Egy külföldi tudósító élete csupa móka és kacagás - gondolják a kívülállók -, hiszen külföldön van! De mennyi ebből a móka és mennyi a rettegés? Közel kerülhet egy politikushoz? Vagy küzdött, és nem tudott meg semmi mást, csak pletykákat? Mindig jót evett a diplomatákkal? Netán jelentenie kellett? És egyáltalán, mire jó ez az egész, hiszen a külföldi újságok megírják az eseményeket?!

Páger Antal szeretett volna festő lenni, de aztán a sors a színészet felé sodorta. Magyarország egyik legjobb színművésze lett belőle, akinek kijutott a sikerből és s gazdagságból a Horthy és a Kádár korszakban egyaránt. Pedig a világháború után lepaktált a nyilasokkal, hirdette a Rákosi-rendszer propagandája. Az Argentínába emigrált színészről itthon úgy beszéltek, mint egy háborús bűnösről, aztán jött a fordulat és Rákosiék hazacsalogatták. A kommunista pártlapban cikket írtak, amikor Páger hazajött. Sosem vonták felelősségre, visszakapta budai villáját és még Kossuth-díjjal is kitüntették.

Páger Antal egy azok közül a zseniális művészek közül, akinek sorolhatjuk sikereit, tiszteleghetünk fantasztikus teljesítménye előtt, de... Szóval van egy de, ami nem egy apró hiba, vagy fiatalkori tévedés. Nem, annál sokkal szomorúbb. Olyan, amitől dühös lesz az ember. Olyan dühös, ahogy azt csak Páger tudná eljátszani.

Szocialista embertípus - ne legyen hosszú haja, vegyen nyakkendőt a Várkertbazárban rendezett ifiparki bulikban, és legyen ott a közösségi rendezvényeken. Ez nem volt nehéz. Ami nehéz volt, hogy azt várták el, hogy - legalább látszólag - úgy is gondolkodjunk, mint a szocialista ember, bár erről mindenkinek csak ködös fogalmai voltak. De megpróbálták megvalósítani. Egy egész várost építettek föl az elképzelt embertípusnak. Volt is móka belőle: a tervek állandóan változtak. A város aztán elkészült és mára élhetővé vált, mert a 60-as évektől hagyták, hogy úgy fejlődjön, ahogy lakói akarták.

’56-ban nyugatra szökött, de visszajött. Legnagyobb szerelme börtönbe került. Férfiak és férjek, akik szerették, avagy minden Psotáról. Mindenki azt mondja el, ami számára emlékezetes. A részletek mégis kiadják egy ember életét, művészetét.  

Folyton éhezett: ételre, életre, szerelemre – Psota Irén nemcsak a színpadon, hanem az életben is igazi tragika volt. A február 25-én elhunyt Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznőről, a Nemzet Színészéről egykori szerelmei mesélnek majd az RTL Klub XXI. század című műsorának március 1-jei adásában.

A szépség és a néha szörnyeteg, a búsképű lovag lobogó hajjal és a lánglelkű örökifjú tarkopaszon – Hegedűs D. Géza a XXI. században.

Száz éve sokkal több villamos járt Budapesten, mint ma, pedig jóval kevesebben éltek a városban. Mostanában a hosszúra nyúló felújítások miatt morgolódnak az utasok. Akkoriban a kalauznők megjelenése verte ki a biztosítékot. Mert mégis micsoda dolog az, hogy egy nő rászóljon a férfiakra és a jegyet követelje tőlük.

Mindenki külföldre akart utazni. A csoportos utazásokon résztvevőket rendszeresen megfigyelték. Mindenki tudott a jelentésekről, amelyeket maguk az idegenvezetők készítettek. De ez nem rettentette el az embereket, akik örültek, hogy Dél- vagy akár Nyugat-Európát is láthatják. Megfigyelők és megfigyeltek a XXI. században.

A diszkó Amerikából érkezett hozzánk, de meglepő módon a késői kádári kultúrpolitika mégis támogatta. A rockzenét agresszívnak és rendszerkritikusnak tartották, az új zene viszont alkalmasnak látszott arra, hogy a szocialista ifjúság szórakozzon, persze kulturáltan.

A krimikben minden fekete-fehér: van a rosszfiú, és van a jó. Amikor esténként filmet nézünk, drukkolunk a nyomozónak és ellenszenvet érzünk a rosszfiúval szemben. Két-három film, amelyben – mondjuk – fekete szakállas férfi a rosszfiú, és észrevétlenül elkezdünk félni a fekete hajú, szakállas férfiaktól. Szórakozunk, de közben a világról alkotott képünk változik.

Egyetemisták tüntettek 1986. március 15-én, mert egy diáktársukat elvitték a rendőrök. A Lánchídon szerettek volna felmenni a várba, hogy miként elődeik, követeljék a fogoly szabadon bocsátását. A felfegyverzett karhatalom elég erősnek érezte magát, hogy szétverje a tömeget. De győztek-e?

Sokkal több volt mint egy örökké jókedvű operett sztár. Sokat és nagyon jól játszott drámai szerepeket színpadon, a nyolcvanas évek elején pedig főszereplője volt a kor legabszurdabb rendszer-paródiájának. Rátonyi ekkor kockáztatta második alkalommal karrierjét. Először, pedig akkor, amikor a Rákosi diktatúrában eljátszotta Bóni grófot a habos-babos Csárdáskirálynőben.

Az első világháborúban a katonák sokszor nem értették, miért kell harcolniuk. A császárért? A hazáért? Hazafias lelkesedés, ellenségeskedés ide vagy oda, a bakák sokszor barátkoztak a fronton. Egyetlen ellenszer volt: a propaganda. Egy film arról, miként gyűlöltette meg magát a Magyar Királyság a környező népekkel, hogyan uszítottak magyarokat az egykori barátokra.

Ha egy hatalom retteg a bukástól, akkor mindent tudni akar a polgárairól. Ellenőrizni akarja őket, tudni, hogy kivel, mikor és miért találkozik. Az egykori NDK, vagyis a Német Demokratikus Köztársaság élen járt ebben. Olyannyira, hogy a Balatonra külön brigádot telepített: felügyeljék a kelet-német nyaralókat.

Aznap mi voltunk az utolsók. Több interjút adott már előttünk, így aggódtunk, vajon nem lesz-e fáradt, mire kameránk elé ül, és  ez a világhírű filmes, vajon szívesen beszélget-e velünk. Kár volt izgulnunk. Zsigmond Vilmos kedves volt, vicces és bőbeszédű. És még arra is volt ereje, hogy hosszan fotózkodjon velünk a forgatás végén. Az Oscar-díjas operatőrrel szívesen beszélgettünk volna még többször is, hisz olyan irigylésre méltó nyugalom áradt belőle. De erre már nem lesz több lehetőségünk. Január elsején, 85 évesen elhunyt. Rá emlékezünk.

Horváth Ádám a magyar televíziózás egyik legjelentősebb alakja. Hatvan éve tévézik, már akkor is a tévében dolgozott, amikor kivégezték Nagy Imrét, és vezető rendezőként ő mutatta be a kivégzett miniszter újratemetését. A Kádár rendszer alatt pedig elindította az egyik legnézettebb sorozatot, a Szomszédokat. Kapott érte hideget-meleget, de a biztos, hogy az egész ország nézte.

Most van némi választási lehetőség, nem úgy, ahogy annak idején a nagyszüleinknek, szüleinknek volt. Helyettük ugyanis 1948-ban az államosítással a rendszer döntött, ahogy a diktatúrákban szokás. Rákosi idejében, hogy ne legyen kettős nevelés, még a napközi is kötelező volt. A gyerekek reggeltől estig iskolában voltak. Ahol a jövő nemzedékét formálták, a saját hasonlatosságukra.

Több díjat is nyert az RTL a Kamera Korrektúra Fesztiválon. A hírműsorok közül a Fókusz exkluzív Tóásó interjúja nyert. Díjazták a XXI. Századot, a Válótársakat és a Gyertek át szombat este című műsort is. A szervezők most negyedszerre ítélték oda a Kamera Korrektúra díjakat, azért, hogy példaként állítsák a legjobbakat. A díjakra csaknem százan neveztek.

Hír, hírháttér kategóriában vehette át kolléganőnk, Fürge Anett a Kamera Korrektúra legjobbnak járó oklevelét. Az idén negyedik alkalommal megrendezett díjátadón, 6 televíziós kategóriából háromban az RTL műsorai állhattak a képzeletbeli dobogó legtetejére.

A mester több, mint 500 filmzenét írt. Nem fásulhatott bele – minden alkalommal meg kellett újulnia. Sokszor megénekelte az amerikai álmot, ő maga mégis iparos maradt, a ballonkabátos, szemüveges zeneszerző.

Harminc évvel ezelőtt egy fatüzelésű kályha vagy kandalló Budapesten ritkaságszáma ment. Mindenki gázzal fűtött, ez volt a legolcsóbb. Pedig voltak néhányan, akik sokat adtak volna a nyolcvanas években azért, hogy jegyzeteiket, kézirataikat a lángok közé dobhassák. Ha esetleg rendőrök jelentek meg a ház körül, szamizdat után kutatva.

Mindent tudott az állatokról és a természetről – mégis csalódások érték a simabőrűek között. Egy ünnepelt író élete különös házassággal, magánnyal, és mellőzöttséggel. Egy élet, mely nem hasonlított Matula bácsiéhoz, és melybe még az Államvédelmi Hatóság is beleszólt - Fekete István szárnyalása, bukása, majd újabb diadalútja.

Magyarország egyik legnagyobb sikeréről – és sajnos az egyik legnagyobb bukásáról készítettünk filmet. Utánajártunk az Ikarus busz teljes történetének. Következik a gázturbinás szuperluxus, a faros, a kétszázas, és Anna babája!

A Rangos, mert hát mindenki így hívta, az egyik Ász volt a Magyar Rádióban, akitől jó volt tanulni, akivel jó volt beszélgetni, és hallgatni, amikor kérdezett. Mindig megtudta, amit akart, egyszerre volt kemény és kedves, becserkészte, elaltatta, majd lecsapott interjúalanyára. Most mi kérdeztük.

A Jégbüfé a ritka csemegék lelőhelye volt, csodás tejszínhabos pohárkrémek élhetnek emlékeinkben, ami máshol nem igen fordult elő. Ahogy az is csak itt volt elképzelhető, hogy télen-nyáron lehessen fagyit kapni, ráadásul nem csak csokit és vaníliát, hanem még vagy hatfélét, ami sokáig még Budapesten is példátlan luxusnak számított. A pestieknek a krémeseken meg a presszókávén túl fontos találkahely is volt a Felszabadulás, később a Ferenciek terén álló Jégbüfé.  Amikor augusztus végén bezárt, sokan fanyalogtak, hogy nem is volt olyan jó a sütemény, meg hogy nem lehetett leülni. Mégis, a 63 évet megélt Jégbüfé valamiért legenda volt.

Imádtuk a Kockás Magazint, mert a nyolcvanas években ott láthattuk a legtöbb képregényt együtt. Akkor még csak Rahan, Taraó és Pif lehetett kedvenc, no és a regényekből készült folytatásos képregények - igazi szuperhősökről, akik ilyen cicanadrágba és bőrszerkóba öltöznek, szó sem volt. Mert ők csak a rendszerváltás körül özönlöttek be és lepték el világunkat. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy a kétezres években majd ők uralják a mozit. A hősök, akik amellett, hogy szuperek, kétségkívül komoly lelki bajokkal küzdenek.

Nem csak a forradalmárok menekültek el 1956 novemberében Magyarországról. Hogyan jutottak át a határon? Miért lázongtak az élelem és a gyógyszerek ellen a magyarok Ausztriában? Miért vettek ujjlenyomatot tőlük a menekülttáborban? Válaszok a XXI. században.

Básti Lajosról köztudott, hogy sokat veszekedett a kollégáival, amiért nem figyeltek eléggé munkájukra. Amiért nem tettek meg mindent, ami elvárható volt. Básti Lajos nem szerette a nyegleséget, mindig tökéletes produkcióra törekedett. Fegyelmezett volt és kemény. És hogy miért? Adorjáni Bálint színművész segít a megértésben.

Több menekülthullám volt Magyarországon. Beszélhetnénk a trianoni döntés elől menekülők vagonlakásairól, a Tanácsköztársaság bukása miatt menekülőkről is, vagy, hogy kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk, ám a ki- és bevándorlási hullámok közül most azokra emlékezünk, melyek csak pár nemzedéknyi ideje történtek. Melyekre még emlékeznek szemtanúk, áldozatok, vagy épp az ő gyermekeik. Így is bőven válogathatunk…

Leszerelésük után kémkedéssel vádolták őket, engedély kellett a tartásukhoz. Szárnyas katonák és madáratléták a XXI. században.

A múlt század vége, amikor a pillanat is sokkal tovább tartott. Klösz György egy szekérről, óriási kamerával készítette ráérős képeket. Kalapos hölgy és vidéki kastély, ősvillamos és Millenáris – a századforduló Budapestje.

A magyar párt és állami vezetőkkel a rendszerváltozás előtt elképzelhetetlen volt csak úgy egyeztetés nélkül interjút készíteni. Göncz Árpád mosolyogva és ráérősen válaszolt, hiába topogtak idegesen testőrei. Ismeretlenül is tegezett, nem tudott magázódni. Papp Gábor Zsigmond két órás filmjének rövidített változatát Szondi Vandával közösen állítottuk össze.

Riportunk főszereplője a kutyák miatt lett világhírű. Ma épp ezért sok kutyát láthatnak még. De a következő riportot nem csak kutyabarátoknak ajánljuk. Hanem azoknak, akik szeretik a vicces embereket. Az okosakat. Akik kíváncsiak arra, hogyan lehet másként gondolkodni. Akik büszkék arra, hogy van egy valóban világhírű tudósunk, aki itthon dolgozik. Csányi Vilmos következik és az élet, a világmindenség, meg minden.

Kutyabolond etológus, raprajongó és a nők bálványa. Világhírű tudós, akinek a hírnévnél fontosabb az élet. Csányi Vilmos lesz az RTL Klub XXI. században című műsorában kedden késő este.

Azt mondják, egy fotó akkor jó, ha az ember, miközben nézi, nem kezd el azon gondolkodni, hogy mi maradhatott le róla, hogy mi történhetett a kereten kívül. Chochol Károly képei beszédesek. Az 56-os forradalom borzalmairól éppúgy sokat mondanak, mint a Kádár-rendszer békés hétköznapjairól. Egy letűnt korszak szubjektív története következik, fekete-fehérben.

Senki sem szeretett az iskolai menzán enni, mert hiába volt olcsó, legtöbbször szétfőtt, íztelen, zsíros ételeket raktak elénk. Nem csoda, hogy mérgezdének nevezték, mint az összes önkiszolgálót. Ezért később, amikor már lehetett, inkább költöttük a pénzünket másféle ebédre. Mondjuk, csalamádés hamburgerre, vagy csirkefalatokra, az első magyar gyorsétteremben. Ezek sem számítottak a gasztronómia csúcsának, de legalább azt az illúziót nyújtották, hogy megkóstolhatjuk Amerikát.

Katonatiszt volt az apja, nem kapott munkát. Olyan rendszer volt, ahol mindenkinek ügyeskednie kellett. Három film, egy élet. Egy filmrendező, András Ferenc arcképe a XXI. században.  

Miért vált állandó főszereplőből állandó mellékszereplővé a Nemzet Színésze, Szacsvay László? Sok kicsi sokra megy, avagy a legnagyobb magyar karakterszínész fordulatos pályája a XXI. században.

Emberevők és kanapébajnokok. Nemzeti kincsek és kiirtandó dúvadak. Ismeretlenek és világsztárok. Vadakat terelő juhászok, juhászokért rajongó vadak. Elmebajnokok és farkasokkal küzdők. A XXI. században!

Még mindig érzelmeket kavar fel valószínűleg azért, mert következmények nélkül maradt.

Az 1956-os forradalom után még öt évvel is végeztek ki felkelőket, több száz embert akasztottak fel, 22 ezret bebörtönöztek. Mit mond a történtekről az elítélt és mit az akkori belügyminiszter, Biszku Béla?

A Magyar Királyság fővárosa volt egy ideig a középkorban. Egy falu, amelyet sínek vágtak ketté. Igaz, a vonat nem jár. Húsz évet vártak, hogy felépüljön a tornaterem. Segesd, ahol már nem kell sárban járni, ahol van internet, ahol 100 ház eladó, csak a fiatalság hiányzik.

A Magyar Királyság fővárosa volt egy ideig a középkorban. Egy falu, amelyet sínek vágtak ketté. Igaz, a vonat nem jár. Húsz évet vártak, hogy felépüljön a tornaterem. Segesd, ahol már nem kell sárban járni, ahol van internet, ahol 100 ház eladó, csak a fiatalság hiányzik.

Kimondták azt, ami tiltva volt. Jó szándékú civilek és rögeszméihez ragaszkodó hatalom. Egy civil szervezet története ügynökökkel, megfigyelésekkel és rendőri zaklatással.

A civilek nem nézték, ki miért lett szegény. Az állampárt titkolta, hogy vannak bérrabszolgák. Hátrányos helyzetűnek mondták a szegényeket, és még kimondani sem volt szabad azt, amit mindenki látott. Egy civil szervezet harca a hivatalosságokkal a XX. századból.

Bujtort Ötvös Csöpiként ismerte meg az ország, de ki volt ő valójában? Sándor Mátyásként Európa minden nője imádta. Egy színész, aki kilépett Latinovits Zoltán árnyékából.

Komoly szakmájuk volt, de mindhárom testvér a színpadot választotta. Bujtort Ötvös Csöpiként ismerte meg az ország, de ki volt ő valójában? Sándor Mátyásként Európa minden nője imádta. Egy színész, aki kilépett Latinovits Zoltán árnyékából.  

Kamera előtt a nevelőtiszt, aki a kivégzés előtti utolsó órákat felügyelte. Egy bíró, aki visszafordíthatatlan döntést hozott, és az orvos, aki a bitófán vizsgálta a halálraítéltet. Amikor korszakok és rendszerek váltották egymást, de a halálbüntetés természetes maradt.

Kamera előtt a nevelőtiszt, aki a kivégzés előtti utolsó órákat felügyelte. Egy bíró, aki visszafordíthatatlan döntést hozott, és az orvos, aki a bitófán vizsgálta a halálraítéltet. Amikor korszakok és rendszerek váltották egymást, de a halálbüntetés természetes maradt. A véres XX. század mérlege a XXI. században.