Visszaváltott pálinkásüveg miatt bukott le a nikotinnal öldöklő nyírségi asszony

Mintha a spanyolviaszt találták volna fel, úgy írnak némelyik hobbikertész-portálon a nikotinos permetezésről, még tippeket is adnak hozzá, hogyan főzzünk permetszert eldobott cigarettacsikkekből. Pedig itthon sokáig elterjedt növényvédőszer volt a nikotin, de nem véletlenül szorult vissza az erős méreg, amely nem csak balesetekből adódóan okozott tragédiát, öngyilkosságokhoz és családirtásokhoz is felhasználták.

1960-ban a Rendőrségi Szemle arról írt, hogy a Debreceni Igazságügyi Orvostani Intézetben tíz év alatt boncolt 317 öngyilkos között a leggyakoribb elkövetési mód az akasztás volt, ezt követte a sav és a lúg, majd a nikotinmérgezés. Mondhatni, foglalkozástól függő volt, hogy ki milyen szereket használt: gyógyszerészek, orvosok, vegyészek között morfinnal, ciánnal elkövetett mérgezések is előfordultak, vidéken, mezőgazdasági munkakörben dolgozók pedig nikotint, rézgálicot és egyéb permetezőszereket alkalmaztak.

Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelki elsősegély-számot!

A cikkben azt írták, hogy savakat, lúgokat, nikotint és egyéb kellemetlen ízű mérgeket szinte egyáltalán nem használnak gyilkosságok elkövetéséhez, mert nem lehet feltűnés nélkül bejuttatni másnak a szervezetébe – mégis bőven akadtak akkoriban esetek, amik ezt a kijelentést cáfolták.

Gyorsan ölő méreg

Az Orvosi Hetilap 1964. szeptember 6-i számában azt fejtegette, hogy a nikotin gyorsan ölő méreg, és aránylag könnyen hozzá is lehetett jutni, amikor permetezőszerként kiterjedten alkalmazták. A nikotinmérgezés áldozata

szédül, bőre halvány, szederjes, nyirkos, nyáladzik. A pulzus szaporává válik. A pupillák kitágulnak. Néhány másodpercen belül összeesik, eszméletét veszti, görcsök jelentkeznek, ami után perceken belül légzésbénulás miatt beáll a halál

– áll a cikkben. Gyilkosság elkövetéséhez gyakran keverték erős illatú szeszesitalba, ami elfedte a nikotin jellegzetes szagát. Előfordult az is, hogy iszákos ember borosüvegébe csempészték, aki reflexszerűen húzta meg az üveget – és az első korty után már hiába vette észre, mi történt, nem lehetett megmenteni az életét.

A cikk szerzői – dr. Fazekas I. Gyula, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének igazgatója és dr. Kósa Ferenc igazságügyi orvosszakértő – arra is kitértek, hogy nikotinos gyilkosságok esetén a halálos adag ötvenszeresét, százszorosát alkalmazzák az elkövetők, pedig sokkal nehezebb lenne a mérgezés felismerése az „éppen csak a halált előidéző mennyiség” esetén.

Hogy milyen veszélyes méregről van szó, az kiderül a Népszabadság 1965. május 26-i számában megjelent cikkből is, amelyben az Országos Bírósági Vegyészeti Intézet munkatársai számolnak be egy esetről, amikor egy unatkozó tízéves kisfiú baltával ütögetett egy bádogdobozt, amiben még maradt valamennyi nikotin. 

A doboz szétment, a maradék nikotin szétfröccsent, rá a gyerek arcára és kezére, és a bőrön át is súlyos mérgezést okozott.

Ugyanezért jelent meg a lapokban 1963 júliusában a Földművelésügyi Minisztérium növényvédelmi szolgálatának tájékoztatása, amelyben arra figyelmeztetnek, hogy ne fürödjenek a gyerekek a permetlé elkészítésére szolgáló kádban. Arra pedig más cikkek is figyelmeztették az embereket, hogy nikotinnal permetezett gyümölcsöt csak alapos mosást követően fogyasszanak.

Az Orvosi Hetilap már idézett cikke konkrét eseteket is ismertet, amikor nikotinnal követtek el gyilkosságokat.

A kalauz teája

1958-ban egy 28 éves kalauz a vasútállomáson megreggelizett, majd ivott egy kortyot a magával vitt teásüvegből, ezután a gyomrát fájlalta, összeesett és pár perc múlva meghalt. Az üveg tartalma erősen nikotinszagú volt: a megmaradt fél liternyi folyadékban 100 gramm tömény nikotint mutattak ki, a férfi szervezetébe a halálos adag több mint százszorosa került.

Kiderült, hogy a nikotint felesége tette a kalauz teásüvegébe. Az asszony előbb tagadott, majd beismerte: szerelmes lett egy másik férfibe, és azt gondolta, férjétől úgy tud megszabadulni, ha megmérgezi. 12 év börtönt kapott tettéért.

A megunt szerető

Egy földműves legény, K. I. régóta viszonyt folytatott egy 28 éves nővel, I. I-vel, házasságot is ígért neki, ezt azonban a férfi szülei ellenezték. Közben egy másik nőnek kezdett udvarolni, csakhogy I. I. már terhes volt tőle.

K. I. 1962 szeptemberében meglátogatta a nőt a lakásán, és egydecis üvegben pálinkát is vitt magával, amibe nikotint kevert. Lefeküdtek egymással, ezután a férfi kivette kabátja zsebéből a pálinkát és odaadta a nőnek, hogy igyon belőle. Az meghúzta az üveget, de rögtön utána el is dobta, és arcon ütötte a férfit, majd az ágyban a fal felé fordult és perceken belül meghalt. A férfi távozott a lakásból, de később elkapták és 15 év börtönre ítélték.

Saját gyerekétől akart szabadulni

Egy korábbi esetről a Hétfői Hírek számolt be 1957. október 14-én. A húszéves Erdősi Ferenc és a hasonló korú Laudon Aranka az előző év tavaszán házasodtak össze, de a nőnek már volt egy húszhónapos gyermeke. Elhatározták, hogy a kislányt elteszik láb alól. Jeges fürdőkbe rakták, de felépült a tüdőgyulladásból, forró fürdőbe rakták, de begyógyultak a sebei. Ezután a gyermek ételébe nikotint kevertek, de még ebbe sem halt bele. Végül lefogták a gyereket és tömény nikotint itattak vele, amibe három perc alatt belehalt.

A borzalmas tettre néhány nap alatt fény derült, a rendőrkézre került pár egymást vádolta. Laudon Arankát első fokon halálra, Erdősi Ferencet életfogytiglani börtönre ítélték. A Legfelsőbb Bíróság enyhítő körülményként mérlegelte az anya életkorát és azt, hogy azóta világra hozott még egy gyermeket; a férjnél pedig azt vették figyelembe, hogy a gyilkosság kitervelésében és végrehajtásában a nő járt elöl. Így Laudon Aranka büntetését életfogytiglani börtönre, Erdősi Ferencét pedig 15 év börtönre enyhítették.

Megromlott barátság

Az Észak-Magyarország 1962. december 23-i számában írt a kétgyerekes Héjj Gyulánéról, aki Miskolcon egy egyébként eladó házban kapott lakást, miután elvált férjétől. Az asszony maga ajánlgatta Vezdovics Margitnak, akivel korábban ápolónőként együtt dolgozott, hogy vegye meg a házat. Az adásvétel végül meg is történt, csakhogy Vezdovicséknak az egész ingatlanra szükségük volt, így a jó viszony megromlott: az új tulajdonosok bíróságra is mentek, hogy kiköltöztessék Héjj Gyulánét, neki azonban nem volt hova mennie.

A kétgyerekes családanya egy alkalommal elutazott vidéken élő szüleihez, és a kamrájukban egy üveg tömény nikotint talált. Egy kis üvegbe töltött belőle, az volt a terve, hogy hazaviszi és öngyilkos lesz. Otthon azonban megváltoztatta a tervét: kitalálta, hogy nem magát öli meg, hanem a háztulajdonost.

Héjj Gyuláné vett egy doboz desszertet és egy üveg konyakot. Az utóbbihoz nikotint töltött, majd visszacsomagolta úgy, hogy érintetlennek tűnjön. Az ajándékot becsomagolta és elküldte Vezdovics Margit munkahelyére. Csakhogy Vezdovics Margit nem maga ivott először a konyakból, hanem egy kolléganőjét kínálta meg vele, aki rögtön erős marást érzett és kiköpte az italt. Nagyobb baja nem lett, de így is bekerült a belgyógyászati osztályra.

A vegyészeti vizsgálat megállapította, hogy bőséges adag nikotin volt az italban. Héjj Gyulánét előre megfontolt, szándékos emberölés kísérlete miatt öt év börtönre ítélték – az, hogy nem történt haláleset, nem rajta múlott, hanem a szerencsén.

A bántalmazó férj

A „vajai nikotinos asszonyról” a Kelet-Magyarország írt 1963. február 10-én. Angyal Géza rendszeresen bántalmazta feleségét, aki végül 1962 júliusában határozta el, hogy megöli a férfit. A TÜZÉP telepen nikotint vett, mondván, permetezésre kell.

Angyal Géza olyannyira iszákos volt, hogy az utóbbi időben már denaturált szeszt ivott, amit az egyik családtag vitt neki Baktalórántházáról. A feleség a sötét színű üvegből kiöntötte a denaturált szeszt, és nikotint töltött helyette. Amikor a férj hazatért az aratásból, az asszony elé tette az üveget, majd kiment a házból, hogy ne lássa tette következményét. Amikor visszatért, Angyal Géza már holtan feküdt.

Bár a körzeti orvos kiadta a temetési engedélyt, a rendőrorvosnak a hirtelen halál miatt kötelessége volt felboncolni a holttestet és egyes részeit laboratóriumi vizsgálatra küldeni. Így derült ki, hogy Angyal Géza nikotinmérgezés áldozata lett. A feleséget 12 évi börtönre ítélték.

Az eldugott bor

A nagypalli Horváth József 58 éves apósával és annak 76 éves anyjával élt együtt. Vagyoni viták is voltak köztük, de Horváth legnagyobb baja az volt apósával, hogy az állandóan eldugta előle a bort. Egy nap aztán a férfi megtalálta a pincében az elrejtett bort, és úgy döntött, „megbünteti” apósát: pár csepp nikotint töltött az üvegbe.

Amikor az após lement a pincébe és beleivott a borba, rögtön rosszul lett. Jajgatni kezdett, erre odament az anyja, és ő is belekóstolt az üvegbe, de rögtön kiköpte. Horváth József az egészet végignézte, de semmit nem tett az újabb mérgezés megakadályozására. Az após és anyja életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg, a vőt hatévi börtönre ítélték.

Közömbös az emberi élettel szemben

Holhos Jánosné 1957-től egész gyilkosságsorozatot követett el nikotinnal, és talán soha nem is bukott volna le, ha nem dönt úgy, hogy visszaváltja a pálinkásüveget, amiben korábban a mérget tartotta.

1968. szeptember 17-i számában a Tükör számolt be részletesen a történtekről. 1959 júliusában a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Penészlek tanítója egy ismerőséhez ment látogatóba, és útközben két deci pálinkát vett az italboltban. A kimért italt a boltos a pulton lévő üvegbe töltötte, a tanító pedig magával vitte. Hárman ittak a pálinkából, és mindhárman azonnal rosszul lettek, életüket a gyorsan elvégzett gyomormosás mentette meg.

Az orvos jelentette az esetet a hatóságoknak, és a vegyész szakértők 8-10 ember megölésére elegendő nikotint találtak a maradék pálinkában. Keresni kezdték, hogyan kerülhetett nikotin az üvegbe: 

az italboltos emlékezett rá, hogy egy helyi fiatalasszonytól, Holhos Jánosnétól váltotta vissza az üveget.

Holhos János már a második férje volt az asszonynak, az első férj, Rostár István halálát a boncolási jegyzőkönyv szerint alkoholmérgezés okozta. A fejlemények fényében azonban kihantolták Rostár István holttestét, és az új vizsgálat megállapította, hogy nikotinmérgezés végzett a férfival.

Rostár István halála előtt néhány nappal a házaspár udvarában egy ötéves kislányt találtak holtan, majd Holhosné egy gyermekkori barátnője követett el nikotinnal öngyilkosságot – legalábbis ezt állapították meg a hatóságok. Másfél évvel később Holhosné nővére is meghalt, róla is azt gondolták, hogy magát mérgezte meg nikotinnal.

A hatóságok vizsgálódtak a mérgezések ügyében, de nem találtak semmilyen indítékot, ami miatt Holhosné végzett volna az áldozatokkal. Terhessége, majd szülése miatt sem tartóztatták le az asszonyt. Csakhogy megszületett gyermeke 1960 augusztusában, öthónapos korában elhunyt. 

A rendőröknek az tűnt fel, hogy Holhosné a legkevésbé sem bánkódott gyereke elvesztése miatt. Ebből pedig arra következtettek, hogy az asszony számára egyszerűen nincs értéke az emberéletnek.

Holhosné ellen már elegendő bizonyíték gyűlt össze letartóztatásához, de végül csak a fogdán, az egyik éjszakán jelezte, hogy azonnal részletes vallomást akar tenni. Elmondta, hogy Rostár István gyakran elitta a keresetét és meg is verte őt, ezért elhatározta, hogy végez a férfival. Folyékony nikotint vett, amit egy kétdecis pálinkásüvegbe töltött, de a szer hatásában nem volt biztos. Elhatározta, hogy előbb próbát tesz.

A szomszédok gyermeke, az ötéves Tarnóczi Ilona gyakran átjárt Rostárékhoz. Az egyik ilyen alkalommal Rostárné – a későbbi Holhosné – néhány ujjnyit töltött a nikotinból egy pohárba, és megkínálta a gyereket. Az ivott a pohárból, majd kiment a lakásból, összeesett és meghalt. Mivel a házba bemenni senki nem látta a gyereket, így az asszony nem került gyanúba.

Pár nappal később Rostárné hírét vette, hogy barátnője, Fürtös Józsefné róla pletykál a faluban. Átment hozzá beszélgetni, majd azt mondta, hozott egy kis pálinkát és poharat kért. Öntött a nikotinból, amit Fürtösné felhajtott, aztán összeesett és meghalt. Rostárné mentőért rohant, miközben azt kiabálta, hogy Fürtösné megmérgezte magát.

1957. augusztus 23-án Rostár István elvitte a feleségét Lillafüredre szórakozni. Elmentek egy étterembe, ahol az ételhez két nagyfröccsöt rendeltek. Rostárné a saját poharába öntött a nikotinból, de nem ivott belőle, hanem odaadta férjének, miután az megitta a sajátját. A férfi rosszul lett, és pár perc múlva meghalt. 

Az asszony sikoltozni kezdett és felborította az asztalt – mint utólag kiderült, azért, hogy a maradék ital kiboruljon, és ne derüljön ki, hogy nikotin volt benne.

Férje halála után 1959-ben az asszony férjhez ment Holhos Jánoshoz. A házasság nem működött, Holhos elköltözött, Holhosné pedig „erkölcstelen életet” élt, amitől nővére igyekezett visszatartani. Az asszony nővéréhez is elment, neki is „pálinkát” vitt, ő megitta azt és meghalt.

A nikotin elfogyott, az üres üveg a kamrába került, aztán amikor elfogyott Holhosné pénze, visszavitte az üres üvegeket az italboltba, így került a nikotinos üvegbe a tanító pálinkája.

Holhosnét előbb 15 év börtönre ítélte a megyei bíróság, enyhítő körülményként értékelve, hogy neveltetése és elmaradott környezete miatt „közömbös az emberi élettel szemben”. A Legfelsőbb Bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy a gyilkosság a legsúlyosabb erkölcsi és jogi megítélés alá eső bűncselekmény, amelynek súlyával különösebb nevelés és iskolázottság nélkül is mindenki tisztában van. Ennek alapján Holhos Jánosnét a legsúlyosabb büntetésre, halálra ítélték.

A sikertelen házasság

A Déli Hírlap 1970. július 7-i számában a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Növényvédő Állomás laboratóriumvezetője már arról beszélt, hogy a nikotin nem tartozik a „divatos” védőszerek közé, és nem is szívesen adják ki, mert korábban sokszor előfordult, hogy öngyilkosságot követtek el vele.

Ennek ellenére még 1972-ben is érkezett hír nikotinos gyilkosságról. Január 20-i számában a Csongrád Megyei Hírlap számolt be az ügyről. Egy hódmezővásárhelyi özvegyember, Bánfi Ferenc 1965-ben ismerkedett meg egy szegedi özvegyasszonnyal, Lajtos Jánosnéval. Összeházasodtak és összeköltöztek a feleség szegedi lakásában. Bánfi eladta tanyáját és ingóságait, csak pár dolgot vitt magával – köztük egy kis üvegben permetszert, ami nikotin volt.

Bánfi hamar megbánta a házasságot: minden ház körüli teendő rá maradt, új felesége nem akart dolgozni, inkább ivott – rendszeresen és sokat. A férj el akart költözni, de nem volt hova. Pénzt is csak ő keresett, amit az asszony mindig elszedett tőle. Végső elkeseredésében elhatározta, hogy megöli a feleségét.

Erre 1971. augusztus 14-én kínálkozott alkalom, amikor egy fiatal házaspárt vártak vendégségbe. Bánfi a boltban vett négy üveg sört, amit levitt a pincébe. Három üveget óvatosan felbontott, pár csepp nikotint töltött beléjük, majd egy tompa kés élével gondosan visszazárta a kupakokat.

Miután megérkeztek a vendégek, Bánfi felbontotta a sört és töltött. A vendégül látott fiatal férjnek feltűnt, hogy a sör nem habzik, azt gondolta, romlott. 

Bánfiné felkapta saját poharát, és „nincs annak semmi baja” felkiáltással beleivott. 

A vendég fiatalasszony is ivott egy keveset.

A két asszony rosszul lett: Bánfiné a kórházba szállítás során, a mentőautóban meghalt, Gulyás Lászlónénak pedig maradandó májfunkciózavarai lettek. Bánfit letartóztatták és tíz év fegyházbüntetésre ítélték.

Nyitókép (illusztráció): Fortepan / Mészáros Zoltán