2011. november 12. 16:00
Ha egy dalból világsláger lesz, a szerzők akár életük végéig meg tudnak élni abból a jogdíjból, amit szerzeményük után kapnak. A jogvédő nálunk is milliárdokkal gazdálkodik, amelynek egy részét magyar előadóknak, szerzőknek utalja át. De kinek, és mennyit?
VASTAG CSABA: „Előadónak és szerzőnek is jó lenni”
Nálunk tabutémának számít. Aki sokat kap, nyilván nem beszél róla. De amíg bizonyos zenészkörökben óriási a felháborodás, nyíltan csak nagyon kevesen merik vállalni véleményüket. Pedig mások, akár évi tízmilliós bevételeivel szemben sokan csak néhány tízezret kapnak, és még csak azt sem értik, hogy jött ki az a bizonyos méltatlan összeg.
Nálunk tabutémának számít. Aki sokat kap, nyilván nem beszél róla. De amíg bizonyos zenészkörökben óriási a felháborodás, nyíltan csak nagyon kevesen merik vállalni véleményüket. Pedig mások, akár évi tízmilliós bevételeivel szemben sokan csak néhány tízezret kapnak, és még csak azt sem értik, hogy jött ki az a bizonyos méltatlan összeg.
Dúsgazdag és nincstelen zenészekről lesz szó, valamint arról, hogy miért az előadók, vagyis az énekesek kapják a legkevesebb jogdíjat. Pedig nekik kell éjjel-nappal próbálniuk, utazniuk és fellépniük.
A jogdíjak rendszeréről már többször akartunk forgatni. A művészvilágban ugyanis állandóan téma, hogy elavult és igazságtalan a rendszer. Ám eddig senki nem vállalta nyíltan a véleményét. Úgy tűnt, hogy most igen.
A jogdíjak rendszeréről már többször akartunk forgatni. A művészvilágban ugyanis állandóan téma, hogy elavult és igazságtalan a rendszer. Ám eddig senki nem vállalta nyíltan a véleményét. Úgy tűnt, hogy most igen.
Kövess minket, és értesülj a friss hírekről a Facebookon is!
Követem