„A férje már korábban öngyilkos lett, a nő előtt pedig ott volt a méreg, amikor felhívott” – egy telefonos lelkisegély-szolgálat munkatársával beszélgettünk

„Néha olyanok hívnak fel, akik már döntöttek az öngyilkosságról. Általában ekkor egy utolsó segélykiáltásról van szó. Ilyen esetekben jellemzően azt mondják: csak el akarnak köszönni valakitől” – meséli a LESZ (Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége) önkéntese. A nő havonta többször, tizenkét órás éjszakai műszakokban fogad hívásokat a segélyhívó egyik központjában. A mentálhigiénés végzettségű szakember már 1989 óta végzi ezt a tevékenységet. Arra kért minket, hogy a nevét ne írjuk le, mivel nem szerencsés, ha egy jövőbeli hívó ráismer a sajtóból.

A LESZ magában foglalja az összes magyarországi lelkisegély-hívó szolgálatot, de a Kárpát-medencén belül máshonnan, például Erdélyből és Kárpátaljáról is fogadnak hívásokat. 

Számos médium, köztük mi is az ő telefonszámukat jelenítjük meg azokban a cikkeinkben, amelyekben öngyilkosságról, vagy öngyilkossági kísérletről adunk hírt.

Az ilyen anyagokból sajnálatos módon bőven akad: elég csak arra a múlt heti esetre gondolni, amikor egy Margit-hídról leugrani készülő fiatalt mentett meg egy járókelő, miközben az arra járó autósok válogatott szidalmakat szórtak felé. Vagy ott van a káposztásmegyeri 16 éves fiú esete, aki egy lakóház erkélyéről ugrott a halálba. De viszonylag friss eset az autista Máté kísérlete, aki fagyállót ivott, mert tanárai és iskolatársai folyamatosan megalázták.

Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus korábban a Reggeliben arról beszélt: a harmadik vezető halálok az öngyilkosság a 15-24 év közötti korosztályban. A Magyar Orvosi Kamara pedig februárban arról számolt be az rtl.hu-nak, hogy a teljes lakosságon belül is jelentősen megnövekedett az öngyilkossági kísérletek száma az utóbbi években.

„Nálunk 2020 óta megváltozott a hívások tartalma. Maga a hívásszám nem nőtt, viszont egyre több lett a komoly megkeresés a hecchívásokkal ellentétben” – mondja a LESZ önkéntese. 

Ezen kívül a beszélgetések ideje is meghosszabbodott. „A járvány elején még a testi gondok voltak a jellemzőek: »Jaj istenem, milyen az egészségem, orvoshoz kell mennem?« – kérdezték sokan az operátoroktól. 2020 májusa körül viszont az öngyilkossági gondolatok száma nőtt meg, majd az év második felében fokozatosan emelkedni kezdett az állásproblémákkal, anyagi nehézségekkel kapcsolatos megkeresések száma.

Mit tehet egy ügyeletes, amikor valaki azzal keresi meg, hogy öngyilkos akar lenni? 

Az ilyen esetekre alaposan felkészítik őket: mielőtt leülhet valaki hívásokat fogadni, 120 órás képzésen kell keresztülmennie. Ennek fele önismereti tréning, mivel „egy ilyen munka során nagyon fontos a személyiségünk kidolgozottsága, hogy a saját dolgainkkal rendben legyünk.” A másik hatvan óra elmélet, és speciális gyakorlatra való felkészítés.

Az öngyilkosságot fontolgató hívók között „van, akinek csak eszébe jut az öngyilkosság, és akad, akinek konkrét tervei vannak rá”. Legsúlyosabb esetben pedig már túl is adagolták magukat gyógyszerekkel, és az utolsó utáni pillanatban hívják a lelkisegélyt. „Ilyenkor az esetek többségében el tudják fogadni a segítségünket, és engedik, hogy mentőt hívjunk nekik.”

Miután a hívó bevette a gyógyszert, érzékeljük, hogy lelassul a beszéde, elkezd akadozni. Ezért is tanítják arra az ügyelőknek, hogy ilyen esetekben hogyan tudják hánytatni őket, és máshogy is segítsenek közvetlenül, amíg nem ér oda mentő.

A telefonos szolgálatot 7 évestől 94 éves korig hívják a magyarok, de a legtöbben a fiatal, vagy középkorú korosztályból kerülnek ki. A szervezet 2021-es statisztikái szerint ők tették ki a hívók 48,41 százalékát, míg egytizedük 18 év alatti volt. Csak ebben az évben majdnem kétszázezerszer hívták fel a hívóközpontok egyikét, a tiszta beszélgetésidő ebben az évben 11 533 óra volt. 

2021-ben az öngyilkossággal kapcsolatos hívások aránya 12,83 százalék volt az összes híváshoz képest.

Az önkéntes arról beszél: ez a szám növekedést jelent a korábbi évekhez képest, amikor az öngyilkosságokkal kapcsolatos megkeresések nagyjából öt százalék körül mozogtak. De nemcsak ez változott meg, hanem a hívók nemének aránya is: míg néhány évtizede nagyjából 30:70 százalékos arányban hívták őket férfiak és nők, addig tavaly 51,76 százalék volt a férfi hívók aránya, és 48,23 a nőké.

Hosszú önkéntesi pályája során interjúalanyunk már mindenféle esettel találkozott. Arra a kérdésre, hogy volt-e valaki, akit máig nem tud kiverni a fejéből, felidézi: 2010 környékén másfél hónapon belül kétszer is felhívta ugyanaz a nő, aki férjével „a hitelproblémák miatt elvesztette a lakását, hajléktalan lett, és teljes élete felborult. A férje már korábban öngyilkos lett, a nő előtt pedig ott volt a méreg, amikor felhívott. Hallatlan természetes intelligenciával rendelkezett, ráadásul annyi idős volt, mint a nagyobbik lányom. Valósággal elbűvölt a személyisége. Mindkét hívás során sikerült megakadályoznom, hogy öngyilkosságot kövessen el, második alkalommal mentőt is hívtam hozzá.” Azóta nem tudja, hogy mi lett vele, elment-e szakemberhez, hiszen 

minden hívóért csak addig tudunk felelősek lenni, amíg a vonalban van.

Az önkéntes pozitív változásnak látja munkájában, hogy az évek során fejlődött az ország mentálhigiénés kultúrája, részben a telefonos szolgálatnak köszönhetően. „Nagyon fontos lenne, hogy ez tovább fejlődjön. Amikor a beszélgetések során felmerül, hogy szakembertől kérjen segítséget a hívók még mindig hallunk olyanokat, hogy »nem vagyok én hülye, minek menjek pszichológushoz?« Még mindig létezik ez a bélyeg.”

Sokan nem azt tanulták meg, hogy ha problémám van, akkor segítségek kérek, hanem azt, hogy inkább pusztuljak bele, de én egyedül akarom megoldani.

Ehhez a múltban közrejátszott az is, hogy a covid alatti lezárások során nehezebb volt eljutni szakemberhez. Megjegyzi: a járvány lecsengése után pedig „az orosz-ukrán háború lett ugyanolyan téma, mint a covid volt. Noha sokan nincsenek közvetlen veszélyben, könnyen eluralkodik rajtuk a félelem és a szorongás”.

Jelenleg a legjellemzőbb problémák, amikkel találkoznak, a magány, a szociális szorongás és a párkapcsolati ügyek. Ezekkel foglalkozik a LESZ nagyjából négyszáz önkéntese, egyenként átlagosan havi 24-36 órában. 

A hívók gyakran el sem akarják hinni, hogy önkéntesek dolgoznak a vonal túlsó végén. 

Néha mondanak olyat, hogy „dehát maga ezért kapja a fizetését.” Aztán amikor az operátor elmondja, hogy ezt önkéntesen csinálja, meglepődnek: „Maga ingyen van ott egész éjszaka?”

Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelki elsősegély-számot!