„Rájöttem, kompenzálni akarom, hogy mennyit bántottak, amikor fiatal voltam” – Schumacher Vanda a dzsungelben nőtt fel igazán

Nagyjából egy órája vagy kint a táborból, kicsit fáradtnak tűnsz.

Igen, ez volt életem egyik legkeményebb küzdelme. Bátor lánynak tartom magam, de a legutóbbi Bátorságpróba, amit majd a nézők is hamarosan láthatnak, nagyon durva volt. Részben örülök is egy kicsit, hogy vége. Már nem kell azon gondolkoznom, hogy mi lesz reggel, és mit fogok majd enni este. Nem érdekel, hogy nem én vagyok az első, pont elég, hogy én lettem a „legjobb csaj”. Rengeteg  minden átértékelődött bennem, úgy érzem, a dzsungelben nőttem fel igazán. Az elmúlt években nem tudtuk megünnepelni   egyik szülinapom sem, és most végre erre is sor került a dzsungelben. Korábban nem gondoltam volna, hogy Curtis is ott lesz az egyik szülinapomon, na meg arra sem, hogy Kolumbiában tartom. Ezután biztos vagyok benne, hogy jobban oda fogok figyelni az emberi kapcsolataimra. Nem hiányzott bent a telefon, a buli, a kaja, csak a barátaim és a családom. Egy órája vagyok kint, de még egyetlen appot sem nyitottam meg a telefonomon! Csak apával telefonáltam.

Gondoltad volna az elején, hogy te leszel a dzsungel Reinája?

Sosem. Talán a hetedik nap környékén kezdtem el érezni, hogy ez a játék nagyon kemény, és nem azért, mert alig eszem, vagy guggolva pisilek. Azért, mert nem azokkal az emberekkel vagyok körülvéve, akik a komfortzónámat jelentik. Amikor videóüzenetet küldhettem a barátnőmnek, akkor csak azért bőgtem el magam, mert el szerettem volna mondani, hogy mennyire hálás vagyok neki. Úgy voltam vele, hogy nem fogom tudni végigcsinálni a következő napokat. Aztán volt egy Bátorságpróba, amire Tibóval mentünk közösen, és minden csillagot összeszedtem. Az egy fordulópont volt a számomra. Egyrészt rájöttem, hogy jól is tudom magam érezni a táborban és el kezdtem értékelni, ami körülöttem van, másrészt nem fogtam vissza magam, kiálltam magamért. Akkor vesztünk össze Diával is.

Az elején nagyon sokszor láthatták a nézők, hogy kirekesztettnek érezted magad. Azontúl, hogy hiányoztak a barátaid, miért nem találtad sokszor a helyed? Sokszor pityeregtél is az elején.

Vannak néha erős megjegyzéseim, elég karakteres vagyok, ami miatt volt pár elbeszélgetésem. Lehet, hogy néha átestem a ló túloldalára. De eddig még nem volt olyan alkalom az életemben, ahol vissza kellett vennem az arcomból, és most visszafogtam magam, de nem éreztem sem komfortosan magam, sem azt, hogy a helyemen vagyok. Bent elég sok időnk volt gondolkozni az életünkön, nekem is sokszor átfutott a fejemen, hogy mennyi minden történt velem az elmúlt években. Rájöttem, hogy a rohanó világban sosem állunk meg egy pillanatra sem, hogy értékeljük és kipihenjünk azokat a dolgokat, amiket elértünk. Rájöttem arra is, hogy miért vagyok olyan ember, amilyen, és hogy mi miért történik az életemben.

Nyári Diával is beszélgettünk a kiesése után, ő azt nyilatkozta akkor, hogy bár veled volt számára a legnehezebb, de téged is legalább annyira nehéz volt otthagynia, mint bárki mást.

Diával hullámzó volt a viszonyunk. Tavaly együtt forgattuk a Hotel Margaret című sorozatot, és mondhatjuk, hogy ott jóban voltunk. A dzsungelben viszont, amikor én elmondtam, hogy mi zavar, mindenki oda tudott figyelni, csak ő nem. Nem értettem, hogy miért csinálja ezt.. Nem ítélkezem felette, de nem értem, miért vette fel a védőamulettet. Szerintem nem hisz magában eléggé, márpedig az a legfontosabb az egész életben, máskülönben nem várhatjuk el, hogy mások támogassanak minket. Amikor volt a bulis este, akkor egy kicsit visszaépült a kapcsolatunk, meg tudtunk beszélni sokmindent és meg is ölelgettük is egymást. Annak ellenére, hogy Dia elvette az amulettet nyolcadikként esett ki, én pedig negyedikként. Ez azt jelenti, hogy négy napot toltam úgy végig, hogy egyedül voltam lány. Szóval büszke vagyok magamra.

Mi kellett volna ahhoz, hogy hozzányúlj a védettségi amuletthez?

Semmi, sosem vettem volna fel.

Hogyan emlékszel vissza Merci csokoládélopására?

Mercivel több szövetkezésünk és turpisságunk is volt. Például amikor megbeszéltük, hogy lenyúljuk az édes-savanyú mártásos csuprot, és kinyaljuk belőle a maradékot. Aznap este Merci elaludt, de én elindultam a bevetésre. Amikor odaértem, leültem, és elkezdtem sírni, hogy erre valóban képes lennék? Tényleg ezt akarom csinálni? Addigra már kezdett egyenesbe jönni a kapcsolatom a többiekkel és ezt most valóban el akarom rontani? Arra jutottam, hogy nem. Aztán jött az ominózus eset, amikor kezet ráztam ismét Mercivel, hogy legyünk tettestársak egy újabb csínyben, a csokilopásban. Végül én nem mertem megtenni, ő viszont igen. Amikor ellopta a csokit és odahozta, akkor már megenni sem mertem, hiába kínálgatta, de mondtam neki, hogy kezet ráztunk, kiállok mellette bármikor, viszont én vissza fogom csempészni a csokit. A játék elején nyilván nem akadt volna ki senki erre a tettre, de ekkorra már érzékenyebben reagáltunk mindenre.

Azt mondtad a kiutazásod előtti interjúdban, hogy számodra ez egy közösségi média detox lesz. Most, hogy kijöttél a dzsungelből, mit gondolsz erről?

Egyáltalán nem hiányzott a telefonom, sőt, megkönnyebbülés volt. Amikor az emberek nagyon sokat használják a telefonjukat, akkor szinte egy burkon keresztül nézik a világot. Egy lila köd, egy fátyol takarja el a szemüket, és az elme ezen keresztül nézi a világot.

Mi minden értékelődött még át benned?

Az emberi kapcsolataimról és a viták kezeléséről sokat tanultam. Mindig is apás voltam, anyu kevésbé volt fókuszban, és most a dzsungelben észrevettem, hogy sokat emlegetem anyát is. Én nem a családomtól kaptam videót – ez azért is volt, mert a családomat óvom a nyilvánosságtól.

Fontosak a számomra, de arra jöttem rá, hogy elég felnőtt vagyok, készen állok egy komoly kapcsolatra, és az elkövetkezendő két-három évben lehetne akár saját családom is.

Eddig az volt a fontos, hogy bulizzak, éljek és utazzak, de most már nem akarok „vándorcigány” életet élni és bőröndből öltözködni.

Mit mondott volna a családod, ha hagyod, hogy üzenjenek neked?

Pontosan tudom, hogy mit mondtak volna. Apukám sírva – mert mindig sír ilyenkor – azt mondta volna, hogy: „Nagyon büszke vagyok rád kisgombóc”, a húgom azt mondta volna, hogy: „Nagyon szeretünk, és kérlek, vigyázz magadra”, anyukám pedig: „Nagyon-nagyon szeretlek, Vanduskám, és sülni fog az oldalas, mire hazaérsz.” Ismerem őket!

Janira azt mondtad, hogy bíznál benne. Változott valamit ez az eltöltött idő után?

Még mindig imádom Janit. A születésnapomra egy janis öngyújtót szerettem volna.

Itt megjegyezném, hogy kukacokat tett a tortádba.

Tudom, de azért, mert tudta, hogy máshogy nem küldhet be nekem egy tortát! (nevet.) Én meg azt, hogy a dzsungel – akkor még leendő – királynője nem finnyáskodhat!

Nemrég tisztultatok meg a stigmáktól is egy nagyon megható feladat keretében. Nálad a buta volt az a bizonyos jelző, amit szerinted sokszor megkapsz.

Igen, ez abból ered, hogy egy viszonylag sikeres szőke lány vagyok, aki karakán és kimondja, amit gondol. Sokan könnyen hajigálnak meg  a buta p..a jelzővel. Viszont miután mindenki végigmondta a saját történetét, úgy voltam vele, hogy valójában nekem a félénk vagy a bátortalan szót kellett volna felírnom a homlokomra. Rájöttem, hogy azért hajtom magam ennyire, azért utazok ennyit, mert kompenzálni akarom, hogy mennyit bántottak, amikor fiatal voltam. Nem volt lehetőségem folytatni  a középiskolát kilencedik osztály után, és az összes akkori barátom azt mondta, hogy még érettségim sem lesz. Semmi sem lesz belőlem.

Ez a sok-sok évnyi szenvedés, amikor nem volt pénzem kifizetni a sulit sem, az baromi nagy küzdelem volt.

De azt az utat választottam, hogy elkezdek dolgozni, és összeszedem magam. Amikor aláírtam a szerződésem az Éjjel-nappal Budapesttel, akkor beiratkoztam újra az iskolába, és gyorsított eljárásban leérettségiztem és nyelvvizsgáztam Miközben forgattuk a sorozatot, mások buliztak és rendes körülmények között érettségiztek, én dolgoztam és tanultam éjjel-nappal. A régi barátaim mindig azzal vádoltak, hogy megbízhatatlan és önző vagyok, amiért nem látogatom őket vidéken. De nem tehettem meg, nekem nem tudtak lakást, vagy kocsit adni a szüleim, muszáj volt dolgoznom. Volt munkám, elvben nem feltétlenül lett volna szükségem az érettségire, de saját magam miatt meg kellett csinálnom, hogy bizonyítsak. Már többször és idén  is felvetteky egyetemre, csak mindig közbejött valami, ezért sosem kezdtem el, de még elkezdhetem.

Elégedettséggel tölt el, hogy ennyi mindent véghez vittél?

Ez elég komplex kérdés, mert nyilván foglalkozom saját magammal. Foglalkozom önfejlesztéssel is. Valamilyen szinten mondhatom, hogy ezeket a dolgokat már feldolgoztam, de az a része mindig hiányzott, hogy beszéljek is ezekről. Főleg idegen embereknek egy dzsungel közepén. Kérdés viszont, hogy leszek-e elégedett valaha saját magammal. Nagyon büszke vagyok magamra, sokat tettem le arra a bizonyos asztalra, és ezt nem nagyképűségből mondom, de közel sem tartok ott, ahol akarok. Az elégedettség az elkényelmesedés előszobája. Nemhogy életem felénél, de a negyedénél sem tartok. Szóval most indul csak be a buli.

Mik voltak a kedvenc játékaid vagy pillanataid a dzsungellét során?

A Tibóval közös Bátorságpróbánk hihetetlen volt. Ott nagyon kellett a lelkemnek az a győzelem. Imádtam azt is, amikor dobálhattuk Balázsékat tortával. Az azért volt igazán jó, mert az előtte lévő négy napban én voltam az egyetlen játékos, akinek nem volt plusz élelme, a babon és a riszen kívül, már nagyon éhes voltam.

A pillanat, amikor fogtam a tortát, és belenyalhattam, ehettem is belőle, meg dobálhattam is, az mindennel felért.

Kivel fogod tartani a kapcsolatot, miután hazatértél?

Fecóval biztos, mert kelleni fog egy hajvágás. (nevet.) Kiderült, hogy elég közel lakunk egymáshoz. Szeretnék egyre többet főzni, szóval arra gondoltam, hogy végre berendezem a konyhámat – eddig nem érdekelt, mert rengeteget voltam külföldön –, de most szeretnék vacsorát főzni a barátaimnak. És mivel egyedül élek, lehet hogy átviszem majd a maradékot Fecónak, mert ő meg mindig rendeli a kaját.

Visszamennél a dzsungelbe?

Egyértelműen.

És csinálnál valamit másképp?

Őszintén semmit. A barátnőm, Vivi, aki megnyerte a tavalyi Való Világot, azt tanácsolta, hogy maradjak ember. Ez olyannyira sikerült, hogy nemhogy tükörbe tudok nézni, még le is pacsizok magammal.

Azt mondtad egy korábbi interjúban, hogy a dzsungelből való hazatérésed után az első dolgod az lesz, hogy veszel egy repülőjegyet egy másik országba. Tudod már, hogy hova mész?

Rómába. Elviszem anyukámat, mert sosem volt még ott.

Ki lesz szerinted a dzsungel királya?

Én Curtisre tenném a szavazatom. Benne volt a lehetőség, hogy az emberek félreismerik majd a műsorban, de megmutatta, hogy ő egy nagyon szerethető rappercsávó, és büszke apuka. Mellette biztonságban érzi magát az ember.