Mit csináltak a gyerekek a nyári szünetben, amikor nem volt se internet, se tablet, se okostelefon?

A Bëlga Kamaszdélután című számának legendás nagymonológja írja le talán a legjobban, hogy miképp látják a mai gyerekeket, tinédzsereket a felnőttek:

Amikor én olyan idős voltam mint te, akkor én kint voltam az udvaron egész nap. Be se lehetett hívni, még éjszaka se. Kint fociztam mindig, kint labdáztam, mentem mindenhova a világba. Berohadsz oda, há' gyere má' ki, há' menj má' ki, ott fogsz megrohadni! Nézi a tablettát. Engem be se lehe- el se lehetett kapni mikor gyerek voltam. Há' még-még-még kajálni se jöttem haza, ettem ami vót' kint, amit megtaláltam. Há' gyere má' ki, ott fogsz bebüdösödni. Begyepesedik az agyad, he, te. Amikor én gyerek voltam úgy, úgy szaladgáltam kint mindenhova, hogy el se tudtak kapni sose. Hallod, Anya? Gyere, ráragadt a zsebtévére a gyerek! Mondtam neki állandóan, hogy menjen ki udvarra focizni, de hát akkora a generációs szakadék köztünk, hogy nem értette.

De mit csináltak a gyerekek a nyári szünetben, amikor nem volt se internet, se tablet, se okostelefon, amire ráragadhattak volna? A fenti galériába összegyűjtött Fortepan-fotók segítségével megpróbáljuk feleleveníteni, hogy mivel töltötték a nyarat a mai felnőttek, akik kint voltak az udvaron egész nap, kint labdáztak, mentek mindenhova a világba.