„A szerhasználattal együtt járt a pornófüggőség is” – Kolozsváry Zsolt vallomása a pokolról

Így rántotta ki Isten a drogfüggőség mélyéről Kolozsvári Zsoltot

Zsolt egy nagyon vallásos családban nőtt fel, ahol a Bibliaolvasás és a gyülekezetbe járás kötelező volt. 

Gyerekként ezt traumának éltem meg. Inkább lettem volna a barátokkal. Nem tudtam kapcsolódni, és ez valószínű egy törést is okozott bennem.

18 évesen szakított a hittel, elköltözött otthonról, majd rövid időn belül rossz társaságba keveredett. 

A drogfogyasztás mellett Zsolt pornófüggőséggel is küzdött. „A szerhasználattal együtt járt a pornófüggőség is. Egy olyan felfokozott szexuális vágyat adott, amit józanul nem éreztem. És talán ez volt az, ami újra és újra visszarántott.” A függőség végül annyira eluralkodott rajta, hogy a barátait is kizárta az életéből: „Megvettem az anyagot, és inkább otthon maradtam. A többieknek azt mondtam, hogy rosszul vagyok, de csak egyedül akartam lenni a szereimmel.”

Kolozsváry Zsolt 13 évig küzdött drog- és alkoholfüggőséggel, s bár voltak időszakok, amikor úgy tűnt, sikerül leállnia, mindig visszazuhant.

Minden egyes alkalommal eldöntöttem, hogy ez lesz az utolsó. De egy függő ezt mindig mondja: csak még egy. Csak még egy.

A legutolsó szerhasználat során 12 órán belül 5-6 gramm amfetamint, azaz „speedet” fogyasztott el – ez a mennyiség 10-12 ember több napos adagjának felel meg.

Ott volt egy nagyon erős halálfélelmem, és egy belső hang – mintha Isten szólt volna –, hogy meg fogsz halni, ha ezt így folytatod.

Ez a belső megszólítás lett a végső ébresztő: „Ez volt az a pillanat, amikor meg tudtam őt fogni, meg tudtam érinteni, és ki tudott rántani ebből a borzalomból.”

Újjászületés: család, hit és önismeret

A függősége nem kímélte a családját sem: első gyermeke születésekor még képtelen volt megélni az apaságot. A kisebbik fia édesanyját is elveszítette a szenvedélybetegsége miatt. Ma viszont már nem titkol semmit: őszintén beszél fiai előtt múltjáról. 

Pécsre költözött vissza, ott kezdte újra. Megnyitotta saját borbélyüzletét, és ma már a munkájában és a hobbijaiban – például a búvárkodásban – talál örömöt. „Most egyedül vagyok, de jól érzem magam. Tudok koncentrálni a fiamra, a kutyáimra, a munkámra. Megtaláltam a lelki békémet.”

„Egy függő mindig függő marad” – de van kiút

Zsolt úgy látja: a függőségből való kilábalás nem egy cél, hanem egy folyamatos, napi szintű munka. Bár úgy érzi, a múlt mindig ott marad vele, már képes felülkerekedni rajta.

„A drogos múlt egy rettenetesen fájdalmas időszak volt, de ma már nem hiányzik. Az a fajta kreativitás, amit akkor gondoltam, hogy a szer ad, valójában torzította az egész életemet. Most tisztán látok. És kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő.”

Ha kíváncsi vagy rá, miben változott Kolozsváry Zsolt az évek alatt, akkor a Fókusznak tett vallomását, itt tudod visszanézni!