Magyarországon derítették fel a legtöbb vadvilág elleni bűncselekményt, de szinte senkit sem vontak felelősségre

Tavaly júniusban Svájcból indult útnak egy szürke farkas, hogy párt találjon magának. A falkáját elhagyó, M237-es néven elhíresült fiatal hím nyomkövető nyakörvet kapott, minden lépését figyelték. Bécsnél tett egy kis kitérőt, majd a Fertő tótól délre lépte át a magyar határt, idén februárban pedig már Budapestet is megkerülte. 

Észak felé tartott, majd április elején belépett az Aggteleki Nemzeti Park területére, ahol a Hernád folyónál nyoma veszett. Mint később kiderült, tragédia vetett véget a fokozottan védett állat több száz kilométeres vándorlásának.

Hidasnémetinél agyonlőtték a svájci farkast.

Mint arról korábban az RTL Híradó is beszámolt, az eset nagy nemzetközi felháborodást váltott ki: július elejéig már több mint 50 ezren követelték petícióban, hogy a kiszabható legnagyobb büntetést kapja az, aki kilőtte a védett állatot. Az ügyben egy szabolcsi vadászt hallgathattak ki, de a rendőrség részleteket nem közöl a folyamatban lévő nyomozásról.

A svájci farkas lelövése azonban egy rendszerszintű probléma része, amiben más országok is érintettek: egy friss jelentés szerint Európában a védett fajok ellen elkövetett bűncselekmények többsége felderítetlen és szankcionálatlan marad, itthon pedig még ennél is rosszabb lehet a helyzet.

Magyarországon tízből nyolc vadvilág elleni bűnesetben marad el az elkövetők felelősségre vonása.

Illegális elejtések, tiltott vadászcsapdák és állatkereskedelem

A vadvilág elleni bűncselekmények veszélyeztetik Európa növény- és állatfajait, negatív hatással vannak az európai országok gazdasági fejlődésére és biztonságára, miközben ezen bűncselekmények többségé felderítetlen marad, az elkövetők pedig megússzák a büntetést – így foglalható össze a LIFE SWiPE projekt keretében készült friss jelentés, aminek eredményeit a kutatásban partner WWF Magyarország ismertette.

A konzorcium által publikált A láthatatlan felfedése: Sikerek és kihívások a védett fajok ellen elkövetett bűncselekmények üldözésében Európában című jelentés 11 európai országban, 87 szervezettől összegyűjtött adatokat vizsgált meg, hogy átfogó képet adjon a vadvilág elleni bűncselekményekről.

A kutatás a 2016 és 2020 közötti időszak rendelkezésre álló adatait elemezte a következő országokban: Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Lengyelország, Olaszország, Románia, Spanyolország, Szerbia, Szlovákia, Ukrajna és Magyarország. Az említett 

európai országokban a leggyakoribb bűncselekmény a vadon élő fajok illegális elejtése, ami az összes eset 27 százalékát teszi ki. 

Ezt követi a mérgezett csalétkek alkalmazása (16 százalék), a tiltott eszközök – pl. hurkok, lábfogó csapóvasak, széleskörű vagy nem szelektív csapdák – használata vadászat közben (14 százalék), valamint az illegális kereskedelem (13 százalék).

Megússzák az elkövetők

A jelentésből kiderül, hogy valójában sok bűncselekmény kerül a hatóságok látókörébe, ám érdemi szankciók nincsenek: tízből hat esetben nem történt vádemelés, de ez mégis megtörténik, a többség akkor sem kerül börtönbe. A tanulmány külön kiemeli, hogy

Magyarországon az észlelt bűncselekmények 84 százalékában nem történt semmiféle felelősségre vonás.

Pedig lett volna honnan meríteni, hiszen az elérhető adatok alapján a lista első helyén vagyunk, a vizsgált időszakban 943 vadvilág elleni bűncselekményt regisztráltak itthon (vadon élő fajok, növények és állatok egyben).

A védett fajok elleni bűncselekmények és a környezeti bűnözéssel szembeni fellépés nem kellő mértékben prioritás az egyéb bűncselekmények mellett, pedig az élővilág védelme egészséges környezetünk védelmét szolgálja, azaz mindannyiunk közös érdeke.

Európa számos országában, így hazánkban is több figyelmet kell fordítani a természet elleni bűncselekmények felderítésére és a szankciórendszer hatékonyabbá tételére. Megfelelő humán és pénzügyi erőforrások hiányában nem lehet hatékony a hatóságok fellépése 

– mondta el az rtl.hu-nak Kecse-Nagy Katalin, a védett fajok illegális kereskedelmével foglalkozó TRAFFIC Európai Programigazgatója.

A szakértő szerint a hazai kiszabható szankciók EU-s összehasonlításban nem tartoznak a legszigorúbbak közé, nagyon sokszor az elkövető személye nem ismert, például a mérgezések vagy illegális elejtések gyakran lakott területtől távol, nehezen megközelíthető helyen történnek, a tetemre sokszor csak hetekkel később találnak rá. 

Az elsőre aggasztónak tűnő esetszámok azonban nem feltétlenül járnak a bűnözés növekedésével, jelenthetik a hatékonyabb felderítést, illetve mutathatják a nyomozás hatékonyságát is. A vizsgált 11 országban általánosságban elmondható, hogy a rendelkezésre álló, elérhető adatok hiányosak, azaz nem biztos, hogy valóban hazánkban volt a legtöbb eset a vizsgált időszakban.

Minimális a tettenérés esélye

Magyarországon is az egyik leggyakoribb bűncselekmény a Washingtoni Egyezmény (CITES) által védett állatfajok és növények illegális kereskedelme, amely az élő egyedek mellett azok részeire (pl. tigriscsont, elefántcsont) és származékaikra (pl. védett kígyóbőrből készült öv), azaz a termékekre is vonatkozik. Fontos megjegyezni, hogy számos faj esetében a kereskedelem – vagy egyszerű behozatal külföldről – nem tiltott, de engedélyköteles.

A hazai védett fajok esetében a mérgezések jelentenek jelentős problémát, így például ragadozó madaraknál vagy akár a nagyragadozóknál, de az illegális vadászat/elejtés is komoly gond a nagyragadozók esetében

– hangsúlyozta Sütő Dávid, a WWF Magyarország Nagyragadozók programvezetője az rtl.hu-nak. 

A szakértő hozzátette, itthon leginkább a ragadozók ellen követnek el bűncselekményeket konfliktusos megítélésüknek köszönhetően. A mérgezéses esetek különösen kirívóak lehetnek, amelyekben sok állat egyszerre pusztul el. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) adatai alapján 2000 és 2020 között 1899 mérgezéshez köthető madárpusztulás történt. 

Olyan fajok egyedei is elpusztultak, mint a parlagi sas vagy a rétisas, melyek eszmei értéke egyaránt 1 millió forint.

A szakértők általános problémának tartják, hogy ezek a bűncselekmények rejtve maradnak, a tettenérés esélye nagyon kicsi. Az utóbbi nagyjából 10 évben egyetlen esetben, egy nógrádi medve illegális elejtése után találták meg a tetteseket, akik felfüggesztett börtönbüntetést kaptak végül, míg más ügyekben sikertelenül zárult a nyomozás.

Feltételezhető tehát, hogy a nagyragadozók illegális elejtése nagyobb probléma, mint ahogy azt az ügyek száma mutatja

– állítja Sütő Dávid.

Hobbiból tartott védett állatok, kifosztott fészkek és orvvadászatra kiképzett madarak

Az elmúlt években számos nyomozásról számolt be a rendőrség nyilvánosan, a kilőtt svájci farkas pedig csak a jéghegy csúcsa a hazai vadvilág elleni bűncselekményeknél. Idén májusban derült ki, hogy természetkárosítás miatt kell felelnie annak az 54 éves férfinak, akinél több mint félszáz illegálisan tartott védett madarat – kakadukat, papagájokat és nandukat – találtak. A rendőrség még 2021 nyarán kezdett el nyomozni, miután megtudták, hogy egy gyulai tanya tulajdonosa engedély nélkül, hobbiból tart védett madarakat.

Az ellenőrzés során kiderült, hogy 54 madár esetében a férfi nem rendelkezett a tartásukhoz szükséges engedélyekkel. A mintegy tízmillió forint összértékű engedély nélkül tartott madárállományban nagyon értékes és ritkaságnak számító egyedek is voltak. Így például – az akár 600-700 ezer forintot érő – jákópapagájok és ara papagájok is, sőt egy hibrid madár is, mely a sárgaszárnyú ara papagáj és a zöldszárnyú ara papagáj keresztezésével jött létre.

De fel lehet idézni azt a 2019-ben indult ügyet is, melyben ismeretlen elkövetők fokozottan védett ragadozómadarak fészkeit fosztogatták, és kilopták belőle a fiókákat a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban. Az elkövetők a fészkekből elvitt fiókákat arra képezték ki, hogy kisebb testű állatokat – nyulakat, pockokat, rókákat vagy fácánokat – fogjanak el, összesen 12 állatot treníroztak illegális solymászatra. A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (KR NNI) tavaly októberben fejezte be a nyomozást: 13 elkövetőt fogtak el, akiket összesen 40 bűncselekménnyel gyanúsítanak, többségüknek természetkárosítás, lopás és orvvadászat miatt kell felelniük.

A LIFE SWiPE-jelentés szerzői a megoldást az érdemi fellépésben, az esetek hatékonyabb felderítésében és nyomon követésében látják – lévén ezek sokszor rejtve maradnak –, valamint abban, hogy a területnek szenteljenek nagyobb figyelmet a döntéshozók. Nem titok, hogy az EU is fel akarja venni a harcot a környezeti bűncselekményekkel, amiket ráadásul a 10 legégetőbb szervezett bűncselekménytípus közé sorolnak, és jelenleg is zajlik a környezeti bűnözés visszaszorítását célzó uniós irányelv felülvizsgálata.

Azért itthon is történt előrelépés

Mint arra a jelentés szerzői rámutatnak, azért a vizsgált országokban jó gyakorlatok is akadnak. Magyarországon ilyen például Nemzeti Nyomozó Iroda környezeti bűnözés elleni alosztálya, ami a visszaélések felderítésére szakosodott, és már drónokat is bevetnek a védett fajok megfigyelésére. A kutatás megemlíti azokat méreg- és tetemkereső kutyákat is, amik fontos szerepet töltenek be az illegális nagyragadozó-elejtések felderítésében.

A keresőkutyák legutóbb az M237 néven ismert svájci farkas maradványainak keresésében is részt vettek.

De az MME és a rendőrség által közösen kiképzett állatok a mérgezéses bűncselekmények felderítését is jelentős mértékben képesek javítani. Ahogyan arról korábban mi is írtunk, Magyarországon csak két olyan kutya – egy malinois és egy német juhász – van, amelyeket a méregkeresés mellett a farkasok nyomainak kutatására is kiképeztek.

A jelentés pozitív fejleményként értékeli 2021 áprilisában létrehozott Nemzeti Környezeti Biztonsági Munkacsoport (NEST), melynek egyebek mellett célja felvenni a harcot a visszaélésekkel, különös tekintettel a vadon élő állat- és növényfajokat károsító magatartással szemben. 

A hét államigazgatási szerv részvételével létrejött munkacsoportot a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda vezeti, és a Belügyminisztérium Belső Biztonsági Alapból finanszírozott projekt keretében valósult meg. Kecse-Nagy Katalin szerint ez egy „mindenképp üdvözlendő és előremutató a kezdeményezés”, és reményeik szerint elő fogja segíteni a proaktívabb munkát a felderítésben és nyomozásban, például célzott ellenőrzési tervek kidolgozásával és ezek végrehajtásával. 

A WWF és a TRAFFIC munkatársai állítják, számos rendkívül elhivatott kolléga dolgozik a különböző hatóságoknál, de nehéz a helyzetük, mert általános az emberhiány, valamint a téma nem kap kellő támogatást. Mindenesetre fontosnak tartják, hogy mindenki jelezze a hatóságoknak, ha a természetkárosítást észlel vagy annak gyanúja felmerül, hiszen 

a természet nem tud magától bejelentést tenni. 

Nyitókép: Az elejtett M237-es svájci jeladós farkas – Fotó: WWF Hungary / Facebook