Videó: „Há'pperszehogy” megjelent a kanos hód a Bél-kőn, de úgy lesérült, hogy a mókuskalandosoknak kellett kimenteni

Hitetlenkedve fogadták a Mókuskaland Vadmentő Alapítványnál azt az állampolgári bejelentést, miszerint a Bél-kőn egy sérült hód lapul a sziklák között. „Há'pperszehogy” – gondolták, hiszen a Heves megyei hegyvidéken elég valószínűtlen az efféle állat megjelenése.

Azonban a helyszínre kiérkező vadmentők döbbenten konstatálták, hogy valóban hód lapul a hegygerincen, sziklák alá bújva. „Immár megbizonyosodva az állat hód-ságáról gyorsan kellett cselekedni: nem lehetett tudni, mióta van ott az állat, mióta nem evett/ivott, mióta nem volt víz-közelben, nincs-e valami betegsége?” – írták.

Végül egy állatorvos segítségével elaltatták és befogták még napnyugta előtt. A Szirteske névre keresztelt állat a mókuskalandosok ellátásának köszönhetően erőre kapott, és hamarosan el is engedték a Bán-pataknál.

Azt írták: „Ám az mégiscsak meghökkentő, hogy’ mászhatott fel egy szegény hód a Bél-kő legtetejére (Cseh Tamás után szabadon)? Nos, a szakirodalom azt írja, az állatok, főként párzási időszakban, képesek akár 5-6 kilométerre is eltávolodni a táplálkozó/szaporodó helyüktől. Ebbe a Bél-kő akár még bele is férhetne, lévén hogy alatta található ligetes vízfolyás és állóvíz is… Azonban hogy akkora szintkülönbség és azok a terepviszonyok, mint amiket Szirteskének le kellett küzdenie, összeadva a konkrét legyalogolandó távolsággal, a víz és a hozzá kötődő speciális táplálék (hínárok, algák, vízililiomok, vízitorma) szinte teljes hiányával, az állat kiszáradásával, hogyan/miért nem befolyásolta hódunk gyalog-galoppját, megválaszolatlan kérdés marad, amire csak ő tudja a választ”.

A hód elengedéséről készült videót alább lehet megtekinteni:

Nyitókép: BNPI / YouTube