„Előfordult, hogy a bugyimat szárítottam a tűzhelyen” – Jázmin Viktória a dzsungelélet viszontagságairól vallott

Szerinted milyen lesz ezek után ágyban, párnákon aludni?

Nagyon szokatlan lesz, gondolkodtam azon is, hogy lehet, hogy nem fogok tudni az ágyban aludni, de biztos, hogy jó érzés lesz. Épp most ettem meg az első kinti ételt, és olyan jó érzés ízeket érezni a sok bab és rizs után, valami hihetetlen volt.

Éhes vagy?

Nem fogok hazudni, igen, éhes vagyok, főleg, hogy érzem most az illatokat. Alapvetően az étkezéssel nem volt nagy problémám, inkább az ízek hiányoztak, egy-két fűszer, vagy szósz jól jött volna. Alkalmanként nyertünk plusz ételeket, egyszer szószos tésztát kaptunk, az nagyon ízlett! Volt persze egy-két olyan helyzet, amikor én is nagyon éhes voltam, de nyilván ezt nem nagyon tettem szóvá a többiek előtt.

Ezeket az ételeket megennéd kint is? Elkészítenéd otthon is a nyelőcsöves, sertésherés omlettet?

Nem voltak ezek olyan rosszak. Ha nem lesz már mit főzni, mert kifogytunk az ötletekből, akkor mondom majd anyukámnak, hogy egy kis babot és rizst szeretnék kérni.

Az omlettet pedig szerintem jól elkészítettük Curtissel, mert volt íze a hagymának, és a tojás állaga is jó volt, így majdnem mindent elnyomott. Nyilván tudtam, hogy van benne here és nyelőcső, de maga a kaja nem volt kifejezetten undorító vagy rossz. Inkább csak a tudat, hogy mit eszünk, de én belapátoltam és nem hánytam ki.

Jázmin és Curtis omlettje különleges recept alapján készült:

Tanultál valamit önmagadról? Változtatott rajtad a dzsungel?

Sokkal kitartóbb vagyok, mint gondoltam. Feszegettem a határaimat, például a bogaras játékban, vagy amikor nem volt szabad elengedni az oszlopot. Nem mindennapi dolog, hogy 20 percen keresztül kapaszkodom egy oszlopba, miközben húznak hátulról. Ott fejben dőlt el, hogy hiába fájt nagyon a hátam, azt tudtam mondani, hogy akkor is ott maradok és fogom azt az oszlopot. Sokat gondolkodtam rajta, hogy feladhattam volna, ki is mondhattam volna, hogy “celeb vagyok, ments ki innen!”, de mégis azt az utat választottam, hogy kitartok. Lecsúszott a kezem, ami miatt mérges voltam magamra, de nem adtam fel. Ez a játék nagyon meghatározó volt számomra, mert bebizonyítottam magamnak, hogy ha úgy döntök, akkor meg tudom csinálni.

Volt még olyan játék, amit kifejezetten élveztél?

A főzőcskézést Curtissszel nagyon élveztem. A bogaras, kígyós, tarantulás játék és az evezőlapátos ajándékdobozos is nagyon kemény volt. Fejben is, mert tudtuk, hogy lesznek, akiknek beesik a csomagjuk, és testileg is, mert erő is kellett hozzá. Örültem, hogy az én csomagomat megszereztük, de nagyon nehéz volt végignézni, ahogy másokét beleejtettük a vízbe, mivel tudtuk, hogy azoknak az embereknek okozunk csalódást, akikkel együtt éltünk.

Milyen volt maga a dzsungellét?

Nagyon jó volt, nekem szinte kikapcsolódás volt. Persze egy-két dolog kellemetlen volt, például az eső. Ha a szabad ég alatt alszol, és esik az eső, az sosem jelent jót. Semmi sem száradt meg akkorra, amikorra kellett volna, így előfordult, hogy a bugyimat szárítottam a tűzhelyen, és a cipőm is folyton vizes volt. De a dzsungelben nagyon jók az energiák. Amikor reggel felkeltem, még egy kicsit szemerkélt, láttam a haciendát, miközben kelt fel a nap, ezek a képek örökre megmaradnak a fejemben.

Nagyon meghatódtál, amikor megkaptad a csomagot otthonról. Mi járt a fejedben?

Velem ilyen még nem történt, hogy a családommal nem beszéltem két hétig és sosem gondoltam volna, hogy ez egyszer meg fog történni. Nagyon sokszor ők jártak a fejemben, és mivel néha hajlamos vagyok túlgondolni a dolgokat, ezért kicsit aggódtam, hogy minden rendben van-e otthon. Amikor megláttam a csomagot nagyon izgultam, hogy mi lesz benne, és amikor kinyitottam akkor nem bírtam visszatartani a sírást, és csak zokogtam. Volt benne egy album, tele képekkel, és az egyik húgom, Lizike is rajzolt nekem. Ott volt a Miss Universe zászló, egyfajta viccként, illetve Lizike játék lovacskája, ami régen az enyém volt. Ő ezt mindenhova viszi magával, így ez óriási gesztus volt, hogy odaadta nekem, ettől nagyon meghatódtam.

Számodra kivel volt a legkönnyebb és a legnehezebb együtt élni a dzsungelben?

Úgy indultam neki az egésznek, hogy nehéz lesz ennyi emberrel együtt élni, mert kicsit magamnak való vagyok, és szeretek egyedül lenni.

 Azonban a táborban rájöttem, hogy jó dolog nagyobb tásaságban lenni. Szerencsére volt időm mindenkit fokozatosan megismerni, és mindenkivel tudtam beszélgetni.

A legközelebb a kis csapatunkat, Gergőt, Ninit, Mercit, és Fecót érzem magamhoz. Vandát is nagyon megkedveltem, ő egy nagyon cuki lány. Dia is nagyon aranyos volt, és Tibó is egy arany lélek. Nem is igazán volt konfliktusom senkivel, egyszer Fecóval szólalkoztunk össze.

A bulin említetted, hogy neked tetszik Fecó. Alakult ki köztetek valami?

Szerintem leginkább csak arról volt szó, hogy hosszabb időre be voltunk zárva a dzsungelbe, és hiányzott a férfi energia. De ugyanúgy mehettem volna Gergőhöz is egy ölelésért.

Ha nem lettetek volna összezárva a dzsungelben, akkor is megtalálnád Fecóban a férfi energiát?

Nem tudom. Teljesen más, ha össze vagy zárva valakivel, érzed a férfi energiák hiányát, és úgy szeretnél valakihez kapcsolódni. Kint ez csak rajtunk múlt volna. 

Nem is szeretnék így előre találgatni, hogy lesz-e valami, vagy sem. Sose lehet tudni.

Hogyan alakulnak a szerepek a dzsungelben? Van olyan személy, aki olyan, mint egy vezető?

Szerintem otthon, a saját életében mindenki egy vezető személyiség, de ez a dzsungelben megváltozott. Voltak például, akik folyamatosan főzni és takarítani akartak. Nekem ebből alakult ki konfliktusom, ezért kaptam is csillagot, mert szerintük nem segítettem eleget. Pedig nem erről volt szó, én mondtam, hogy szóljanak, ha kell segítség, és természetesen segíteni fogok, de ha már öten állnak neki egy két fős munkának, akkor én nem leszek a felesleges hatodik.

Mindenki más személyiség, így mindenki máshoz kapcsolódott a táborban. Ha nekem volt problémám, akkor én Mercivel, Vandával és Fecóval beszéltem meg. Ez így kialakult, ahogy jöttek a feladatok, és ahogy telt az idő. Szituációtól függött, hogy ki volt a vezéregyéniség, ha valaki valamihez jobban értett, akkor segített a többieknek.

Szerinted miért te estél most ki?

Őszinte leszek, szerintem azért, mert nincs még olyan nagy követőtáborom. Ez persze egy hosszabb folyamat, én pedig csak nemrég csöppentem bele ebbe a világba. A nézők még csak annyit tudnak rólam, amennyit most láttak belőlem, de ez így van rendjén.

Jázminnak a kiesés után már volt lehetősége telefonálni, így végre beszélgetett a szeretteivel: