Orbán Viktort jól ismeri, de az emberek a főnökei – majdnem 60 év után távozik posztjáról Pásztor Béla, a rekorder polgármester

A február 27-én már 85. születésnapját ünneplő Pásztor Béla február végén jelentette be, hogy lemond a szinte az egész életét meghatározó polgármesterségről. Az rtl.hu-nak azonban elmondta, csak félig távozik Veresegyház éléről. 

„Hozta az élet”

Pásztor Béla úgy emlékszik, annak idején eszébe sem jutott, hogy valaha is településvezető lesz. Nem vágyott rá, és csak „hozta az élet, hogy én lettem a tanácselnök”. A pozíciót azután fogadta el, hogy elődje TSZ-elnök lett, és őt ajánlotta be utódjának. 

Ha azt mondják, hogy azt csináljam, akkor azt csinálom. Tisztességesen dolgozni, és sikereket elérni, az érdekelt.

Pásztor úgy lett a település vezetője, hogy nem volt tősgyökeres „veresi”. Az 1938-ban a felvidéki Ipolybalogban született, „egy kicsi, alig nyolcszáz lelkes, színkatolikus, színtiszta magyar településen” – fogalmazott. Kisgyerek volt, amikor szüleivel Magyarországra menekült, ahol az akkor még Veresegyházhoz tartozó Erdővárosban (a mai Erdőkertes) telepedtek le, ami jellemzése szerint egy „hepaj volt, ahova az ilyen-olyan jöttment embereket telepítették be”. Szülőföldjét azonban továbbra is egyik otthonának tekinti:

A lelkemben a Felvidék az otthonom, mert ott töltöttem a gyerekéveimet, ott jártam templomba, ott voltam ministráns. Azt az erkölcsöt, amit megélek és követek, azt az ott élő emberektől kaptam. 

A „veresi csoda”

Az Erdőkertesen élő Pásztor 1965-ben lett az akkor még szegénynek számító Veresegyház vezetője, ahol tanácselnöki kinevezése előtt a művelődési házat vezette. Hamar bebizonyosodott, hogy jó választás volt. A település ugyanis hamarosan rohamos fejlődésnek indult. 

Elmondása szerint az akkori állam nem szólt bele a munkájába, és a szocialista időszak 

ugyanilyen volt, mint most, nekem semmiben sem volt rosszabb, vagy jobb. 

Hozzátette: „Nekem ne magyarázza senki, hogy ott akkor nem lehetett semmit sem csinálni. Mindig azt csináltuk, ami az embereknek kellett. Ha valaki jobbat tudott volna mondani, akkor természetesen azt csináltuk volna.”

Az úthálózat fejlesztését hozta fel példának:

Nem volt egyetlen járda, egy méter se, nem volt egyetlen út sem. Saját magunknak volt aszfaltkeverő telepünk, ott gyártottuk a homokaszfaltot, kiképzetük az embereket a járdaépítésre, és minden utca a saját maga járdáját építette.  

Víkendházak és ipar

Első nagy döntése a nyaralóépítések támogatása volt: megvásárolták az Öreg-tó környéki földeket, felparcellázták és víkendházak építésére eladták. Ezt újabb és újabb földvásárlások és nyaralók követték. A nyolcvanas évekre már több ezren voltak. 

Szerinte a veresiek nagy többsége örült a nyaralók érkezésének:

Az emberek itt paraszti világot éltek, megtermelték az árut, és azt mondták: jó, hogy ide hoztuk a pestieket, mert képletesen szólva a piacon nem tíz vásárlójuk volt, hanem húsz.

A másik nagy húzása az iparosítás volt. Korábban nem volt ipar, „csak kisebb TSZ melléküzemági dolgok”, és az emberek az elmondása szerint ezt is örömmel fogadták, mert „helyben volt munka, nem kellett Pestre járni, csak ide a szomszédba.”  

Az igazán nagy áttörés a nyolcvanas évek végén következett be, amikor Somody Imre megalapította a kilencvenes évek egyik sikertermékének számító Plusssz pezsgőtablettákat gyártó Pharmavitot. „Az Imre ittléte jelentős volt” – mondta Pásztor Béla. 

Majd jöttek az újabb és újabb ipari beruházások, köztük a General Electric, aminek gázturbinagyártó üzeme és repüléstechnikai gyára is van az 1999-től már városi rangot kapott, és mostanra már több mint húszezer ember lakta Veresegyházon.

Lelkesen független

Bár településvezetőként sikert sikerre halmozott, az országos politika soha nem vonzotta, annak ellenére, hogy az rtl.hu-nak adott interjújában egymás után sorolja azokat a politikusokat Pozsgay Imrétől kezdve Horn Gyulán át egészen a jelenlegi miniszterelnökig („Orbán Viktort is jól ismerem”), akikkel hosszú karrierje alatt együtt dolgozott. 

Nem akartam országgyűlési képviselő lenni. Arra én képtelen vagyok, hogy négy órát ott üljek, és nem csinálok semmit.

Függetlenségét végig sikerült megőriznie. A szocializmus alatt hiába próbálták rábeszélni, soha nem lett párttag, és a rendszerváltást után sem akart egyetlen egy pártba sem belépni. Onnantól ugyanis már pártérdekeknek kell megfelelni, és az szerinte megnehezítette volna a dolgát.

Alkalmatlan vagyok rá, mert nem tudom elfogadni, hogy valaki azt mondja, hogy az nem megy, amikor én azt tudom, hogy meg lehet csinálni.

„A város érdekében mindent”

Ellenzéke azonban mindig is volt, és folyamatosan támadták. Bírálói szerint szinte már diktátorként irányította a települést, és olyan vezető, akit nem lehet kritizálni, mert „eszköztárában ott a bosszúállás”, és közben „királyként” egy feudalista rendszert épít, ahol a korrupt személyes kapcsolatokon múlik minden.

Egyik legélesebb kritikusa a több mint húsz éve Veresegyházon élő Zsolt Péter szociológus, az Élni Veresegyházon Egyesület elnöke, aki egy Pásztorról szóló 2017-es írásában „erkölcstelennek és kulturálatlannak” nevezi hatalomgyakorlását, és kijelentette, hogy a polgármester kultúrája „nem más, mint hogy akit meg lehet vásárolni, azt megvásároljuk, akit zsarolni lehet, azt zsaroljuk, akit pedig meg lehet félemlíteni, azt megfélemlítjük.”

Pásztor állítja, sosem zavarták a kritikus hangok, sőt előszeretettel hallgatta meg azokat, akik nem értettek vele egyet.

A mindennapi élet részének tartottam. Ha az emberek okosat mondtak, akkor meghallgattam.

Zsolt Péterről szólva pedig közölte: „Én nem tudok azért haragudni, hogy valakinek más a véleménye. Pétert én nagyon tisztelem. Az Úristen neki ezt a szerepet szánta, neki ezt a szerepet kell eljátszani. Nem haragudhatok rá. Ő is meg akar mutatkozni, neki is van véleménye, mondja el.” 

Pásztor azt állítja, mindig is igyekezett jó kapcsolatokat ápolni az emberekkel, és személyes kapcsolatait mindig is kihasználta. Nem tagadja, hogy előfordult: „ha valakivel jóban voltam, rajta keresztül szereztünk meg valamit”, de elmondása szerint mindig csak a város érdekét tartott szem előtt, és nem a saját boldogulását. „Olyan szándék sosem munkált bennem, hogy ővele jóban leszek, mert valami csurran-cseppen” – állítja.

Pásztor leszögezte, hogy „az emberek a főnökeim”, és szerinte csak azt nézte, hogy nekik jó legyen: „a város érdekében mindent megtettem, ami nem ellenkezett az én magánerkölcsömmel.”

Ha azonban a saját erkölcse nem teljesen egyezett a jogszabályokkal, azt nem tekintette problémának. A leköszönő polgármester nyíltan elismeri, hogy a törvényeket finoman szólva szabadon kezelte. 

Saját jellemzése szerint a „józan paraszti ész” vezette a döntéseit, és még azt sem tartotta vissza, ha esetleg valami törvénytelenséget követett el, mert szerinte előfordul, amikor a jogszabályok a való életben alkalmazva rosszak. Mint mondta, „másként csináltuk”, és ezt a veresiek „befogadták, mert látták, hogy eredménye van”.

Bíróság elé csak egyszer állították. 2010-ben hűtlen kezelés miatt emeltek ellene vádat a helyi ellenzék feljelentése után, egy évekkel korábbi ingatlanügylet miatt. A Fidesz, a KDNP, az LMP, a Jobbik, valamint civil szervezetek képviselői lemondásra szólították fel a pár nappal az önkormányzati választások előtt bejelentett vádemelés miatt, de ő ezt nem tette meg, és végül magabiztosan, a szavazatok majdnem 65 százalékával nyert.

Majd nyert a bíróságon is: a Fővárosi Ítélőtábla 2013-ban nemcsak jogerősen felmentette, hanem még azt is megállapították, hogy „a vádhatóság által kifogásolt ügylettel nemhogy anyagi hátrányt okozott volna Veresegyháznak, hanem még gyarapította is az önkormányzat vagyonát.”

Az ügy állítása szerint nem viselte meg, ugyanúgy tudott aludni, mint máskor:

Amikor kijöttünk a bíróságról, megöleltem az embert, aki feljelentett.

A bírósági ügy, és személyét érő támadások egyáltalán nem ingatták meg támogatottságát. Sőt: 2014-ben a szavazatok 87,4 százalékával nyert fideszes kihívója ellen, 2019-ben pedig, amikor egy fideszes és egy független jelölt indult ellene, a voksok 75,5 százalékát szerezte meg. 

Bár rekordideig volt településvezető, elmondása szerint ez soha nem érdekelte, csak „adta az élet”, hogy ilyen sokáig megtarthatta pozícióját. Bár ez idő alatt sok mindent sikerült tető alá hozni, volt egy terve, amit máig sajnál, hogy nem tudott megvalósítani.

A kilencvenes években a város alatt talált termálvíz felhasználásával termálfürdőt szeretett volna létrehozni, ami máig nem jött létre. Akkor egy „gigantikus”, golfpályát is magába foglaló szállodakomplexumot álmodott meg Veresegyházra, de utóbbiról mostanra belátta, hogy az „nem ártott, hogy nem sikerült”, sőt örül is neki.

Azt azonban sajnálja, hogy egy kisebb, nem az idegenforgalomra, hanem a helyiek kiszolgálására épült kisebb termálfürdő, ami „nem zavarja meg a város életét”, és illeszkedik a település „meghitt környezetéhez”, nem készült még el.

Ez a feladat már az utódjára vár, akit már ki is nézett magának. Ő nem más, mint a mostani alpolgármester, akinek munkáját a háttérből továbbra is támogatni fogja.

„Nem tudom abbahagyni”

Lemondásának híre nem töltheti el teljes örömmel kritikusait, és támogatóinak sem kell attól tartania, hogy a „munkamániás” jelzőt büszkén vállaló polgármester teljesen ott fogja hagyni Veresegyház irányítását. A polgármesteri hivatalban lévő irodáját ugyanis megtartja, és bár a mindennapos ügyek irányításában már nem fog részt venni, ott lesz, ha valamiben a segítségére szorulnának. 

Ahogy Pásztor Béla a polgármesterségről kijelentette:

Otthagyni nem lehet. Megszűnik a jogviszony, de én itt maradok.

Nyitókép: Pásztor Béla  az irodájában a városházán 2023. február 21-én. Fotó: MTI/Kovács Tamás