Újrakezdés az árvíz után

A munkatempó az árvízi újjáépítésben olyan, mint maga az árvíz, van, hogy gyorsan jön, aztán elvonul. Amikor júliusban a Fókusz Tóthéknál járt, 276 nm2-es házukból csak egy kupac törmelék látszott. Most új, 113 nm2-es házukból pedig még csak egy gödör.

„A húgom, a sógorom meg a lánya, a lánya a garázsban, a húgomék meg bent. Fáznak… most gondold el, egy egyetemista lavórban fürdik, mosakszik, mert ugye az egyetemre nem lehet bemenni büdösen, koszosan. Lavórban mosnak, vizet onnan hordunk a közkútról, áramunk van már hál’ Istennek, de az is nehezen jött. Hát nehéz az élet” – mondta Tóth János.

Ágostonék egy füstölgő kéményű viskóban laknak most. Hátul a sátorban ruhák és bútorok várnak arra, hogy a házikó megépüljön. Ez azonban még a földkupacot nézve várat magára. Ágostonné azt mondta, egy szavuk sem lehet, annyi kedvességet és segítséget kaptak eddig is, a nevük fent van a konyha- és szobabútorra várók listáján.

Egy szendrői intézmény jótékonysági bált szervez, hogy a befolyt összegből eszközöket vehessenek és az ellátott idős emberek, akik már vágynak vissza a kis családias légkörbe, visszajöhessenek. Egyetlen gondjuk csupán az, hogy nem áll módjukban sem zenekart, sem előadót meghívni. Ezért a Fókusz segítségét kérték, hogy ha valaki ilyen módon tudna nekik segíteni, mindenki hálás lenne érte. Az újraépülésért és az újrakezdésért.