Mamma Mia 2: ekkora haknival még sosem vertek át minket

Valószínűleg már mindannyian belefutottatok – tök véletlenül és közel sem szándékosan – azokba a szinte már ZS kategóriásnak ható folytatásokba, amiknek egyáltalán nem kellett volna megszületniük. Bármelyik Disney mese sokadik része, vagy akár egy Titanic 2 is ide sorolható. Na most, első felháborodásunkban a Mamma Mia második részét is ide soroltuk volna, hiszen ennyire már régen ejtettek át minket, mint ezzel a musicallel…

Csodás Merylt, lehengerlő Chert, egy teljes mellszélességgel visszatérő stábot és régmúlt szerelmi történeteket ígértek, miközben ABBA dalokra csápolunk és könnyeinket törölgetve merülünk el a legmélyebb guilty pleasure-ben. De nem így lett.

Sajnos végig süt a moziról, hogy egyedül azért készült el, hogy az utolsó 20 percben minden létező színész és színésznő együtt partizzon egy utolsót, és persze azért, hogy finom összegeket húzzanak le erről a filmről is.

 

Azonban a történetírók még annyira sem erőltették meg magukat a forgatókönyvön, mint az elsőnél… Persze, mondhatnánk, hogy ez nem az a kategória és egy limonádénak nem kell többnek lennie videóklipek összefűzésénél és felszínes történeteknél, de ezzel nem tudunk együtt élni. Ha csináljuk, és sose hagyjuk ABBA, akkor tegyünk bele mindent.

Pláne, ha egy ennyire tehetséges bandát sikerült összeszedniük erre a részre is.

Igen, még mindig ki vagyunk bukva, hiszen az első Mamma Mia a mai napig csupaöröm, csupaszerelem és csupabáj, a Mamma Mia 2 pedig csak egy gyenge másolat, aminek lehet, hogy nem is kellett volna megszületnie.

Sajnos, ebben a történetben már nem volt annyi, hogy kitöltsön egy egészestés mozifilmet, arra pedig pláne nem elég, hogy méltó blockbuster folytatása legyen elődjének.

 

A fő karakterek háttértörténetei egyáltalán nem mélyítették el a hősöket, pedig annyi lehetőség lett volna a szerelmi háromszög elmesélésének, egy habos, szivárványos, néha mégis szomorkás énekversenyben. Ehelyett erőltetett mendemonda lett csupán, felszínes alakokkal, akik még azt is elfeledtették velünk, hogy a felnőtt alakjaikat mennyire imádjuk.

Szomorúak vagyunk.

De ti ne legyetek azok, mert miközben a Cinemaklub egyik fele végig hitetlenkedte az egész Mamma Mia 2-t, volt olyan is közöttünk, aki tapsikolva élvezte az értelmetlen és sokszor kínos jelenetek tobzódását. Mert az ABBA dalok jók – ez amúgy tény. A színészek is. Csak ugye az egész értelmetlen.

Van remény (volt, aki baromira élvezte)! Talán…


Képek: UIP-Duna Film