5 dolog, amiért tényleg érdemes megnézni A sötét ötven árnyalatát, de…

Kezdjük azzal az öt csekélyke, de annál sokkal fontosabb ponttal, amit mentségül hozhatunk fel A sötét ötven árnyalata mozinak:

1. A rúzs és a ruhák:

Dakota Johnson szája a második részben is nagyhangsúlyt kap, de szerencsére ezúttal nem a kényszeredett ajakrágások, hanem sokkal inkább a csókálló rúzsai miatt, ami rögtön az első percben megragadta a figyelmünket!

2.  A látvány:

Nincs mit tenni, el kell ismernünk, hogy az egész film nagyon szépen van fényképezve! Ugyanis, ha valami pozitívumként elmondható A sötét ötven árnyalatáról, akkor az az, hogy a két főszereplőt teljesen kimaxolva láthatjuk szebbnél szebb ruhakölteményekben, szuperebbnél szuperebb helyszíneken évődni.

3. Muzsika:

Ehhez pedig elég erősen slágergyanús zenei aláfestés is társul, amit aztán a moziból való távozás után is dúdolgathatunk. Ilyen élmény volt például, amikor Zayn és Taylor Swift duettje felcsendült, mi pedig már-már annak a határán álltunk, hogy székeinkből felugorva táncra perdüljünk. Azzal sem törődve, hogy esetleg zavarnánk vele másokat, hiszen ahogyan a dal is szól I Don’t Wanna Live Forever!

4. A jelenet:

Ha pedig a zenénél tartunk, a mozi legértékelhetőbb és legváratlanabb jelenete szerintük Christian Grey (Jamie Dornan) reggeli tornamutatványa volt, a The Police – So Lonely című számára. Sosem gondoltunk még bele, hogy Sting-re kéne gyúrnunk, de most már úgy érezzük, feltétlenül ki kéne próbálnunk!

5. Hátsószándék:

Arról nem is beszélve, hogy Jamie Dornan tényleg elég kitartóan gyúrhatott erre a mozira, elnézve a teste különböző részeit, azok közül is leginkább a fenekét. Érdemes kicsengetni a jegyárát és szélesvásznon megcsodálni!

Apropó fenék: több férfi feneket a mozikba!

Dornan hátsórészének fontosságát ugyanis eléggé elodázták Johnson kebleihez képest, pedig szerintünk a filmet több nő nézi meg, mint pasi, ebbe a rendezőnek, James Foley-nak sem ártott volna belegondolnia!

Na és akkor el is jutottunk odáig, hogy végig vettük a film pozitívumait, amiből valljuk be, nem sok akadt, de hogy helyén kezeljük a dolgot, nem is nagyon vártunk ennél többet! A romantikus film második fejezete éppen ugyanolyan rossz, mint az első, legalábbis semmivel sem rosszabb.

Néma vagy reklámfilmként sokkal jobban funkcionálhatna az alkotás! Kiindulva abból, hogy A sötét ötven árnyalatának története nincs, a konfliktus benne és annak megoldása nulla, a párbeszédek pedig még mindig erőltetettek, de legalább már majdnem elhisszük, hogy főhőseink (szende és morgó) szeretik egymást, vagy legalábbis nem utálják.

Amint ezeket, az egyébként egy film esetében elengedhetetlen elvárásainkat levetkőzzük - ahogyan Johnson dobálja le magáról a bugyiját a játékidő nagyobb részében -, úgy elkezdhetjük élvezni az egyébként pornónak, de még pornósnak sem mondható mozit, ami ezek után egészen szórakoztató tud lenni a furcsa poénoktól és Kim Basinger kínos botoxszától függetlenül is, vagy éppen azért!

Képek: UIP Dunafilm, pinterest