A boldogság és én nem jöttünk össze sohasem – 20 évvel ezelőtt távozott közülünk Cserháti Zsuzsa
2023. július 23. 9:01
Húsz évvvel ezelőtt, 2003. július 23-án, egy nappal 55. születésnapja után hunyt el Cserháti Zsuzsa. A kivételes tehetségű, de hullámvasúthoz hasonlatos, csonkán maradt karriert befutó, a boldogságot csak röpke pillanatokra meglelő énekesnő elvesztésének évfordulóján az RTL Híradó húsz évvel ezelőtti gyászhírének és a XXI. Század tíz évvel ezelőtti riportjának felelevenítésével emlékezünk a fantasztikus hangú művészre.
Húsz évvel ezelőtt 2003. július 23-án, szerda délután otthonában érte a halál Cserháti Zsuzsa énekesnőt. Az egész országot lesújtó halálhírt a művésznő fia, Szirtes Krisztián közölte az MTI-vel. Az RTL Híradónak Cserháti koncertszervezője arról beszélt, hogy az énekesnő a halála előtti időszakban egyre fáradtabb volt, gyakran előfordult, hogy egészségi állapota miatt nem tudott színpadra lépni:
Hirtelen jöttek a rosszullétek. Volt úgy, hogy ki volt sminkelve, indulni akartunk. A legutóbbi eset: el is mentünk Tiszaújvárosba. Ott is voltunk. És ott lett rosszul. Ez volt az utolsó. Én utoljára vele ekkor találkoztam.
Cserháti egy nappal 55 születésnapja után hunyt el. Pályafutása során több kudarc is érte, emiatt gyakoriak voltak nála a depressziós, szorongásos időszakok. Halála után szinte azonnal felröppentek a találgatások arról, hogy önkezével vetett véget életének. Ezt később orvosai határozottan cáfolták: az énekesnő szinte állandóan fogyókúrázott, emellett cukorbeteg is volt, illetve pajzsmirigyproblémákkal küzdött, mindezek együtt nagyon megviselték szervezetét, és halálát végül nyelőcsőér-repedés miatti elvérzés okozta.
A hetvenes évek nagy felfedezettje csak jazzt szeretett volna énekelni
Cserháti Zsuzsa 1948. július 22-én született, tíz évig tanult klasszikus balettet, majd 1965-ben lépett énekesnői pályára. Kezdetben a Rangers, majd a Thomastic együttessel turnézott. Az 1972-es Táncdalfesztivál egyik nagy felfedezettje ő volt. Legnagyobb sikereit a Kicsi, gyere velem rózsát szedni, a Boldogság, gyere haza, A boldogság és én valamint az Árva fiú című dalokkal aratta.
Cserháti énekesnőként jazzt és soult szeretett volna énekelni, amihez meg is volt kivételes tehetsége, azonban a kor szocialista kultúrpolitikája nem hagyta, hogy a maga választott műfajokban bontakozhasson ki. Erdős Péter, a magyar popipar teljhatalmú ura felajánlotta neki, hogy legyen vokalista a Neoton Famíliában Csepregi Éva mögött. Ezt az ajánlatot Cserháti nem fogadta el.
A puha diktatúrával alkut nem kötő fiatal énekesnőnek mindössze két önálló nagylemeze jelenhetett meg (1978-ban és 1981-ben). Ezután gyakorlatilag vendéglátózni, haknizni kényszerült. Évekig külföldi szórakozóhelyeken, éttermekben, bárokban próbált érvényesülni. Amikor visszatért, már szinte senki sem ismerte.
Haknik, filléres gázsik
2013-ban a XXI. Század című műsorban az RTL az alábbi riporttal emlékezett meg Cserháti Zsuzsáról. Egyik korai slágerének első sora mintha előrevítetené későbbi életét:
A boldogság és én nem jöttünk össze sohasem
Aztán megszűntek a gálák, jöttek a haknik, fellépések poros vidéki színpadokon, késő este zötyögés haza a filléres gázsival a zsebben. Az Országos Rendező Iroda adott engedélyt a fellépésekre, a gázsikat is ők állapították meg. Itthoni megélhetéséhez épp elég volt, hogy nyolcvanas években a budapesti Moulin Rouge mulatónak volt énekesnője.
A 80-as évek végére betegségei miatt jelentős túlsúlyt szedett fel, és emiatt visszavonult a színpadtól, gyakorlatilag nem mert emberek közé menni, szinte elfeledve, szegénységben élt. Házassága tönkrement, az énekesnő a debreceni Aranybika Hotel bárjában vállalt fellépéseket, hogy a fiát eltartsa – néha tíz deka parizer megvásárlása is gondot okozott.
Hamu és gyémánt, gyémánt és hamu
Cserháti Zsuzsa csak jóval a rendszerváltás (és két 1992-es próbálkozás után), 1996-ban tért vissza a könnyűzenei életbe, a Hamu és gyémánt című albummal, ami aranylemez, az énekesnő pedig egy csapásra ünnepelt sztár lett. Ekkorra orvosi segítséggel lefogyott,újabb lemezei is sikert arattak, nagy koncerteket adott telt házas közönség előtt.
1998-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét. Még négy nagylemezt jelentett meg (1997: Mennyit ér egy nő, 1999: Adj még a tűzből, 2000: Várj, 2002: Add a kezed), munkásságát a magyar hanglemezgyártók szövetsége háromszor is Arany Zsiráf-díjjal jutalmazta.
Az ezredforduló éveire kapott, jól megérdemelt dicsőség azonban már későn jött. Hiába a sikeres új lemezek és a fellépések, az énekesnő már nem tudott megbirkózni a piacgazdasággal, a megváltozott viszonyokkal. A rosszindulatú pletykák szerint inni kezdett, pedig nem, betegségei hatalmasodtak el rajta – és végül ezzel zárultak be a második esély kapui.
Hozzászólna? Látogassa meg Facebook-oldalunkat!