Magyar szabadkőművesek nagymestere: Vannak olyan szabadkőműveseink, akik egyben politikai pártok tagjai is

Még Kossuth Lajos, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Liszt Ferenc és Tamási Áron is szabadkőművesek voltak, ám a szervezet működését máig homály övezi, ami sokszor alaptalan gyanakváshoz is vezet, írja a Qubit. A lap Réti Lászlóval, a Pasaréti Gimnázium igazgatójával és a Károli Gáspár Református Egyetem docensével, a Magyar Nagyoriens nagymesterével készített interjút, amiben ő arról beszélt: „Nem mondom ki, de szabadkőművesnek nevelem a diákjaimat”.

Arról beszélt, hogy nyolc évvel ezelőtt lépett be a rendbe. „Egy egyetemi tanár barátom azt mondta: te úgy beszélsz, mint egy szabadkőműves, úgy viselkedsz, mint egy szabadkőműves, add be a kérelmedet a Magyar Nagyorienshez, hogy valóban szabadkőműves lehess”. Ezután hosszú felvételi procedúra következett, ahol beszélgetések, meghallgatások után dől el, csatlakozhat-e. Van olyan interjú, amit bekötött szemmel kell végigülnie a jelentkezőnek.

Azt mondta: „Én örülnék, ha tízszer ekkora lenne a magyar szabadkőművesség, ugyanakkor ezek nagyon régi szervezetek, a mi rendünk például 153 éves, olyan szabályokkal, amiket ma is megtartunk”. A céljuk pedig az: „Mi nem a bűnösöket akarjuk megváltani, hanem a társadalmat építeni, ahhoz pedig független, erkölcsös, művelt emberek kellenek.”

Elmondta, hogy magyar politikai pártokból is vannak tagjaik.

Gyűléseikről azt mondta: „Általában kéthetente találkozunk egy estére. Ez a szabadkőművesség rituális része, de például kiállításokra is járunk együtt, tehát ez egy jó közösség, és a tagság nemcsak a páholyházban végzett munkát jelenti, hanem barátságot is. Azt a páholyok döntik el, hogy mennyi tagdíjat kérnek, de körülbelül 35 ezer és 60 ezer forint között van évente”.

Azt is elmondta: „Egy diákom nagyon érdeklődött a szabadkőművesség iránt, és magától tartott róla egy kiváló előadást, ezután elhívtam a páholyházba és néhány szabadkőműves rendezvényre, és megmondtam neki, hogy ha továbbra is érdekli ez a téma, tíz év múlva keressen meg. De ahogy tartom a matematikaórát, ahogy beszélek a gyerekekkel és a kollégáimmal, ahogy elemzésre, döntéshozatalra és szabadságra nevelem őket, azzal gyakorlatilag szabadkőművesnek nevelem őket, csak nem mondom ki. Ők hozzák a döntéseket, és ha rossz döntést hoznak, tanuljanak meg felkelni a földről és újra nekiindulni. Vitázzanak és legyen véleményük – így nevelem őket. Nem mondom ki, de szabadkőművesnek, szabad embernek nevelem őket”.

Még arról beszélt:

• „A magyar szabadkőművesség az összes renddel együtt nagyjából hatszáz-nyolcszáz embert érint. A két nagy rend mellett van három kisebb, az egyiknek egy páholya van, a másik kettőnek kettő-kettő, a Magyar Nagyoriensnek pedig tíz. Ami a tagokat illeti, markánsan értelmiségi a társaság, de vannak nem értelmiségi tagjaink is”.
• „A mi legfiatalabb szabadkőművesünk 26 éves, a legidősebb 90 fölötti”.
• Nem titkos, inkább „diszkrét” a szervezet: „A Magyar Nagyoriens egyébként bejegyzett egyesület, klasszikus értelemben korántsem titkos, hiszen van szabályzatunk, beadjuk az adóbevallást – az, hogy a szervezet nem látható, talán inkább a létszámmal függ össze”.
• A magyar szabadkőművesség sokkal kisebb fokozaton működik, mint az 50 ezer tagú francia. „A francia Nagyoriens képviselőit a francia parlamentben fogadják, és a román Nagyoriens képviselőit is a román parlamentbe hívják, hogy kikérjék a véleményüket. Mi még nem tartunk itt. Nemcsak azért, mert kevesen vagyunk, hanem azért is, mert nálunk a döntéshozók süketek – miközben volt Magyarországnak olyan korszaka, amikor az volt a kellemetlen, ha valaki nem szabadkőműves”.
• A rendüket Kossuth Lajos alapította.
• Többek között iskoláknak, illetve vakoknak gyűjtenek pénzt.
• „Nekünk van szakterületünk, szakmánk, abból akarunk élni, nem a politikából. Amikor belépünk a páholyba, a politikát meg a hitet kívül hagyjuk, sőt felveszünk egy fehér kesztyűt is, hogy ne látszódjon a tenyerünkön, ki értelmiségi közöttünk, ki kétkezi munkás, és a fehér kesztyű a köröm alatt megbújó politikai véleményeket is eltakarja. A legkisebb közös többszörösre törekszünk, és békében szeretnénk a világ eseményeit megmutatni, ezért inkább távol tarjuk magunkat a politikától. A hit pedig személyes ügy; én tizenkét évig evangélikus presbiter voltam, de ezt szerintem nem is tudják a páholyokban”.

Nyitókép: Réti László / Facebook