Schumacher Vanda katonai alapismeretekből, Puskás-Dallos Peti matekból volt egykor az egyik legjobb – a VV11 műsorvezetői felidézték diákéveiket

Mire emlékeztek a legélénkebben az iskolás éveitekből?

Vanda: Egy japán-magyar művészeti suliba jártam, ahol teljesen más jellegű volt a tanítás. Egyszer, amikor rosszat csináltam, az volt a büntetésem, hogy ki kellet takarítanom egy óriási teknősterráriumot. Azt gondoltam, hogy úgy lesz a legjobb, ha ráteszem az akváriumot egy gördeszkákra, elgurítom a folyosó végéig, majd onnan felcipelem az emeletre és kimosom a kádban. Nem jött össze, mert hirtelen megcsúszott a terrárium, és ripityára tört.

Peti: A szalagavatóm. Az egy olyan dolog, amire a mai napig meghatódva gondolok vissza. Ott álltunk büszkén kiöltözve, majd táncoltunk, a szülők pedig sírtak, és ha nem is véglegesen, de elbúcsúztunk az iskolánktól.

Mi volt a legrosszabb dolog, amit csináltatok a suliban?

Peti: Egyáltalán nem voltam rossz gyerek. Úgy érzem, kifejezetten példamutató fiatalember voltam, egyszer viszont petárdáztam a Városligetben a haverjaimmal. Egy rivális banda odarohant hozzánk, valakit meg is vertek, de tőlem csak a pénzemet és az első Playboy magazinomat vették el.

Ki volt a legmeghatározóbb személy a tanulmányaitok során?

Vanda: Senkit sem tudnék megemlíteni, mert kilencedik osztálytól magántanuló voltam.

Peti: Rengeteg tanárt tudnék megnevezni. Most, amikor néztem a Technikum hetet, arra gondoltam, hogy mennyire király dolog tanárnak lenni. Ez egy fantasztikus szakma: láthatod a gyerekeket, akik sikereket érnek el, és büszkék arra, hogy megtanultak valamit. Ez a legcsodálatosabb dolog, amivel egy felnőtt ember foglalkozhat.

Melyik tantárgy volt a kedvencetek?

Vanda A biológia. Könnyű volt tanulni, és érdekes is volt.

Peti: Az irodalom volt az egyik kedvencem, és a művészettörit is szerettem. Ilyen beállítottságú voltam mindig is, ezek érdekeltek leginkább.

Melyik iskolai teljesítményetekre vagytok a legbüszkébbek?

Vanda: Katonai alapismeretből 83 százalékos emelt szintű érettségit tettem le, és ezzel az ország bronzérmesévé váltam abban az évben.

Peti: Általános iskolában a matekversenyen második lettem. Rengeteget tanultam, és élveztem is a matekot, de utána ez a képességem valahogy elveszett. Fogalmam sincs, mi volt ez a törés az életemben, de kilencedikes koromban egyből a bukás szélére sodródtam.

Mire kaptátok az első egyeseteket?

Vanda: Mindig elkéstem a suliból. Nagyjából 8-10 körül értünk be, apu is mindig bekísért, és mondta, hogy az ő hibája, de senkit sem érdekelt, egyest kaptam.

Peti: Konkrétan az elsőre nem emlékszem, de ahogy idősödtem, egyre több egyest kaptam, az egyetemen pedig nagy kettes király voltam. Amikor megemlítem a feleségemnek, hogy 2,3-as volt az átlagom, mindig meglepődik.

Puskáztatok valaha?

Vanda: A puskázás mestere voltam. A legjobbat Kim Kardashiantől tanultam: miniszoknyát kell felvenned, és a combodra kell ragasztanod a puskát.

Peti: Rengeteget puskáztam az iskolában, főleg németórán. Nem rejtegettem semmit, csak simán kinyitottam a könyvet, és bíztam benne, hogy a tanár semmit sem vesz észre.

Mi hiányzik legjobban az iskolás éveitekből?

Vanda: A napi rutin.

Peti: Szerettem a közösséget. Zongoráztam, fociztam és együtt lógtam a haverjaimmal, de azt gondolom, hogy nagyon király felnőttnek lenni. Rengeteg stresszel jár, és sok akadállyal kell szembenézned, de elégedett és boldog vagyok a jelenlegi életemmel.

Van olyan dolog, amit utólag máshogy csinálnátok?

Vanda: Sokkal jobban ráfeküdtem volna az angolra és az idegennyelvek tanulására. Három évig japánul tanultam, de most kábé csak azt tudom megkérdezni, hogy „Szereted az epret?”.

Peti: Alapvetően semmit sem csinálnék máshogy. Nem nagyon szerettem tanulni, sokszor unatkoztam, és voltak olyan órák, ahol aludtam is, emiatt elnézést kérek mindenkitől, akit ezzel megbántottam. Úgy érzem, a történelmet jobban kellett volna tanulnom. Ma felnőtt fejjel imádom a törit, sokat olvasok ilyen témában, de ha visszaemlékszek, nagyon szomorú vagyok, mert fogalmam sincs, mit tanultam történelemből az iskolában. Nem vagyok erre büszke. Nevethetünk a Technikum héten a villalakókon, de ha bejönne pár néző a villába, és szintfelmérőt írnának, akkor biztos vagyok benne, hogy tízből kilencen ugyanígy teljesítenénk. Nevethetünk, de szerintem ez nem a villalakók bizonyítványa, hanem a miénk és az iskolarendszeré is. Sajnos ennyi ragadt meg bennünk az iskolai években, és ezen változtatni kell. Fontos lenne motivációt adni a gyerekeknek, és megértetni velük, hogy miért fontos a tanulás, és nemcsak magolni kell, hanem gondolkodni is, és megérteni az összefüggéseket.