Lengyel Ferenc: Feltételeztem, hogy megbeszélik, ki legyen az a félszemű tyúk az udvarban, akinek a másik szemét is kivájják

A napokban jelent meg, hogy nagypapa leszel. Mit szólsz az unokához? Vártad már, hogy nagypapa legyél?

Mióta férjhez ment Zita, a nagylányom, azóta gondoltam arra, hogy majd eljön ez a pillanat. Nagy öröm volt, hogy mielőtt kiutaztam, megtudtam. Az pedig külön öröm, hogy elvileg tavasszal fog megszületni Elza.

Milyen nagypapa leszel szerinted?

Szerintem a világ legjobb nagyapja leszek. Valószínűleg keveset fogják látni a szülei a gyereket. Mindenben elkényeztetem, és reggeltől estig játszunk majd.

Mennyire voltál szigorú apuka? Mennyire leszel más nagypapaként?

Szerintem nagyon jó édesapa voltam, amikor picik voltak a gyerekek. Soha nem volt szigorúság, mert nagyon klassz gyerekek voltak. Mindent meg tudtunk beszélni, a konfliktusokat is mindig kibeszéltük.

A pénteki adásban láthattuk a feleségedet, aki eddig még soha semmilyen szereplést nem vállalt. Milyen érzés volt, hogy érted még azt is bevállalta, hogy maga mögött hagyja a Columbo felesége szerepet?

Teljesen lehidaltam, mert sok mindent feltételeztem, de ezt nem. Egy másodpercig sem lett volna rossz érzésem, hogy ha ő nem jelenik meg a videóban. Úgy tippeltem, hogy Adél fog üzenni, de azt, hogy mindenki ott lesz, álmomban sem gondoltam volna.

Teljesen meghatódtam, pedig elhatároztam, hogy nem fogok sírni.

Hogyan élted meg a távollétüket?

Elhessegettem, hogy sokat gondoljak rájuk. Mindig benne voltak a gondolataimban, de nem mertem részletes képeket felidézni róluk, mert tudtam, hogy akkor eltörik a mécses, és nagyon rosszul fogom érezni magam. Inkább mindig arra gondoltam, hogy mi a tennivaló, mit kell csinálni a táborban. A Bátorságpróba és a Kincsvadászat is ajándék volt, mert kimozdulhattam, és azért is jöttem ide, hogy játsszak. Egyébként nagyon jó volt az időzítés, amikor kihalásztuk a csomagokat és ott volt a levél és a Rambo oroszlán, amit a feleségem kötött a tigris mellé, nagyon meghatottak.

Szükséged volt ezekre?

Féltem, hogy ezzel felzavarjuk a lenyugodott vizet, de amikor elolvastam a levelet, és láttam, hogy mindenki hasonló cipőben jár, mint én, és mindenkinek könnybe lábad a szeme, akkor nem szégyelltem magam. Nem akartam eltüntetni a könnyeimet, vagy elbújni. Ez így volt jó, aztán megnyugodtam, és ez kitartott a videóhívásig.

Az kellemetlen lett volna neked, ha csak te érzékenyülsz el?

Nem. A mesterségem folytán nagyon sokszor kell sírnom, és rossz állapotba kerülnöm. Akkor is mindig egy saját élményre gondolok. Nem úgy van, hogy megnyomok egy gombot és sírok. Ha az ember őszintén fakad sírva, és tiszta, igaz érzelmei vannak, akkor abban semmi szégyellnivaló nincsen.

Viszont most itt ülsz, ami azt jelenti, hogy nem kaptál elég szavazatot a nézőktől. Csalódott vagy?

Egy kicsit csalódott vagyok. Szerettem volna eljutni a vasárnapi döntőig, amikor már csak három játékos marad, hogy a dobogó bármelyik fokán állhassak. De most, hogy kikerültem, már semmit nem bánok. Így is nagyon jó, hogy eljutottam az ötödik helyig. Beszéltem a családommal, és büszkék rám.

Nagyon örültek, mert senki nem gondolta volna, hogy eddig bírom és eljutok idáig. A feleségem elsők között akart lebeszélni erről a kalandjátékról, hogy ez nem való nekem.

Nem is attól félt, hogy fizikailag nem bírom majd, vagy a körülményekkel lesz bajom, hanem hogy az emberekkel hogyan fogok kijönni. Hogy lesznek-e konfrontációk, és a hülyeséget hogy bírom majd. Azt gondolta, hogy fel fogom húzni magam.

Ilyet nem láttunk tőled, sőt Balázsék többször is viccelődtek vele, hogy te beszélsz a legkevesebbet. Olyan voltál, mint egy Zen Buddha.

Pedig sokat beszélgettünk ám. Fontos dolgokról beszélgettünk, például Curtis drogproblémájáról és a leszokásáról. Mindig volt egy-egy ember, akivel lelkileg elég mélyre is tudtunk hatolni a beszélgetésekben. Sokat viccelődtünk, hülyültünk vagy énekeltünk. Egyszer megleptem őket egy népdallal is.

Ritával az elején volt némi konfliktusod a csillagrakásnál, ami után nehezményezte, hogy rá raktad.

Tulajdonképpen ez egy játék. A játékba ez is belefér, nem szabad felhánytorgatni, hogy 35 évvel ezelőtt együtt jártunk a főiskolára. Tíz mondatnál többet nem váltottunk akkoriban. Semmilyen viszonyunk nem volt, csak tudtunk egymásról. Aztán pár évvel ezelőtt találkoztunk a Pesti Magyar Színházban, amikor én főrendező voltam, és ő rendezett egy darabot. Akkor a munkáról beszéltünk, de sok minden, pláne a magánélet, nem került szóba. Később megbeszéltem vele ezt a problémát, és nem tűnt sértődöttnek. Ez egy stratégiai játék is.

Te stratégiából raktad rá akkor a csillagot?

Úgy éreztem, hogy többen kipécézték maguknak, és azt gondoltam, nem biztos, hogy sokan szeretik ezt a kicsit tanárnénis stílusát.

Egy másik csillagrakásnál viszont te kaptad a legtöbb csillagot.

Háromszor voltam a „halálsoron”, mind a hármat megúsztam. A negyediket már nem…

Az egyik csillagrakásnál Mercivel is volt egy konfliktusod.

Azt mondta, hogy keveset beszéltünk. Bárki, aki szeretett volna velem beszélgetni, azzal mindig meg is történt. Nagyon sokszor én is kezdeményeztem, de aki nem akar velem beszélgetni és nem vesz részt a tábori teendőkben, hanem mint egy előkelő primadonna csak jön és eszik, az zavar. De bennem semmilyen harag nem volt akkor sem. Az első körben valaki azt mondta, hogy nem mosolyogtam rá, vagy összehúztam a szemöldökömet…

Ajjaj, ha tudnák, hogy milyen az, amikor én összehúzom a szemöldökömet.

Főleg az igazságtalanság zavar, a személyeskedés és a kiépített, mesterséges ellenszenv. Ha a butaság gőgje a gonoszsággal párosul, az a legrosszabb nálam.

Tapasztaltál ilyet itt?

A tábori szavazásoknál éreztem ilyesmit, de igazából nem. A legutolsó munkámban negyven emberrel dolgoztam, húsz táncost és húsz színészt rendeztem. Rengeteg konfliktus lehet egy ilyen helyzetben, de ezeket is nagyon elegánsan tudtam kezelni, soha nem csattantam fel, és senkit nem bántottam meg. Erre nagyon ügyelek, egy játék során meg pláne figyelek rá. Én egy nagyon heves ember vagyok. A játékban nem ismerek tréfát, abba mindent bele kell adni. Az első játékban az zavart, hogy Veca nem szólt, hogy átadta nekem a csillagot – akkor mondta, hogy én hangosan beszéltem vele. Aztán ezt megbeszéltük, és az egyik legjobb barátok lettünk, fél szavakból értettük egymást. Egy művelt, intelligens nőt ismertem meg a személyében.

Mercire is próbáltál egy kicsit hatni, hogy milyen irányba induljon el, ha szeretné fejleszteni magát.

Igen, de már az első mondat után azt éreztem, hogy egyáltalán nem érdekelte, hogy én mit gondolok, pláne a kultúra. Egy bizonyos idő után azt éreztem, hogy – József Attilával szólva – a kultúra úgy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben. Őt ez teljesen hidegen hagyta, és megegyeztünk, hogy Weöres Sándor márpedig nem létezett... (nevet).

Gergő a vele készült interjúban említette, hogy az elején egy kicsit távolságtartóak voltatok egymással, és azt is nehezményezte, hogy a lányoknak kicsit erőteljesebben szóltál oda.

Soha nem szóltam senkire erőteljesebben. Ő a lányokkal egy követ fújt, és volt egy kis brancsuk. Mindent megbeszéltek, szerintem szövetkeztek. Az első szavazás után még azt is feltételeztem – lehet, hogy nem így van –, hogy megbeszélték, egymásra nem voksolnak, és ki legyen az a félszemű tyúk a tyúkudvarban, akinek a másik szemét is kivájják. Ők stratégiáztak a leginkább, és furcsa módon ők estek ki előbb. Elsősorban mi játszunk, de valójában a néző játszik a legtöbbet.

Melyik volt a kedvenc játékod?

Nagyon szerettem a vízsugaras játékot, utólag jutott eszembe, hogy milyen taktikát választhattam volna még, de így is nyertünk és egy csomó kolbászt begyűjtöttünk. Az kemény volt, főleg, hogy az egydolláros jelmez hamar lekerült rólunk, de még így sem lett rajtam egy karcolás sem. Fontos, hogy a színészet hosszú távú pálya, és nem szerezhetek sérülést. Pláne úgy, hogy hazaérek és vár a Drága örökösök. A pallóról a vízbe zuhanást is élveztem, azt hittem, hogy én voltam a gyorsabb, de nem így volt.

Vannak olyan emberek, akikkel megtaláltad a közös hangot, és a későbbiekben is tartani fogod a kapcsolatot?

Mielőtt elindultunk, a feleségem azt mondta, hogy szerinte az egyik, akivel jóban leszek, az Curtis lesz, és így is lett. Nagyon jó viszonyba kerültem vele és Ádámmal. Jókat beszélgettünk a táborban.

Mennyire volt nehéz maga a dzsungellét? Milyen állatokkal találkoztál?

A rovarokon kívül nem találkoztam más állattal, csak apró majmocskákkal, amit először elbagatellizáltam, de aztán kiderült, hogy veszélyesek is tudnak lenni. Elkezdtek dobálni minket száraz ágakkal, de igazán akkor sem ijedtem meg, aztán végül a csacsi kergette el őket.

Hogy érezted magad a táborban?

Annak idején voltam katona. Azt gondoltam, hogy annál rosszabb úgysem lehet a dzsungel, és nem is volt. Amikor én katona voltam, akkor volt a lengyel Wałęsa-mozgalom, egy héten keresztül folyamatos harci készültségben voltunk, egy percet nem aludtunk. Sok mindenen túl vagyok, ami megedzett. Gyerekkorom óta sportoltam.

Fejben dől el minden, és én azt határoztam el, hogy mindent ki fogok bírni.

Mit csinálnál másképp, ha visszamehetnél a dzsungelbe?

Most hosszú ideig nem szeretnék visszamenni egy ilyen táborba, de nem csinálnék semmit másképpen. Valószínűleg több derű kellett volna az elején is. Azért szeretnek velem dolgozni a kollégák, mert reggeltől estig nevetünk és poénkodunk. Azt éreztem, hogy itt nem feltétlenül ez a közeg van, akik vevők a humoromra. Fele-fele arányban voltak azok, akikkel jobban megtaláltam a közös hangot és lehetett tréfálkozni, de voltak, akikkel egyáltalán nem.

Hogyan értékeled a saját teljesítményedet?

Jónak értékelem, de azt is tudom, hogy sokkal jobb is lehetett volna. Nem feltétlenül az volt a stratégiám, hogy mindenben első legyek. Persze az nagyon fontos, hogy igyekezzek és mindent megcsináljak, de ez nem csupán egy teljesítményjáték. Fontos az is, hogy ki vagy. A nézők szerintem látták, hogy nem ismerek tréfát és teljes erőbedobással csinálom.

Melyek azok a pillanatok, amikre a legszívesebben emlékszel majd vissza?

Két ilyen pillanat is volt. Az egyik, amikor Ádám szobor volt, és az egyik oldalról Curtis fogta a karját, én megfogtam a másik karját és a bokáját, ami már remegett, mert nem bírt a farönkön állni. Aztán jöttek a többiek is, és mindenki tartotta. Ez egy nagyon szép, bajtársias kör volt. Erre szívesen emlékszem vissza, és arra is, amikor megkaptam a családom videóját, és látták a többiek, hogy folyik a könnyem, odajöttek és átöleltek.

Nagyon különböző emberek jöttek össze a műsorban, mindent egybevetve hogyan értékeled a csapatot?

Egyetlen játékosnál sem tapasztaltam, hogy hagyná elveszni a játékot. Ott nem voltak kényeskedések és hisztériák, senki nem mondta ki a bűvös mondatot, hogy Celeb vagyok, ments ki innen! Szerintem a műsor magyarországi történetében az egyik legjobb csapat ez volt.

Szerinted ki lesz a dszungel királya vagy királynője?

Nagyon sok minden szól Ádám és Curtis mellett, aki egy bulldog típusú játékosként tör előre, ráadásul nyilván nagy szurkolótábora is van. De valahogy mégis azt érzem, hogy a finom játékosságával, tréfálkozásával és szendeségével Vanda lesz a győztes.