Janicsák Veca: Amikor előkerülnek a nyílméregbékák és a madárpókok a növényzet alól, az ember rájön, hogy mégiscsak a dzsungel közepén van

Szerinted mi az oka annak, hogy neked kellett távoznod a játékból?

Ennek számtalan oka lehet. Az biztos, hogy én már be voltam zárkózva az utóbbi napokban, nagyon hiányoztak a szeretteim, a kislányom, vágytam már haza, ezért nem is tudtam annyira részt venni a bulikban és a társaság középpontja lenni. Ezzel nincsen bajom, mert én ilyen vagyok, és nem akartam változtatni magamon csak azért, hogy megfeleljek másoknak.

A társaság miatt zárkóztál be, vagy a család hiánya miatt?

A család hiánya volt a legerősebb. Sok olyan ember volt a táborban, akivel nagyon jól kijöttem, ezzel nem volt probléma. Inkább az játszott közre a bezárkózásban, hogy már éreztem, hogy húz a szívem haza.

Kaptál otthonról egy csomagot, mit jelentett számodra a tartalma?

Nekem az a csomag nagyon sokat számított azon a napon, mert nagyon mélyponton voltam.

Kaptam egy kis könyvet, amibe a családom és a barátaim írtak néhány sort, a kislányom pedig telerajzolta és kidíszítette. Ez volt az én kis ajándékom, amit biztos, hogy megtartok és a későbbiekben egy nagyon szép emlék lesz. Amikor megkaptam, megkönnyeztem, de emellett nagyon sokat nevettem is, mert sok szórakoztató üzenetet is rejtett.

A természet sokszor nem volt kegyes hozzátok a táborban. Hogyan élted meg a dzsungellétet?

Az elején rosszabbra számítottam, de azért voltak nagyon nehéz napok. Amikor már előkerülnek a nyílméregbékák és a madárpókok a növényzet alól, akkor az ember rájön, hogy mégiscsak a dzsungel közepén van. Engem kevésbé viseltek meg a környezeti hatások, de az emberi része mindig nehéz. Az együttélés nem könnyű, főleg ennyi emberrel.

Megerősített ez a kaland abban, hogy csodálatos életem van, amiért nagyon hálás vagyok, ezért megkönnyebbüléssel és boldogsággal fogok hazamenni.
 

Az étkezés mennyire viselt meg téged?

Ebből a szempontból talán nekem volt a legnehezebb, mert több ételérzékenységem is van. Egy autoimmun betegségből adódóan sok mindent nem fogyaszthatok, amire nekem tényleg szigorúan oda kellett figyelnem. Ez általában megakadályozott abban, hogy részesüljek abból, amiből mindenki más ehetett, így én voltam az, aki tényleg rizsen és babon élt. Amikor jött mondjuk egy pizza, amiből mindenki részesült, akkor én kapargattam kicsit a feltétet, és nagyjából ennyit ehettem belőle.

Belekóstoltál Curtisék konyhaművészetébe is, milyen volt?

Ők nagyon igyekeztek, úgyhogy szerintem egész jól sikerült az étel, végül is el tudtam fogyasztani. Inkább attól tartottam, hogy esetleg van benne valami, ami beindítja az autoimmun betegségemet. Csak amiatt aggódtam, hogy biztosan ehetem-e azt, ami a tányéron van.

Melyik játék volt a legnagyobb kihívás a számodra?

Egyértelműen az oszlopos játék volt az. Ahogy Balázsék is elmondták, az eddigi Celeb vagyok, ments ki innen! évadok egyik legkeményebb játéka volt, ezért nagyon büszke vagyok rá, hogy sikerült végig csinálni. Jó volt látni, hogy meg tudtam ugrani ezt, mert bár a testem már rég elfáradt, az elmém kitartott és még bírtam volna. Erre büszke vagyok, ezt elraktározom és szép emlék marad. Az a játék is nagyon tetszett, amikor Mercivel és Fecóval voltunk a pincében, nagyon szórakoztató volt, ahogy a békák ültek rajtam.

Hogyan alakult a kapcsolatod bent a táborlakókkal? Kivel jöttél ki a legjobban?

Tibó 15 éve a barátom, tehát az ő esetében nem volt kérdéses a szoros kapcsolat. Ezen kívül nekem Curtis volt az, akivel nagyon sokat beszélgettem, nagyon jóban lettünk, kialakult közöttünk egy jó emberi viszony. Ádámot szintén nagyon megszerettem és jó kapcsolatunk lett. Ferivel is jóban lettem, az elején egy játéknál ugyan volt egy konfliktusunk, de megbeszéltük. Onnantól kezdve szerintem jobb lett a kapcsolatunk, mint előtte volt, mert jobban tiszteltük egymást és megértettük egymás nézőpontját.

Volt egy szavazás a táborban, amin te, és Rita is több csillagot kaptatok. Hogyan élted meg?

Senki sem mondta azt, hogy rossz fej vagyok, és azért kaptam volna a csillagokat. Igazából Rita konfliktust akart, amit én meg nem, ezért nem is mentem bele. Diával és Fecóval akkoriban nem volt lehetőségem beszélgetni, mert sok ember volt odabent, akikkel jobban megtaláltam a hangot, ők úgyszintén, így akkor még elég távol álltunk egymástól, ennyi.

Ki milyen karakter a táborban, hogy látod a viszonyrendszert?

Mindig vannak vezértípusok, akik után lehet menni. Curtist mindenki tiszteli, ő egyértelműen egy vezéregyéniség. Szerintem a dzsungel királya címet is ő fogja elnyerni.