Ha nem vigyázunk, fáradtabbak leszünk nyaralás után, mint előtte

Gyakran nem vesszük figyelembe, hogy milyen stresszhatások érhetnek minket a vakáció alatt, előtt és után, így nem készülünk fel rájuk, és rosszabbul is fogjuk viselni azokat. Az emberek sok mindent, így az utazásaikat is hajlamosak idealizálni. A valóság az, hogy már a tervezés is aggodalmat, szorongást okozhat: nem mindegy, mennyi pénzünk van a nyaralásra, mit pakolunk be, vagy hogyan tervezzük meg az útvonalat. Az utazás alatt pedig közlekedési eszköztől függően például dugóval, késésekkel is számolhatunk.

Stresszelünk a nyaralás előtt, alatt és után is

Nyaralás előtt és után az egyik fő stresszfaktor a munkavégzéshez kapcsolódik. Szabadságot kivenni sem mindig egyszerű, és sok munkahely működik úgy, hogy felgyűlnek a tennivalók, feladatok, ha pár napig vagy 1-2 hétig nem vagyunk ott. Ezért jellemző, hogy rengetegen csak úgy tudják csak megoldani a nyaralásukat, ha előtte és utána is többet dolgoznak, mint egyébként. Ez, illetve az ilyenkor szükséges plusz szervezés és priorizálás pedig annyira fárasztó is lehet néha, hogy 

úgy tűnhet, nem éri meg szabadságra menni.

Szükségünk lenne néhány napra az átálláshoz, a vakáció kezdetén és utána is. Ehelyett az emberek jelentős része nemcsak a munkahelyén, hanem otthon is állandóan teljesíteni akar: hazatérés után berakja a mosást, megnézi az emaileket, kifizeti a számlákat. Ha ráadásul még maga a nyaralás is rohanással telt és sok volt a megoldandó probléma, fáradtabbak lesznek a szabadság előtti első munkanapon, mint előtte.

Egy felmérés szerint az amerikaiak kétharmada akkora nyomást érez a nyaralás alatt, hogy nem is igazán tudja jól érezni magát közben. A legtöbben amiatt aggódnak, hogy nem lesznek képesek elkerülni a turistacsapdákat és nem a lehető legjobb helyszíneket választják. De a pénzügyi helyzetük is befolyásolja őket vagy az, hogy összejön-e minden, amit elterveztek.

A vakáció veszélyei

Stresszt okozhatnak az utazással járó, váratlan, nem kontrollálható dolgok (például ha késik a repülő), az olyan elkerülhetetlen tényezők, mint az új helyzetekhez való alkalmazkodás, illetve a saját viselkedésünk és hozzáállásunk is. Az első kettőhöz idővel és nagyobb rutinnal hozzá lehet szokni, utóbbin pedig kellő tudatossággal változtathatunk.

Nem túl szerencsés utazási szokás a túltervezés, amikor mindent meg akarunk nézni, hogy „kihasználjuk az időt”, ahelyett, hogy egyszerűen csak jól éreznénk magunkat. Ha ráadásul túl szigorúan tartjuk magunkat a tervekhez és nem adunk teret a spontaneitásnak, akkor sok felesleges stresszhelyzetet idézhetünk elő. 

Ugyanakkor a szervezés teljes hiánya is frusztráló, érdemes tehát valamilyen középutat találni. Gyakran követik el azt a hibát a nyaralók, hogy nem figyelnek oda a magukról való gondoskodásra, teljesen elvetik a megszokott rutint: kihagynak étkezéseket, nem pihennek eleget, egy percig sincsenek egyedül. Közhely, hogy a munkával kapcsolatos emailek nézegetése nyaralás alatt szorongást okozhat, ahogy az is, ha nem hagyunk magunknak időt az átállásra. Stresszforrást jelent, ha nem beszéltük át az útitársakkal, ki mit szeretne és nem gondoltuk át a pénzügyi kereteket; de a legolcsóbb opciókhoz való ragaszkodás is okozhat problémákat.

Még több stresszel járhat, ha valaki kisgyerekkel utazik. A szülők dolga ugyanaz, ami minden hétköznap, de jóval nehezebb körülmények között. A gyerekek az új élményektől, a napi rutin felborulásától túltelítődnek, fáradtabbak és nyűgösebbek lesznek, így a szülőnek több türelemre és energiára van szüksége. Egy ilyen nyaralás gyakran inkább lesz munka, mint pihenés.

Nem véletlen, hogy sokan azt tapasztalják, valamiért mindig a nyaralás elején lesznek betegek. 

Ennek oka lehet egyrészt, hogy a korábbi stressz (akár az, ami a hétköznapok alatt halmozódik fel, akár a készülődéssel kapcsolatos) ilyenkor tud utat törni magának. Másrészt az adatok szerint nem feltétlenül vagyunk gyakrabban betegek, mint egyébként, de ez hagy erősebb lenyomatot az emlékezetünkben.

Kik azok, akik hajlamosabbak stresszelni a nyaralás alatt?

Vannak, akik anyagi okok vagy más körülmények miatt nem tehetik meg, hogy nyáron egy-két hétig ne dolgozzanak, és nincs lehetőségük elutazni. Rengeteg embernél viszont egyfajta mentális gát nem engedi, hogy pihenjen, kikapcsolódjon. Ők nem veszik figyelembe, hogy lelki, fizikai és szellemi kapacitásaink végesek, ezért időről időre újra kellene töltődniük. Szerepe van ebben a szélsőségesen teljesítménycentrikus kultúrának és a gyerekkori tapasztalatoknak is. 

Bizonyos családokban a szülők képtelenek pihenni, reggeltől estig dolgoznak (gyakran akkor is, ha ez nem lenne szükséges), vagy mindig találnak valamilyen tennivalót a ház körül. Úgy gondolják, hogy aki leül egy fél órára, az „lusta”; mindig valami „hasznosat” kell csinálni és az élet nem arról szól, hogy jól érezzük magunkat. Aki ilyen családban, ilyen üzenetek között nő fel, annak nagyon  nehéz rászánnia magát a nyaralásra, vagy kikapcsolódni, ha már elutazott.

Gyakori és nehezen megfogható probléma, ha nem reálisak a vakációval kapcsolatos elvárásaink. Azt gondoljuk, hogy az az idő, amit nyaralással töltünk, tökéletes lesz és minden rosszért kompenzál minket, amit év közben át kellett élnünk. Megoldja a párkapcsolati kríziseinket, teljesen kipihenjük magunkat, miközben új és izgalmas kalandokat élünk át. 

Valójában pedig az a hiedelem, hogy muszáj jól éreznünk magunkat és relaxált állapotban visszatérni a munkahelyre, újabb nyomást rak ránk. Minél inkább hajlamos valaki így gondolkodni, annál stresszesebbnek éli meg a nyaralást.

Azok az emberek is nagyobb eséllyel frusztrálódnak a nyaralással kapcsolatban, akik egyébként is gyakran szoronganak és katasztrofizáló gondolatokkal küzdenek. A katasztrofizálás egy olyan kognitív torzítást (vagyis gondolkodási hibát) jelent, amikor a legrosszabb kimenetelt vetítjük előre, attól félünk, hogy valami szörnyűség fog történni velünk. Egy semleges vagy akár pozitív eseményt is potenciális veszélynek érzékelhetünk, miközben azt hisszük, hogy nincs eszközünk a negatív kimenetel megelőzésére, kezelésére. 

Az érintett gyakran nincs tudatában annak, hogy ő most katasztrofizál és a veszély nem valós: a testi reakciói automatikusak és azt jelzik számára, hogy baj lesz. Emögött általában korai rossz élmények, fel nem tárt traumák állnak: az a tapasztalat, hogy a gyerekkorra gyakran nem volt jellemző a biztonság érzete.

Mivel a mindennapi életet megnehezíti a szorongás, nem meglepő, hogy a nyaraláson se lesz másképp. Sőt, a rengeteg váratlan helyzet fel is erősítheti a negatív érzéseket. Aki hajlamos a katasztrofizálásra, az nehezebben viseli, ha az utazás alatt dugóban kell ülni, késik a járat, tele van az étterem vagy nem halad minden a terv szerint. Miközben ezek a történések, ha belegondolunk nem jelentenek akkora nehézséget, mint amikkel egyébként szembesülhetünk a hétköznapokban.

Igenis fontos probléma lehet a nyaralási stressz

Sokan gondolhatnak most arra, hogy örüljön, aki el tud menni nyaralni, és egy kis stressznek nincs akkora jelentősége. Pedig az, hogy képesek vagyunk-e pihenni és kikapcsolódni (vagyis gondoskodni alapvető szükségleteinkről) jelentősen befolyásolja az életminőségünket. 

Általánosságban is érdemes megtanulni, hogyan érezhetjük jól magunkat a saját életünkben, vagy változtathatunk az irreális elvárásainkon, hogyan csökkenthetjük a váratlan eseményekhez kapcsolódó szorongást. Ehhez néha terápiára is szükség van: nem azért, mert nem tudunk „jól” nyaralni, hanem azért, mert megfelelő töltekezés nélkül idővel kiégünk, megbetegszünk. Az is fontos lenne, hogy ne a nyaralástól várjunk csodát, próbáljuk a mindennapok részévé tenni azt, hogy saját igényeinkkel is foglalkozunk.

A szerző pszichológus.

Nyitókép: Montenegrói strand 1974-ben. Fotó: Fortepan