljes adást megnézheti az RTL Most-on!