„A boldog emberek megcsalják a párjukat” – javíthat a hűtlenség a párkapcsolatokon?

Miért csalják meg az emberek a párjukat? Sokan voltak már olyan helyzetben, amikor vagy felszarvazottként, vagy felszarvazóként voltak jelen egy párkapcsolatban – kétségtelen, hogy számtalan esetben szakítás lesz egy ilyen felállás vége.

A hagyományos családi és párkapcsolati modellekben annak ellenére kőbe van vésve a hűség mint alapérték, hogy a való életben sokszor már nem érvényesül. Egy 2022-es amerikai felmérés arra jutott, hogy a házasságban élők hetven százaléka csalta már meg a párját legalább egyszer, a házaspároknak mégis 24 százaléka együtt marad egy-egy félrelépés után. Azoknak pedig, akik nem házasságban élnek, negyven százalékuk csalja meg párját.

Szükséges szikra, vagy pusztító tűzvész?

Az Independent arról írt: nem meglepő, hogy a fiatalabb korosztályokban egyre többen gondolják úgy, hogy a megcsalás nem feltétlenül a világ vége. A lap szerzője szerint könnyen megeshet, hogy egy ellaposodó, szenvedélyét vesztő kapcsolatba az hozza vissza a tüzet és az izgalmat, hogy akár egyik, akár másik fél hűtlenkedik. Erre példának a Fehér Lótusz című sorozat második évadát hozza fel, amelyben az egyik párral valami hasonló történik, egy másik pár tagjai pedig nyitott kapcsolatban tudják igazán megélni magukat.

Korábban mi is beszámoltunk róla, hogy ez a felállás már Magyarországon sem ismeretlen. Járai Máté például úgy gondolja, hogy a monogámia egy beteges elképzelés. Arról beszélt: Járai Kírával már a kapcsolatuk elején is úgy gondolták, nem fognak örökre ketten maradni.

De mit mondanak erről a szakértők? A nemzetközileg ismert szexuálpszichológus, Esther Perel például azt állítja: a boldog emberek megcsalják a párjukat. A szakember 2017-ben egy könyvében is foglalkozott ezzel az elmélettel. Ebben egy megértőbb, elfogadóbb attitűdöt népszerűsített a megcsalással kapcsolatban, és azt írta: 

a szerelem és a vágy túl bonyolultak ahhoz, hogy egyértelműen bekategorizáljuk, mi a jó és mi a rossz, ki az áldozat, és ki a bűnös.

Szerinte azért van szükség nyitottabb felfogásra, mert a 21. századra már drasztikusan megváltozott az, hogy az emberek mit várnak egy párkapcsolattól, illetve egy házasságtól. Korábban azért vágytak családalapításra az emberek, hogy az anyagi stabilitást, társadalmi státuszt, biztonságot és utódokat biztosítson. Mára azonban „epikus mértékben” megnőttek az elvárásaink: a fentiek mellett azt akarjuk, hogy a partnerünk egyszerre legyen legjobb barátunk, legmegbízhatóbb tanácsadónk, és hogy érzelmileg és szexuálisan is kielégítsen minket.

Ez pedig Perel szerint egy olyan lehetetlenül hosszú követelménylista, amit egyáltalán nem biztos, hogy két ember kapcsolata maradéktalanul ki tud szolgálni.

Bizalom és kiteljesedés

Itt jön a képbe az a helyzet, amikor az ember attól függetlenül vágyik valamire kapcsolatán kívül, hogy az amúgy számtalan aspektusában kielégíti őt. Lehet, hogy szexuális igényei vannak, de az is lehet, hogy olyat keres, akiben inkább megbízhat, mint a párjában – noha ő minden mást megad neki a modern kapcsolati elvárások hosszú listájából.

Holly Roberts párkapcsolati tanácsadó azt mondta az Independentnek, hogy „az emberek néha akkor csalják meg párjukat, amikor valami hiányzik saját magukból vagy a kapcsolatukból, illetve egy olyan érzelmi szükségletet akarnak kielégíteni, amit egyedül nem tudnak”. Ő úgy véli, ennek lehet jótékony hatása is. 

Ha az ember kielégíti ezt az érzelmi szükségletet, akkor ki tud teljesedni, és általában is boldogabb lehet 

– tette hozzá.

Egy másik szakember arról beszélt a lapnak: sok esetben az elköteleződés érzése erősebb, fontosabb a párkapcsolatokban, mint az érzelmi fellángolások egy-egy harmadik ember iránt. Ám az elköteleződés mellett a bizalom is fontos aspektus: egy ilyen felállás nem jöhet létre anélkül, hogy a két fél megegyezik, mennyi őszinteséget várnak el a félrelépésekkel kapcsolatban.

Egy nemrég készült kutatás arról szól, hogy az Egyesült Államokban már ötből egy ember élt úgynevezett ENM-kapcsolatban (etikus poligámia), azaz úgy, hogy nem csak egy partnernek szentelte életét, de ez mindegyik fél tudtával és beleegyezésével történik. Roberts szerint az ilyen helyzeteket csak úgy lehet szorongástól és féltékenységtől mentesen megélni, ha megtanulunk máshogy gondolkodni arról, miben is áll egy párkapcsolat lényege. Szerinte „nem segít, ha olyan végletekben gondolkodunk, ahol a megcsaló egyenlő a tettessel, a megcsalt pedig az áldozattal. Ez egymás hibáztatásához, akár démonizálásához is vezethet”. Úgy látja, ha így gondolkodunk, akkor egyedül a megcsaló feladata lesz, hogy „vezekeljen a bűneiért”, és elfelejtjük megvizsgálni, hogy miért történt a megcsalás, vagy hogy az ahhoz vezető időszakban melyik fél hogyan járult hozzá a párkapcsolathoz.

Mit mond a szexuálpszichológus?

Dr. Hevesi Kriszta szexuálpszichológus erről azt mondta az rtl.hu-nak: 

Az életre szóló monogámia általában ritkán sikerül, azonban véleményem szerint mégis törekedni kell rá. Az ember társas lény, szükségünk van arra, hogy valaki számára a legtöbbet, a mindent jelentsük.

Arra is felhívta a figyelmet: a házassági elégedettség íve érdekes trendet mutat. A frigyet követően van egy erőteljes zuhanás a boldogság szintjében, ami elér egy mélypontot. Ám ha a kapcsolat túléli ezt a dermedt „túl hangosan pislogsz”, „már az is zavar, ha hazajössz” állapotot, akkor szép lassan felfelé kezd el kúszni ismét az elégedettség, és idővel akár még a kezdeti állapotot is meghaladhatja a közösen megélt nehézségek-örömök talaján. Persze, ehhez sok-sok beszélgetésre, empátiára és érzelmi tudatosságra, nagyvonalúságra van szükség. 

Viszont Hevesi szerint „jelen fogyasztói kultúránk nem tekint ma a hűségre olyan mértékben értékként, mint korábban. Sokkal kevesebb az elkötelezett párkapcsolat, mint mondjuk tíz-húsz évvel ezelőtt – folyamatosan csökken az arányuk a fiatalok között, azonban a középkorúak esetében is egyre inkább az úgynevezett hook-up, felcsíplek-doblak viszonyok a jellemzőek”.

A megcsalással kapcsolatban egy dilemmára is rámutatott: „Egy külső viszony tönkre tudja tenni a legjobb kapcsolatot, de meg tudja menteni a legrosszabbat is. Ez függ a felek hozzáállásától, attól, hogy kiderül-e vagy titokban marad a hűtlenség, mennyire érzi magát a megcsalt fél is hibásnak a dolgok alakulásában, készek-e a változtatásra és még számtalan dologtól. Azt gondolom, a csendben megtűrt vagy leplezve maradt megcsalás még mindig sokkalta gyakoribb ma is, mint a nyitott kapcsolat. A felekkel beszélgetve pedig szinte száz százalékos eredmény: 

a saját hűtlenségéhez mindenki elfogadóbban áll, míg ha őt csalják meg, azt nehezebben viseli.

Korábban Hevesi Kriszta arról beszélt az RTL+-on látható Amit tudni akarsz című műsorban: a klasszikus párkapcsolati modell, a monogámia nagy kihívás előtt áll a 21. században, és kérdés, hogy meddig működhet egy olyan rendszer, aminek a szabályait egyre többen nem tartják be.

Nyitókép: Pixabay