Nyári Dia: Fecóval olyanok voltunk, mint egy húszéves házaspár, akik már nem szexelnek, de nagyon jó barátok

Hogy érzed magad most, hogy elhagytad a tábort?

Úgy éltem meg, mintha egy avatar lennék, aki része egy kolóniának. Teljesen átszellemültem. Amikor megkaptuk a családtól, barátoktól a csomagot és benne volt a futóedzőmnek is az üzenete, akkor jöttem rá, hogy basszus, én az „előző életemben” futottam; fölvettem a cipőmet és mentem a Városligetbe. Ráeszméltem, hogy van egy férjem és egy gyerekem is. Nagyon durva volt. Életem legnagyobb élménye volt, nagyon megbántam volna, ha kihagyom ezt a lehetőséget. Nem is értem, hogy mitől féltem.

Mitől féltél?

A fürdéstől, az alvastól és az éjszakai állatoktól. Mindentől. De aztán rájöttem, hogy ezek egyáltalán nem számítanak. Egy idő után már reflexből pöcköltem arrébb a pókokat meg a tücsköket.

Fecóék skorpiót is találtak a táborban.

Az sem érdekelt! Minden nap kiráztam a bakancsomat és annyira belazultunk, mintha helyiek lettünk volna. Nem agonizáltunk, hogy este lesz-e denevér a fejünk fölött, vagy sem. Fecó minden este mondta, hogy majd megvéd engem, de amikor a haciendába berepült egy denevér, velem együtt sikítva rántotta a fejére a takarót. Mondjuk a pumaveszélynél egy kicsit megijedtem, azt egy reális dolognak tartottam. De aztán a többiek elmagyarázták, hogy ha igaz lenne, akkor nem a Balázs szólt volna be a tárborba, hanem a stáb jött volna, hogy kimenekítsenek.

Milyen volt az együttélés a celebtársaiddal?

Én csíptem, mindenkit szerettem valamiért. Bár voltak hullámvölgyek, de mindig visszataláltam mindenkihez. Vandával például nagyon más a világnézetünk. Jóval szabadabb felfogású, szerintem ő klasszikus értelemben nem ragaszkodik senkihez, én pedig igen. Mindig védte azokat, akik valami rosszat csináltak, én meg ennek pont az ellenkezője, szabálykövető vagyok. Mercivel szintén voltak konfliktusaink.

Mégis támogattad Mercit, amikor csokoládét lopott.

Igen, a csokilopásnál már annyira éhesek voltunk, hogy átéreztem, miért tette. De ennek ellenére sem értettem vele egyet, így lettem besúgó végül. Amúgy ha ez a beköltözésünkkor történik, senkit nem érdekelt volna, de így, hogy mindenki napról napra éhesebb volt, sokkal kiborítóbb volt. Azt kell megérteni, hogy mennyit jelent a táborban egy szelet csokoládé. Már csak az, hogy megszagolhattam a papírját, felért mindennel. Volt olyan is, amikor ittuk a vizet, és azt képzeltük, hogy kóla. Minden egyes beszélgetésünknek az volt a vége, hogy ki hogyan és mit enne, ha tehetné. De azok az ételek is elképesztőek voltak, amiket kaptunk néha. Életem hamburgerét ettem bent, olyan finomat sosem fogok enni soha.

Az utolsó nap már úgy éheztem, hogy csillagokat láttam, amikor felálltam.

Ez egy partitábor volt az elején, mostanra meg egy vegetaklub lett sok éhezővel, akiknek elfogyott az energiájuk  Egy ilyen helyzetben minden nagyobb jelentőséggel bír. Amikor hoztak egy pizzát, elsírtam magam, ez mindent elmond.

Az elmúlt napokban nem esett az eső, előtte viszont nagyon sokáig csak áztatok a szabadban. Hogy bírtad az időjárás viszontagságait?

Esőkabátban és bakancsban aludtunk, még a bugyim is tiszta víz volt. A hacienda is csak egy ideig volt jó, mert ahogy teltek a napok, egyre több lett a bogár, és ott nagyon el vagy szeparálva a többiektől. De nagyon jó, hogy a Fecóval kerültem oda, mert valamennyire ismertem őt, és vele nem feszengtem soha. Egy pillanatig nem gondoltam arra, hogy egy csávóval alszom együtt.

Olyanok voltunk, mint egy húszéves házaspár, akik felneveltek több gyereket, de már nem szexelnek, viszont nagyon jó barátok.

A férjedtől megkérdezték a közösségi oldalán, hogy mit szól ahhoz, hogy a felesége egy másik pasival alszik.

Fecó nekem párszor csinálta a hajamat még régebben, és Dani (Nyári Dia férje – a szerk.) mindig mondta, hogy nekem biztosan bejön a Fecó, mert egy tetovált, vagány srác. Pont azon gondolkoztunk a Fecóval, hogyha végig visszük a játékot és együtt megyünk haza, akkor Dani a reptéren biztos megköszönte volna, hogy Fecó vigyázott rám a dzsungelben. Ez egy teljesen normális dolog. Dani az életben is mindig támogat, és jól jött volna, ha a dzsungelben is segíthetett volna.

Kivel volt a legnehezebb és a legkönnyebb együtt élni?

Talán Vandával volt a legnehezebb, de ezt sem szeretném így kijelenteni, mert őt is ugyanolyan nehéz volt otthagyni, mint bárki mást. De ha az lenne a kérdés, hogy kit tudtam volna a legkönnyebben elengedni, akkor az ő lenne. Akivel pedig a legkönnyebb volt együtt élni, az Fecó. Biztosan össze fogunk járni kávézni, régen volt ilyen jó fiúbarátom. Mi minden este együtt néztük a dzsungelt és beszélgettünk, és ez igaz a Tibóval és Ritával való kapcsolatomra is.

A kényelmetlen körülmények mellett a tisztálkodás is sokatoknak nehezére esett. Te ezt hogyan élted meg?

Nekem nem okozott problémát. A ruháimat is tisztán tudtam tartani, tudatosan nem ugrottam bele sárba vagy bármibe, ami összepiszkolhat. Szerencsés is voltam, mert egy hétig lehettem a haciendában, ahol angol WC van, így ez sem okozott zavart. Utána kemény volt. Mondjuk akkorra meg már kevesebb volt a kaja, szóval kevesebb is jött ki, de az elején sokaknak gondot jelentett a tábor közepén lévő illemhely. Otthon nem is megyek el egy olyan nyilvános mosdóba, ahol hallom, hogy a másik éppen végzi a dolgát, itt meg mindent egymás előtt csináltunk. Szerintem ez is összehozta a csapatot.

Például Fecó is egy piperkőc csávó, és olyan büdös volt mellettem, amit még életemben nem szagoltam.

Mondtam is neki, hogyha valaki téged szeret a világon, akkor az most én vagyok, hogy ezt elviselem, meg az édesanyád. Ami az igazi bátorságpróbát jelentette, az a latrinatakarítás. Addig még eljutottunk, hogy egymás előtt használjuk a pottyantóst, de amikor a felelősnek el is kellett ásnia a többiek kakiját és pisijét, ahhoz minden bátorságára szüksége volt.

Az elején még nem nagyon küldtek játszani a nézők, de idővel ez változott. Melyik volt a kedvenc játékod?

Mindig a vicces játékokra mentem, így sosem kellett leküzdenem a félelmeimet. Egy pókos vagy kígyós játékot nagyon „élveztem” volna, de a csapattársaimon kívül nem is találkoztam „állattal” (nevet). Pedig én már otthon erre készültem. A vadolláros és a tekegolyós játékok voltak a kedvenceim, illetve azok, amiket bent kaptunk a táborban. Nincs annál jobb, amikor végigjátszod a napot.

És ha enned kellett volna valami furcsa ételt, azzal hogyan birkóztál volna meg?

A vége felé szerintem már bírtam volna simán. Ilyenkor már minden mindegy. Mercikét is leöntötték egy tucat békával, és még talán élvezte is.

Mit érzel, mit sikerült bebizonyítanod magadnak?

Azt, hogy egy kis túlélő Maugli vagyok. Amennyire ragaszkodom a tisztasághoz és az igényességhez a való életben, annyira nem érdekelt ez a dzsungelben. Azért nyilván megfésültük a szemöldökünket fogkefével, meg a konyhában megnéztük magunkat a tükörben, de ennyi.

Nagyon büdösek voltunk, a ruháinkat sem tudtuk megszárítani, olyan páratartalom volt.

Füsttel próbáltuk szárítani a ruháinkat és attól a szagtól majdnem behánytam. Ó basszus! Most jut eszembe: a fülbevalóm a Fecó mellében maradt! Azt az anyukámtól kaptam a születésnapomra!

Ígérjük, egyszer ki fog majd jönni a dzsungelből.

Tudom, majd el kell mennem érte.

Visszamennél a dzsungelbe?

Azonnal. Nekem a Celeb vagyok, ments ki innen! arról szólt, hogy Celeb vagyok, tarts még bent! Nagyon jó csapatunk volt és nagyon jó játékaink is voltak. Ádi mondta egyszer, hogy egy közös halálközeli élmény összehozza embereket, hát igaza lett. A sok megpróbáltatás összekovácsolja az embereket, és ami a dzsungelben történt, azt csak mi éltük meg, és csak mi tudjuk, hogy milyen volt.

Hogy láttad a Gergő és Nini közötti kapcsolatot?

Gergőben szerintem megindult valami, Nininek pedig jól jött egy támasz.Valószínűleg a külvilágban ennek a kapcsolatnak nem lenne létjogosultsága, viszont ha egy évig bent lennénk, akkor biztosan kialakulnának párok akarva-akaratlanul is.

Szerinted ki lesz a dzsungel királya vagy királynője?

Azt nem tudom, de én a Fecónak szurkolok. Nekem ő a győztes, aki a legtöbb szituációban legyőzte saját magát, a korlátait  és a legnagyobbat ment a játék során.