2026. június 4. 17:00
Március végén megszületett Gundel Takács Gábor első unokája, aki a Szofi nevet kapta. A műsorvezetőt legkisebb fia, Bence tette nagypapává, aki profi labdarúgói karriert tudhat magának a zalaegerszegi csapatban. Hogy a riporter miként éli meg a családbővülést, arról a Reggeliben való vendégeskedése után adott interjút az rtl.hu-nak.
Gratulálunk az unokához! Miként élte meg az érkezését?
– Nagy boldogság. Én a gyerekeim sikereinek például jobban tudok örülni, mint a sajátoménak. És amikor a gyerekem életének jön az a része, hogy megnősül, aztán apuka lesz, átalakul, és megváltozik az életében a fontossági sorrend, az fantasztikus dolog. Jó látni, hogy boldog és jó vele megélni a jó pillanatokat, de még azt is, amikor egész éjjel nem alszik, mert sírt a kislánya.
Ha meg kéne fogalmaznia, mit jelent ön számára Szofi?
– A televíziózást és a szereplést előbb-utóbb le fogom tenni, és sokkal inkább az a lényeg az életünk végén, hogy milyen emberek voltunk. És ez nemcsak a munkára vonatkozik. Nem mindegy, hogy milyen világot hagyunk a gyerekekre, de az sem, hogy milyen gyerekeket hagyunk a világra. Igazából ez az én elsődleges felelősségem, hogy milyen gyerekeket hagytam a világra, és ők milyen gyerekeket hagynak. Erről szól az élet, ez a fontos. Jönnek-mennek a televíziós műsorok, de az egy véges dolog. A család viszont egy végtelen történet, az az életem utolsó pillanatáig velem lesz, és ezek az igazán fontos dolgok.
Ezek szerint megérintette az idő múlásának szele.
– Nem számolom még vissza, hány évem van. Persze, időnként az ember belegondol, de nem így élem az életemet. Az unokám születése sem arról szólt, hogy „Úristen, nagypapa lettem és meg fogok halni”, hanem arról, hogy milyen szép az élet. Amúgyis azt látom, hogy kitolódott a világ. Annak idején a férfiak hatvan évesen nyugdíjba mennek, de most nem ezt látom, és magamat sem tudtam volna elképzelni, hogy ennyi idősen visszavonuljak. A környezetemben hihetetlen aktív hatvanasok, hetvenesek vannak, és nagyon sokan élnek már nyolcvan évig, vagy még tovább.
És meddig szeretne dolgozni?
– Én nem kötöm korhoz, magamat figyelem, és eszerint csinálom még valameddig. Fontos észre venni, ha már nem kell ezt csinálni. Én egyelőre még nem látom ezt.
A két nagyobbik gyermeke is révbe ért?
– Még nem tudok arról beszámolni, hogy jön a második unoka, de azt érzem, hogy jó helyen vannak. Azzal foglalkoznak, ami nekik való – a nagyobbik fiam ügyvéd, a lányom pedig művészetmenedzsmenttel foglalkozik a Szépművészeti Múzeumban. Mind a ketten a helyükön vannak és azt csinálják, ami nekik való.
A feleségével könnyen fel tudták dolgozni, amikor kirepültek otthonról a gyermekeik?
– Fokozatosan, apránként történt ez meg, és nem egyszerre tűnt el mind a három gyerek, így mi is folyamatosan szoktunk ehhez hozzá. A házunkban még mind a háromnak ott van a szobája, bármikor hazajöhetnek, és jönnek is. Nagyon szoros a kapcsolatunk a gyerekeinkkel attól függetlenül is, hogy már nem hozzánk jönnek haza esténként.
Ezzel pedig a házas életükben is új szakasz kezdődött.
– Abszolút, és azt gondolom pontosan ezért kell nagyon odafigyelni arra, hogy a gyereknevelés mellett a pároddal is legyenek közös élmények, és a ti emberi kapcsolatotok is fejlődjön. Mert az tök jó, hogy felneveltek három gyereket, de aztán egymásra nézünk, hogy te ki vagy és mi közünk egymáshoz? Ezt el kell kerülni, és mi, azt hiszem, a feleségemmel ezt jól is csináltuk. Azt pedig nagyon élvezzük, hogy jutott időnk végre például elvégezni egy búvártanfolyamot - bár két gyermekünk jött velünk. De kétségtelenül több az én- és a mi-időnk, és ezt azért élvezzük.