„Teljesen kihalt a vágy közöttünk, úgy éreztem magam, mint az anyja” – ön szerint is összefügg a kevés szex és a házimunka?

A nő vacsorát készít, visszaküldi a rendelt ruhákat, időpontot foglal a gyermekorvoshoz, észben tartja, kinek mikor van a születésnapja. A mindennapi teendők mentális terhét cipeli magán, gondoskodik nemcsak a gyerekeiről, hanem párjáról is, aki nem veszi ki ugyanúgy a részét a háztartással és gyerekneveléssel járó feladatokból. Este ágyba bújnak, és a férfi csodálkozik, hogy – miután egész nap mindent kézben tartott a család körül – a nőnek nincs kedve szeretkezni.

Egy múlt év végén megjelent, ausztráliai és kanadai kutatók által készített kutatás most arra világított rá, hogy a párkapcsolaton belüli egyenlőtlenségek hatással vannak a nők partnerük iránt érzett szexuális vonzalmára.

Emily Harris, a Melbourne-i Egyetem posztdoktori ösztöndíjas pszichológusa és Sari van Anders, az ontarioi Queen’s Egyetem szociál-neuroendokrinológia, szexualitás és gender területén kutató szakértője világszerte ezer, férfival párkapcsolatban élő, 12 évnél fiatalabb gyermeket nevelő nőt kérdezett az otthoni feladatok megosztásáról és partnerünk iránt érzett szexuális vágy mértékéről. 

A következő megállapításokra jutottak:

• Azok a nők, akik több házimunkát végeznek, mint a partnereik, a párjukat „eltartottnak”, tőlük függőnek látják;
• És minél inkább gondolkodnak így a másikról, annál kevésbé éreznek nemi vágyat iránta.

A kutatók felhívják a figyelmet az úgynevezett „férfigyermek” (manchild) jelenségre, amit olyan, felnőni képtelen férfiak leírására használnak, akiknél a társ és a gyermek közötti szerepek összemosódnak.

Jellemző rájuk, hogy tehetetlenül állnak bizonyos feladatok előtt, és nem a koruknak megfelelően, hanem inkább gyerekként viselkednek különböző helyzetekben. 

Például nem veszik észre, hogy el kell mosogatni, hogy ki kell üríteni a szemeteskukát, amikor pedig végül megteszik, amire szükség van, saját hozzá nem értésükre hivatkoznak. Emellett gyakran nem éreznek hálát azért a gondoskodásért, amit a párjuktól kapnak, és nem tudnak megfelelően vigyázni magukra, olykor saját gyerekeikre sem.

Dr. Jenn Mann párkapcsolati szakértő, terapeuta szerint a nők egyebek mellett a következő jelekből ismerhetik fel, hogy egy férfigyermekkel randiznak, illletve élnek együtt: 

• a férfi otthona kaotikus, rendetlen, 
• a barátaival úgy viselkedik, mint egy elszabadult tinédzser, 
• folyamatosan anyagi gondjai vannak, 
• kerüli az intimitást, 
• megbízhatatlan, 
• rosszul viseli a stresszt és a kritikát, 
• és bepánikol, ha jövőtervezésről, házasságról, gyerekvállalásról van szó.

Emellett gyakori, hogy úgy tesz, mintha nem tudná, hogyan kell valamit megcsinálni, majd ha végül nekiáll, vagy nagyon rosszul végzi el a feladatot, vagy millió kérdést tesz fel közben, mire a nő úgy érzi, inkább megcsinálja ő, mert sokkal könnyebb és gyorsabb, mint ha mindent lépésről lépésre el kell magyaráznia.

Akkor szembesültem vele, hogy egy férfigyermekkel élek együtt, amikor kiderült, hogy nem tudja használni a mosógépet, és nem tudja megvetni az ágyat. 

Úgy tűnt, mint aki rosszul érzi magát emiatt, de azzal védekezett, hogy a szülei sosem vártak el tőle otthon házimunkát. Megjegyzem: hét éve költözött el a szüleitől” – mondta a Vice-nak a 29 éves Lianne.

Amikor a párkapcsolat egyik szereplője úgy érzi, mintha egy tőle függő gyermeket nevelne, nem meglepő, hogy ez a nemi vágyára is kihat

– írják az idézett kutatás szerzői.

Emily Harris szerint létezik néhány „kimondatlan feltételezés” a nők szexualitásával kapcsolatban. Az egyik, hogy azt hiszik, a nők csökkent nemi vágyát csak olyan egyéni tényezők befolyásolják, mint a hormonok, a stressz vagy a párkapcsolattal kapcsolatos konfliktusok, elégedetlenségek. És nem foglalkoznak a nemek közötti egyenlőtlenségek tágabb kontextusával.

Sari van Anders, a tanulmány társszerzője szerint sokan megnyugvást találnak ezekben a feltételezésekben, mert könnyebbnek tűnhet a hormonokon vagy a stresszkezelésen dolgozni, mint a strukturális egyenlőtlenségekkel szembenézni. Pedig azok a nők, akik a házimunka java részét végzik, érzik, hogy ez hatással van a szexuális életükre is.

Hat hónap együttélés után teljesen kihalt a vágy közöttünk. Nem tudtam őt komolyan venni, és taszított a párkapcsolatban betöltött szerepem. Úgy éreztem magam, mint az anyja 

– folytatta a Vice-nak Lianne, aki ugyan már elhagyta akkori párját, de úgy érzi, korábbi kapcsolata a gyerekvállalási hajlandóságára is hatással van. „El nem tudom képzelni, hogy több mint két évtizeden át takarítsak valaki után, aki nem értékeli a munkámat” – mondta.

Egy másik nőt, a 48 éves Emme Wittet akkor kezdte el zavarni, hogy a párja nem segít neki a ház körüli teendőkben, amikor gyerekük született. „Azzal szembesültem, hogy nemcsak a házimunkáért feleltem, hanem a gyereknevelés is az én feladatom volt. Egyedül kellett fegyelmeznem a gyerekeinket, amikor rosszalkodtak, az exem bebújt a hálószobába. Nagyon kimerített.”

Házasságuk utolsó időszakában már egyáltalán nem éltek szexuális életet. „Most, hogy egy rátermett férfival vagyok együtt, alig várom, hogy szexeljek vele, mert nagyon hízelgő, ahogyan bánik velem. Úgy tekintek rá, mint egy igazi felnőttre, nem pedig egy fiúra, akire vigyáznom kell” – fejtette ki.

De mitől van az, hogy egyes férfiaknak nem sikerül felnőniük bizonyos feladatokhoz? És valóban csak férfiakat érinthet-e ez probléma? 

Jordan Dixon brit pszichoterapeuta szerint érdemes inkább „gyerekfelnőttekről” beszélni a férfigyerekek helyett, hiszen nemtől, szexualitástól és nemi irányultságtól függetlenül bárki viselkedhet gyerekként egy kapcsolatban. Noha az igaz – folytatja –, hogy ez az egyenlőtlen dinamika gyakran a heteronormatív nemi elvárásokból fakad.

Tapasztalata szerint a férfiakra erős társadalmi nyomás nehezedik, hogy úgy viselkedjenek, ahogyan azt a hagyományos férfiszerep megkívánja – ami a történelemben nem járt együtt azzal, hogy házimunkát végezzenek. A nők pedig hajlamosabbak magukra vállalni a gondozói szerepet, hiszen esetükben meg az a hagyományos társadalmi elvárás, hogy másokért létezzenek, ne önmagukért. 

Ez viszont lelki és fizikai kiégéshez, érzelmi kimerültséghez és a partnerrel szembeni nehezteléshez vezethet.

De hogyan lehet kimenekülni ebből az ördögi körből? Jordan Dixon szerint először is érdemes megfontolni, hogy a kapcsolat fontos mozgatórugója-e, hogy valamelyik fél magára vállalja a szülői, gondoskodó szerepet. Ha igen, akkor mélyen át kell gondolni a kapcsolat minden aspektusát, beleértve az önmagunkkal való viszonyunkat is. Ha ez sem segít, akkor pedig tanácsos szakemberhez fordulni, és ha kiderül, hogy a probléma már túlságosan beágyazódott, lehet, hogy az egész kapcsolatot át kell gondolni.

És mit tegyenek a változtatni hajlandó férfigyermekek? A témát kutató szakértők szerint a válasz egyszerű: ugyanakkora részt kell vállalniuk nekik is a házimunkából. 

Kritikusan át kell gondolniuk, miben támaszkodnak a partnereikre, a közösségi események megszervezésétől az érzelmi támogatás nyújtásáig.

Hiszen minél kiegyensúlyozottabb mértékben gondoskodunk egymásról, annál közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy azonos mértékű szexuális vágyat ébresszünk a másikban – összegeztek a kutatók.

Nyitókép: Getty Images/ Lena Ivanova / EyeEm