„Elképesztően nem értik” – Magamnak viszem az ételt vendégségbe is, mert nem lenne mit ennem

A hétköznapok is macerásabbak lehetnek azoknak, akik egészségügyi, vallási vagy lelkiismereti okokból nem a többséghez hasonlóan étkeznek. Ők pedig nincsenek kevesen. Magyarországon nincsen diabétesz regiszter, így nem lehet pontosan tudni, hogy hány cukorbeteg él határaink között, de egyes becslések szerint másfél millióan lehetnek. Sokan nem is tudják, hogy érintettek. Erről korábban a Fókusz készített riportot. 

Azt viszont nem lehet nem észrevenni, hogy egyre több embert diagnosztizálnak a cukorbetegség előszobájaként emlegetett inzulinrezisztenciával. 

„Tavaly december elején kaptam diagnózist, akkor a figyelmemet lekötötte a sokk, hogy mit és mikor kell ennem, hogy fogom megoldania munkahelyemen, nem fogok-e szédülni a diéta miatt. Vendégségbe induláskor kaptam észbe, hogy vinni kellett volna valamit, mert nem lesz mit ennem. Végül a húslevesből és a töltött káposztából vettem és elrágcsáltam hozzá néhány korpás kekszet, hogy lassú felszívódású szénhidrátot is bevigyek. Sütizésről szó sem lehetett” – elevenítette fel rtl.hu kérdésére Ildikó, aki inzulinrezisztenciával él.

Ildikó idén úgy vágja át a gordiuszi csomót, hogy a családi ebéd náluk lesz, így nem kérdés, hogy lesz mit ennie. Hogy másoknak mit tesz az asztalra, az azonban kérdéses volt. „Mióta ilyen speckó lettem, teljesen másképpen állok az ebédhez, a főzéshez. A családban mindenkiről tudom mit eszik, ehet, de idén szerencsére lesz egy új vendég is az asztalnál, tőle már megtudakoltam, hogy van-e valamilyen különleges körülmény, amire figyelnem kell. Láss csodát: egy hasonló anyagcserebetegség miatt ő is cukormentes, a szénhidrátokat számolós diétát tart. Meg is van az első kapcsolódási pontunk” – tette hozzá Ildikó, aki megérti, hogy tüzetesen végignézni az összetevőket, megtanulni a szénhidrátok számolását, esetleg átalakítani az évek, évtizedek óta készített családi recepteket kényelmetlen. Neki is az volt az első időkben, mostanra azonban családja is egyre nyitottabb.

Nem mindenki szerez pozitív benyomásokat. A cikk elkészítéséhez érintett ismerősök, családtagok mellett az egyik legnagyobb, kifejezetten az inzulinrezisztencia által megkövetelt életstílust és recepteket megosztó Facebook-csoport tagjainak segítségét kértük.

Sajnos nem tűr nyomdafestéket. Elképesztően nem értik. Hétvégén volt egy szülinapozás. »Csak meg van hintve porcukorral. Azt csak szabad?!« Nincs kedvem leírni a többit

 – fogalmazott Hedvig arra a kérdésünkre, hogy érintettként hogyan oldja meg a közös, családi étkezéseket.

Eszter az előkészítésben hisz: ha megy valahová, előre megkérdezi, hogy mi lesz az étel és próbál egyezkedni. Szerinte gyakran ez nem is bonyolult. „Azt soha nem engedem, hogy megkérdőjelezzék a szabályokat, de próbálok konstruktív lenni, például viszek teljeskiőrlésű tésztát. Vagy rendelünk nekem való köretet. Szerencsére meg vagyok áldva a barátaimmal, senki sem vette még zokon” – fogalmazott kérdésünkre.

Anita más megvilágításba helyezte a problémát: idén, 33 éves korában derült ki, hogy szénhidrát-anyagcsere problémája van. „Nem elfogadó a családomban a nagyszülői generáció: »Egy kicsitől nem lesz bajod, csak kevés cukor van benne.« Valóban nem attól az egy szelet bejglitől lesz bajom. Vagy a töltött káposztában a darált hústól. Szerintem sokaknál, ahogyan nálunk sem szeretne rosszat a család. Egyszerűen ők így tudnak szeretni, hogy etetnek, csomagolnak. A szüleim és még mi is gyerekként szegények voltunk. A szüleim meg aztán tényleg mélyszegények voltak. Előfordult az is, hogy lopni kellett, ha enni akartak, vagy ha tüzelni. Teljesen érthető, hogy nem értik az én »francolásomat«, hogy miért nem eszek húst” – írta a csoportban feltett kérdésünkre, majd hozzátette: családjában sokan elhízottak vagy túlsúlyosak, „a betegségre bekapják a gyógyszert és csókolom. El kell fogadni, én sem állok neki veszekedni velük emiatt.”

Ha nekem nincsenek jól meghúzva a határaim, nem tudok erőszakmentesen kommunikálni. Ha nincsen bennem kellő empátia a másik iránt, akkor aztán duzzoghatok én is, de az nem fog előre vinni. Sütök magamnak külön, viszek magammal. Viszek salátát. Húst, halat most fogok enni, sült úgyis mindig van. Leves is általában. De nem szeretnék túl szigorú sem lenni magamhoz. Ez ugyanolyan, mint hogy nálunk a gyerekek sem ehetik teli magukat édességgel. Karácsonykor sem

– tette hozzá.

Többen is arról írtak, hogy ahol egyes típusú cukorbeteg van, ott a teljes menüt úgy készítik el, hogy neki jó legyen. A szeretet ünnepén így is ki lehet fejezni, hogy valaki fontos számunkra. A visszajelzések alapján egy ilyen körülményt könnyebb elfogadni, mint azt, amikor valaki lelkiismereti okokból mond le valamiről.

Személyes sértés, lekecskézés

Vivien 24 éves, 18 éves kora óta nem eszik húst. „Nem szeretnék ítélkezni, de amikor ezt bejelentettem, épp engem ítéltek el. Hogy lázadás meg divatozás. Akkor már évek óta alig ettem húst, felelős döntést hoztam, amihez azóta is tartom magam. Erőfeszítésre nincsen szükség, mert undorodom a hústól. Elviselem, ha mellettem eszik – ez ugyanúgy egyéni döntés, amit tiszteletben kell tartani –, de hiába győzködnek, hogy tanyasi, vagy hogy omlós, vagy hogy csak egy falatot, nem fogok enni belőle.” Vivien számára az ilyen győzködések a legnehezebbek, illetve amikor azt éreztetik vele, hogy gondot okoz, szinte belerondít a családi összejövetelekbe. „Van olyan családtag, aki a mai napig elfelejti, majd furcsa tónusban érezteti, hogy jaj, hát még ez is, ez most pont nem jutott eszébe. Nekem nem gond, ha nincs mit ennem, egy szendvics is jó. Ez nem rólam szól, hanem hogy valami – miattam – nem úgy sikerült, ahogy azt a vendéglátó elképzelte.” Vivien baráti körében többen is vegetáriánus életmódot követnek, családja egy része pedig elfogadta ezt és alkalmazkodott. 

Azt volt nehéz megértetni, hogy nem eszem meg a húslevesben főtt zöldségeket. Vagy a rakott karfiolt, ha azon sonka van, hiába szedik le róla. Volt, hogy még szégyelltem is, hogy valami itt most félrement miattam. Aztán ettem egy kis sült krumplit és kész, nem a világ vége.

Dávid úgy érzi, alaposan kihúzta a gyufát családjánál, amikor két évvel ezelőtt, 29 évesen bejelentette, hogy vegán. Ez azt jelenti, hogy nem csak húst nem eszik, hanem semmilyen állati eredetű ételt, így például tojást és tejtermékeket sem. „Nem mondom, volt, aki lekecskézett, még ha cikkbe csomagolva is. Úgy látom, hogy életkorban van egy határvonal: a családban a szüleim és az a generáció vagy passzív agresszívan reagál, vagy kicsit szemrehányó, míg a nagyszüleim számára ez személyes sértés. Egyrészt nekik a jólét a húsevés, amit megértek. Másrészt nem akarnak többfelé főzni, amit szintén megértek és nem is gond. Magamnak viszem az ételt vendégségbe is, mert nem lenne mit ennem” – fogalmazott. Hozzátette: ha vegán jön és nincs mit adni neki, a lazaság a legnagyobb segítség. Ő egyébként mindig szól előre, hogy speciálisan étkezik.

Nekem az evés nem központi kérdés abban a tekintetben, hogy ez üzemanyag. Nem a boldogság forrása. Ha bedobják, hogy csak margarinos kenyér van, nekem jó. Ebből sosem lesz sértődés. Az tud rossz érzéseket szülni, amikor azzal jönnek, hogy az ősember is húst evett. Mert én sem akarok meggyőzni senkit a magam igazáról

– magyarázta. 

Érintettek segítségével próbáltuk összeszedni, hogyan lehet elkerülni a kellemetlen pillanatokat, ha vendéget várunk vagy vendégsébe megyünk (és még nem világosak az étkezési körülmények):

• Tájékozódás: egyre többen követnek valamilyen diétát, sokan laktózérzékenyek, mások lelkiismereti okokból nem esznek húst. Érdemes rákérdezni, hogy van-e valamilyen speciális körülmény, amit figyelembe kell venni. Sokszor a kérdés önmagában kihúzza a helyzet méregfogát. Az előzetes információátadás a speciálisan étkezőknél is fontos, Ildikó például erre kifejlesztett egy sajátos beharangozó mondatot: „Viszem az inzulinrezisztenciámat is. De szívesen viszek neki enni is, meg is kóstolhatjátok!”
• Talán nincs olyan ember, aki szívesebben sütne teljeskiőrlésű liszttel, mint simával. Ha az adott körülmény, diéta kifog rajtunk, akkor sincsen gond. „Tudsz javasolni valamilyen fogást vagy esetleg rendeljünk valamit? Kényelmesebb lenne hozni neked valamit?” – az érintettek valószínűleg több megoldási tapasztalattal rendelkeznek, nem először kerülnek ilyen helyzetbe. Jó eséllyel pedig már ezek a konstruktív kérdések is megörvendeztetik őket. 
• Kóstolás. Ez abszolút nem kötelező, de Dávid szerint az egyik legjobb érzés ilyenkor az, amikor megkóstolják a vegán fogást és azt mondják, hogy nem is olyan rossz. Ennyi is tud hidat építeni.
• Lebeszélés, rábeszélés, véleményalkotás mellőzése, mindenkire nézve. A probléma bagatellizálásától senki nem lesz kevésbé beteg. Ahogyan kéretlen magyarázattal senkit sem lehet és kell lebeszélni a húsevésről. 

A Reggeli műsorvezetői nemrégiben a mesterséges intelligencia által összeállított – laktóz- és gluténmentes, vegán – étrendet olvastak fel, amire Dr. Tóth Tamás obezitológus reagált. A szakértő elárulta, ő is kipróbálta már az AI javaslatait, és jónak tartja azokat az ötleteket, amiket kapott. De hogyan lehet ezeket a tanácsokat személyre szabni? Kiderül a videóból.

Köszönjük a Cukor nélkül – szénhidrátdiéta cukorbetegeknek, IR-eseknek (160g ch) Facebook-csoport tagjainak, hogy kommentjeikkel, üzteneteikkel segítették a cikk elkészítését!

Nyitókép: Getty Images