„Megható és katartikus volt” – Nyári Dia élete egyik legmeghatározóbb eseményéről mesélt

Eddig kétszer jártál Párizsban, és mindkét alkalommal meghatározó esemény történt ott veled. Először az eljegyzés, most pedig a maraton. Mit jelent számodra ez a város?

Párizs a gimnáziumban került fel a bakancslistánkra a középiskolai barátnőmmel, Zsófival. Akkor megbeszéltük, hogy közösen el fogunk menni oda. És valahogy azóta akárhányszor eljutunk, tényleg valami jó dolog történik. Nagyon magával ragadó város. Ami még Európában ennyire közel áll a szívemhez, az Róma, és Londont is nagyon szeretem, bár az más jellegű főváros.

Honnan jött az ötlet, hogy elindulj a párizsi maratonon?

Már három éve futok, amióta a kisfiam megszületett. A félmaratonra egyénileg készültem fel, majd elkezdtünk együtt dolgozni az edzőmmel, Debreczeni Dórival. Mivel nagyon jól ment a futás, a következő cél a maraton volt. Tavaly ősszel felkészültem a budapestire, azonban azt egy betegség miatt az utolsó pillanatban sajnos fel kellett adnom. Ekkor jött az ötlet – a férjem és Dóri által –, hogy válasszak egy helyszínt, ami inspiráló, és ahol szívesen lefutnám ezt a távot. Dóri biztosított róla, hogy bármit választok, ő jön velem. Így született meg az ötlet, hogy legyen Párizs – ott volt a férjemmel az eljegyzésünk is. Végül ezt az utazást kaptam tőle tavaly karácsonyra.

Nyári Dia a Reggeli vendége volt a párizsi maraton előtti héten:

Hogyan készültél fel a maratonra? Másfajta felkészülést igényel, mint a rövidtávfutás?

A hosszútávfutónak egy kicsit lassabbnak kell lennie. Amikor a félmaratonomra készültem, gyorsabb voltam, és gyorsabban lefutottam, mint most a féltávot. De ilyenkor nem a gyorsaság az elsődleges, hanem hogy minél kitartóbban és hosszabban tudjon futni az ember.

Hogy ment a futás? Úgy alakult ez a 42,195 kilométer, ahogy eltervezted?

Pontosan úgy sikerült, ahogy terveztem. Szerettem volna 4 óra 20 perc alá menni, és ez össze is jött, de az elsődleges cél az volt, hogy élvezzem és teljesítsem – ez abszolút megvalósult. A következő cél az lenne, hogy beférjek 4 óra 12 perc alá. A párizsi pályáról azt kell tudni, hogy nagyon versenyzőbarát, kevés emelkedő van benne. Az eddigi leghosszabb táv, amit lefutottam, 30 kilométer volt. Ezért a mostani versenyen akkor jött el egy kisebb mélypont, amikor ezt a távot már teljesítettem, és utána jött az ismeretlen – attól egy kicsit féltem. Ez durván három kilométerig tartott, a 32.-től körülbelül a 35. kilométerig. Utána már csak az lebegett a szemem előtt, hogy már csak 7 kilométer van hátra, ami nagyjából 30-40 perc futás, azt már simán kibírom, hogyha eddig eljutottam. A végén nem futottam ki magam teljesen, még lett volna bennem. Szerintem 50 kilométerig el tudtam volna menni.

Milyen érzés volt beérni a célba?

Nagyon jó, de elindulni sokkal jobb volt, ami nagyon meglepett. Az elindulás megható és katartikus volt, pedig azt gondoltam, hogy majd a végén lesz a katarzis.

Mire gondolsz futás közben?

Ez változó, sok mindenen agyalok ilyenkor. Van, hogy a munkámon jár az eszem, hogy abban hogyan lehetnék jó, ötletelek, hogy mi az, amiben még fejlődnöm kellene. Ha rövidtávon futok, akkor a családunk napi dolgain gondolkozom, hogy mit mikor kell megcsinálnom, mit fogok főzni. Olyan dolgokon, amiken általában egy anyuka agyal. Ami nekem most meglepő volt a maraton futásakor, hogy bár fülessel indultam el, csak az utolsó 4 kilométeren nyúltam a zenéhez, amikor már tényleg azt éreztem, hogy tök jó lenne, ha valami diktálná a tempót.

Milyen zenét hallgattál? Mire szoktál futni?

Nagyon vegyes a zenei ízlésem. Aki futáskor engem a leginkább inspirál, az Kanye West, az ő albumát szoktam hallgatni, és Linkin Parkot, vagy más, hasonló jellegű zenét, amiben nagyon nagy töltet és erő van.

Úgy láttam, hogy sokan szurkoltak neked a helyszínen. Kik utaztak ki veled Franciaországba?

Elkísért az anyukám, a barátnője, a keresztanyám lánya és az ő párja, a legjobb barátnőim, a férjeik és a férjem. Zéti, a kisfiam otthonról szurkolt, ő a nagymamájánál volt.

Ilyenkor, amikor több napig távol vagy a fiadtól, mennyire tudsz kikapcsolódni?

Amikor a nagymamájával van, tudom, hogy jól érzi magát, és jó helyen van. Azért örülök ilyenkor, hogy nincs velünk – annak ellenére, hogy hiányzik –, mert tudom, hogy egy csomó színes programmal és élménnyel gazdagodik, amit mi otthon nem tudunk megadni neki. Ilyenkor ellátogat a dédihez, az udvaron van, mennek Egerben ide-oda. A mamájával való időtöltés neki is és a mamájának is töltődés. Ilyenkor tényleg el tudom engedni őt, és annyi elég, hogy esténként beszélünk.

Mi a következő elem a bakancslistádon, amit szeretnél kipipálni?

Ez most nagyon jól sikerült. A következő célom, hogy járjuk a városokat. Biztos, hogy szeretnék Budapesten is maratont futni, de annyi klassz európai város van még. Egyszer a New York-i maratont is lefutnám, az minden maratonistának nagy álma.

Volt időtök várost nézni Párizsban a verseny után?

Igen, a férjemmel és a barátainkkal maradtunk még plusz két napot. Szerencsére jó időnk is volt, pedig nem volt túl biztató az előrejelzés. Csütörtökön még esett a hó Párizsban, ehhez képest nekünk már szép napos időnk volt. Nagyon szép helyeken jártunk. Bár amikor a barátnőmmel – aki most szintén velünk volt – Párizsban voltunk korábban, akkor a kötelező látványosságokat már mind megnéztük, szerintem nem lehet elég időt itt tölteni, úgyhogy még biztosan visszatérünk. Most inkább rengeteget éttermeztünk, sokat beszélgettünk és iszogattunk. A múltkori turistáskodás után most Párizs gasztronómiáját és kultúráját éltük meg, úgyhogy nagyon jó volt.

Jól láttam, hogy vasárnap kintről szavaztál a magyar országgyűlési választásokon?

Igen, ezt nagyon-nagyon fontosnak tartottuk mindannyian, így mindenki átjelentkezett.

Miért tartottad fontosnak, hogy külföldről is elmenj szavazni?

Azt gondolom, hogy nem panaszkodni kell, vagy nem arról kell beszélni, hogy mit, és hogyan lehetne jobban. Sokszor az ember úgy működik, hogy vágyik a lottó ötösre, de soha nem tölti ki a szelvényt. Ha hiszünk abban, hogy demokrácia van itthon, akkor igenis négyévente el kell menni szavazni, hogy számítson a mi szavunk is. Azt gondolom, hogy akkor lehet olyan vezetése az országunknak, ami mindenkinek az akaratát tükrözi, ha mindenki szavaz valakire.

Jelenleg a Hotel Margaretben láthatnak a nézők. Van újabb szerep kilátásban?

Biztosan még nem tudok semmit mondani. Nagyon boldog lennék, ha lenne olyan sorozat, amiben játszhatnék, de ehhez kellenek olyan producerek és alkotók, akik engem akarnak. Rajtam nem múlik! Egy színész mindig akkor dolgozik, amikor munkát kap. Kevés olyan ember van itthon, aki visszautasítja a lehetőségeket, elég sokan vagyunk a szakmában. Most elindulok az edzői pályámon is. Persze az lenne a legdiplomatikusabb megfogalmazás, hogy azért nem játszom sehol, mert másra fókuszálok, de az igazság az, hogy akkor játszom, amikor hívnak és kellek.

Nézd meg a színésznővel készült interjút a Hotel Margaret kapcsán: