Kepes András: Amikor a kisszerű, simlis gondolkodásmód hatalomra jut, az már rendszerszintű csaláshoz és korrupcióhoz vezet

„Az ügyeskedésnek, a korrupciónak mifelénk történelmi hagyományai vannak, móricztól, mikszáthon át sokan írtak erről, de az ügyeskedés sokáig inkább dzsentri, vagy piaci tempó volt, illetve a hatalomból kirekesztett szegény ember fegyvere. De, amikor a kisszerű, simlis gondolkodásmód hatalomra jut, az már rendszerszintű csaláshoz és korrupcióhoz vezet” – mondta Kepes András író, újságíró, egyetemi tanár a 444.hu-nak adott interjújában.

Kepes a lapnak hosszasan nyilatkozott tévés múltjáról és irodalmi ambícióiról, aminek apropóján egyebek mellett szóba került új könyve is, a Két macska voltam. Kepes András úgy véli, mintha egyre megbocsátóbbak lennénk a bűnnel, mintha megváltozott volna a viszonyunk a tisztességhez, valamint arról is beszélt, hogy 

a politika logikája hatalmi logika: számára a média pusztán a propaganda és a kultúrharc eszköze.

Arról is beszélt, hogy Magyarországon sikerült újrateremteni a nyolcvanas évek médiahelyzet, és szerinte „elgondolkodtató, hogy azok működtetik mindezt, akik annak idején éppen ez ellen lázadtak.” Kepes hozzátette, sosem érdekelte a pártpolitika – csak azokban a témákban szólal meg, amelyekről úgy gondolja, hogy pártpolitikán felül álló, „a szó legnemesebb értelmében vett nemzeti ügyek”: a minőségi oktatás, az egészségügy, a szociális háló, a tudomány-, a kultúra-, a sajtó szabadsága, a környezetvédelem, a korrupció.

Szerinte egyébként Magyarországon uralkodó túlélési stratégia lett a megalkuvás, ugyanakkor nem ítélkezik. „Azokat is megértem, akik a saját egzisztenciájukat féltik. Hogy ki, mennyit vállal a szókimondásból, az a saját felelőssége” – fogalmazott. Hozzátette, van, hogy megtalálják a kritikus hangok, ám néha kiderül, hogy olyanok is egyetértenek vele, akikről nem feltételezte.

A múltkor egy Fidesz-közeli bankba hívtak előadást tartani, ahol a vezérigazgató-helyettes fogadott, és megkért, várjunk a kezdéssel, mert úton van az igazgatóság egyik tagja, aki a bankelnökhöz hasonlóan lelkes rajongóm. Kiderült, hogy egy országszerte ismert kormányközeli üzletember barátnője. Megkérdeztem az igazgató-helyettestől, segítsen megérteni, miért kíváncsiak rám, miközben pontosan tudják, hogy alapvetően különbözik az értékrendünk. Azt felelte: a mi értékrendünk is hasonló az Önéhez, csak a pénz máshonnan jön.

– mesélte el Kepes.

Hozzátette, a megalkuvás nem csak azon a szinten van jelen, ahol az egzisztenciális létminimum a tét. „Nem csak a pedagógus hallgat, aki nem mer tüntetni, mert a KLIK kirúgja. Nem csak az újságíró öncenzúráz, aki nem talál más munkát, ha megírja, amit valójában gondol. Azok is e szerint működnek, akik hatalmon vannak” – szögezte le.

Ismerősei egyre többen fontolgatják, hogy Ausztriába, Spanyolországba, Olaszországba költözzenek, ám ő itthon szeretne maradni. „Ott kell élni, ahol az ember legjobban fel tudja idegesíteni magát, mert az azt jelenti, hogy az a hely fontos számára” – fogalmazott.

Az interjú legvégén szó esett arról, hogy nemrégiben tíz oktató távozott a METU-n, ahol ő is dolgozik tanárként, miután menesztették a Kommunikációtudományi Intézetet és az újságíró központot vezetőjét, ennek apropóján pedig arról is, mit gondol a kormány oktatáspolitikájáról.

A tekintélyelvű rendszerekre általában jellemző, hogy nem fordítanak nagy hangsúlyt az oktatásra, mert a kevésbé tájékozott emberek kiszolgáltatottabbak, könnyebb irányítani őket. De úgy látom, nem csak erről van szó. Az állam, a kultúrharc jegyében igyekszik ideológiai befolyása alá vonni az oktatást, és megpróbál szabadulni minden amúgy kötelező feladatától

 – fogalmazott Kepes András.

Nyitókép: RTL