Befellegzett a péniszes hűtőmágneseknek? Firenze háborút indított Dávid férfiasságának megvédéséért

Firenze háborút indított Michelangelo világhírű Dávid-szobrának védelmében, írja a Daily Mail. Olasz művészettörténészek szerint ugyanis az olcsó és ízléstelen ajándéktárgyak készítői rengeteg kárt okoznak azzal, hogy az ikonikus alkotást saját haszonszerzésük céljára használják fel. A Firenzébe látogató turisták valóságos szuvenírcunamival szembesülnek a városban, az egy kaptafára készült, különböző színű és nagyságú fröccsöntött műanyagszobroktól kezdve a giccses hűtőmágneseken át, a kifejezetten a szobor nemi szervére és fenekére fókuszáló termékekig.

A szuvenírellenes harc fő szószólója a szobornak otthont adó Galleria dell'Accademia múzeum igazgatója, Cecilie Hollberg, aki lealacsonyítónak tartja, hogy Dávid alakjából hasznot húznak az olcsó szuvenírek gyártói és árusai, kikezdve ezzel a klasszikus alkotás művészeti, kulturális és politikai jelentőségét. Cecilie Hollberg irányítása alatt az elmúlt években több bírósági per is indult az olasz kulturális örökség védelmét szolgáló törvények alapján, 2017 óta több százezer eurós kártérítést ítéltek meg a múzeumnak. Ennek nyomán hasonló perek indultak többek között Botticelli „Vénusz születése” című festménye védelmében is.

Az olasz bírósági határozatok megkérdőjelezik azt a széles körben elterjedt gyakorlatot, amely szerint a szellemi tulajdont csak meghatározott ideig védi a törvény, mielőtt közkincsé válnának. Ez a védelem a Berni Egyezmény értelmében az alkotó halálának időpontjától számítva 70 év, és ezt a szerzői jogi egyezményt több mint 180 ország, köztük Olaszország is aláírta. A friss bírósági döntések felvetik azt a kérdést is, hogy dönthetnek-e egyes közintézmények ízlésről, és korlátozhatják-e a véleménynyilvánítás szabadságát.

„Ez nemcsak jogi, hanem filozófiai kérdéseket is felvet. Mit jelent a kulturális örökség? Mekkora ellenőrzési jogkört lehet adni az intézményeknek a közkincsnek számító alkotások fölött?" – mondta ezzel kapcsolatban Thomas C. Danziger New York-i jogász, aki Andy Warhol híres sorozatára utalt vissza, amelyet Leonardo Utolsó vacsora című festménye ihletett. „Meg akarod akadályozni, hogy a Warholhoz hasonló művészek származékos műveket alkossanak?” – tette fel a kérdést.

Az olasz kulturális törvények – és a vatikániak is – lényegében kiterjesztik a szerzői jogokat arra a múzeumra vagy intézményre, amelynek gyűjteményében a kérdéses műalkotás fellelhető, tiltva minden jogosulatlan sokszorosítást, kereskedelmi felhasználást és a mű méltóságának megsértését. Görögországban is van egy hasonló, 2020-ban elfogadott törvény, amely külön engedélyhez köti a történelmi helyek vagy műtárgyak képeinek kereskedelmi célú felhasználását, és tiltja az emlékművek bármilyen módon „módosító” vagy „sértő” másolását.

Ezzel szemben a francia Louvre-múzeum azt tartja szem előtt, hogy gyűjteménye többnyire 1848 előtti időkből származik, és a francia törvények értelmében közkincsnek számítanak. Így semmi akadálya a vicces Mona Lisa-szuvenírek gyártásának.

Az olasz gyakorlat több bírósági eljárás is indult, azt vizsgálva, hogy az olasz jog sérti-e az Európai Unió 2019-es irányelvét, amely szerint a szerzői jog által már nem védett műalkotások közkinccsé válnak, és hogy „mindenki szabadon készíthet, használhat és oszthat meg másolatokat a műről”.

Az Európai Bizottság eddig nem foglalkozott a témával, de a testület szóvivője azt közölte, hogy jelenleg ellenőrzik „a szerzői jogi irányelvet végrehajtó nemzeti törvények megfelelőségét”, és vizsgálják, hogy az olasz kulturális örökségi törvény akadályozza-e annak alkalmazását.

Nyitókép: Laura Lezza/Getty Images