„Vágyom az új helyzetekre, hogy ne kelljen visszatartanom a könnyeimet vagy a nevetést” – interjú az RTL Híradótól búcsúzó Szabados Ágival

Azt mondtad nemrég, visszatérő rémálmod, hogy lekésed a Híradót. Akkor most jöhet az a rémálom, hogy lekésed a Reggelit.

A Reggeliről még könnyebb is lemaradni. Nem vagyok az a korán kelő típus, és akkor még enyhén fogalmaztam. Egyike ez is az előttem álló kihívásoknak, de úgy éreztem, épp erre van szükségem; kihívásra. Új helyzetekben szeretném kipróbálni magam, és erre a Reggeli tökéletes. Igen, a régi rémálmot, hogy lekésem az RTL Híradót, lassan felválthatja az új rémálom, hogy lekésem a Reggelit, mert elalszom. Ígérem, nem fog valóra válni.

Milyen gyakori ez a rémálom? Heti egy? Havi egy? Félévente egy?

Félévente kettő. Szerencsére nem egy mindennapos élmény, de azért elég makacs, vissza-visszakúszik a fejembe. Meg kéne nézni, mit mond erre Krúdy Álmoskönyve, igaz, a tévéhíradó okozta álmok nem az ő szakterülete.

Egy híradós sosem mondhat véleményt, ez a szakma alapja. A Reggeli műsorvezetőjeként viszont módod lesz erre.

Ez lesz a másik óriási változás a reggeli kelés mellett. Kíváncsi is vagyok, mennyire fogom magam kontrollálni, vagy épp mennyire nem. Azért nem teljesen idegen ez a helyzet, hiszen az elmúlt évek során nem csak híradós voltam. Van egy könyves énem is, sok irodalmi témájú, könyves interjút készítetek, ebbe pedig belefér a saját véleményem, ízlésem, a világlátásom is. A Reggeli persze egy jóval szélesebb spektrum, rengeteg témalehetőséggel.

A Híradó jó része politikából áll. Mennyire hagyod, hogy elárassza a közélet az életedet?

Szerintem az alap, hogy legyünk képben, figyeljük a híreket, furcsának is tartom, ha valaki azt mondja, hogy egyáltalán nem követi a híreket. Szerintem ezt senki nem engedheti meg magának, manapság különösen nem. Úgyhogy én ezután is figyelni fogok, csak a nagyságrend változik, nyilván más az a hírmennyiség, amit híradósként az elmúlt nyolc éven át nap mint nap be kellett fogadnom.

Ebben a nyolc évben, gondolom, sokszor megtörtént, hogy egy-egy hír annyira megérintett, felháborított vagy elkeserített, hogy adás közben nehéz volt leküzdeni az érzéseidet.

Szoktam is mondani a Szegedi Egyetemen, ahová visszajárok híradózást tanítani, hogy érzék kérdése is, tudod-e minden helyzetben tartani a három lépés távolságot. Úgy, hogy közben azért robot se légy, de a véleményed sem ülhet ki az arcodra. Másnak máshoz, nekem történetesen ehhez van érzékem. Rendesen belém ivódott, hogy híradósként mit lehet és mit nem. Nem nevethetem el magam, nem sírhatom el magam, és még sorolhatnám, mit nem lehet.

Egyszer sem estél ki a három lépés távolságot tartó híradós szerepéből?

Egyszer történt csak meg, 4-5 éve. Épp egy magánéleti válság közepén jártam, amikor egy hír – a hajléktalanok vegzálásáról volt szó – annyira szíven ütött, hogy elsírtam magam. Szerencsém volt, mert épp Balázs (Rábai Balázs, a Híradó társműsorvezetője) jött, így volt két percem, hogy összeszedjem magam. De igen, kell a fal, amit felépítesz, és ami az esetek 99 százalékában megóv az ilyen helyzetektől. Mire újra rám került a sor, folytattam, mintha mi se történt volna. Megtanultam fegyelmezni magam. Most épp ebből az önkontrollból kell visszavennem, hogy ne egy fegyelmezett híradós üljön be a Reggelibe.

A Reggeliben a röhögőgörcs is megengedett, legalábbis negyedszázadonként egyszer. Az RTL 25. születésnapja alkalmából előkerült az az adás, amiben Alföldi Róbertet, a Reggeli hajdani műsorvezetőjét hírolvasás közben fogja el a röhögés, ami aztán megállíthatatlanul terjedt tovább.

Nagyon várom az ilyen váratlan helyzeteket. Kis túlzással, amióta az eszemet tudom, híradót vezettem, már Szegeden megtalált a híradózás, ez lett az életem, de az évek alatt én is megváltoztam, már nem ugyanaz a lány vagyok, aki a húszas évei elején elkezdte ezt. Vágyom az új helyzetekre, akár arra is, hogy ne kelljen visszatartanom a könnyeimet vagy a nevetést, ha egy-egy beszélgetés során úgy adódik. Semmiképpen sem bohóckodásból, vagy a hatáskeltés kedvéért, hanem mert ilyen vagyok. Sok mindenen el tudom sírni magam.

Mi ríkatott meg utoljára?

Sara Nisha Adams regénye, A könyvlista. Szabályosan zokogtam a végén.

Vannak rettegett szavaid, nyelvtörő kifejezések, amiket inkább kerülsz élő adásban?

Ebből a szempontból a mostanában sokat emlegetett „rezsicsökkentés” is egy veszélyes kifejezés, és persze még egy csomó ilyen van. Sokáig a „decembert” és a „Debrecent” is összekevertem, vigyáznom kellett, ha elhangzott adásban. Szerencsére a híradós átírhatja a felkonfokat, ha egy-egy szó nagyon nem állt a számra, attól igyekeztem megszabadulni. Ezért is izgalmas lesz a reggeli beszélgetős műfaj, mert itt nincs súgógép, sokkal jobban kell tudni fejből beszélni, rögtönözni. December – Debrecen, remélem improvizálva is menni fog. Nyolc év híradózás után azért rendesen be vannak gyakorolva. Megedzett ez az idő.

És a korán kelés? Mikorra kell beállítani a vekkert?

Négyre. Na, jó, negyed ötre. Húha!

Azért most már ne mondd vissza!

Most már nem.

Ebbe hogyan fér bele az olvasás? Az mégsem lehet, hogy az egyik legnépszerűbb olvasás-népszerűsítő mozgalom kitalálója ne olvasson.

Még jobban bele fog férni, mert hétvégén most már nem kell dolgoznom. Bármikor is kerülök ágyba, elalvás előtt mindig kell olvasnom.

Mondj három könyvet, amik mindig jó, ha kéznél vannak az éjjeliszekrényen.

Ezek vannak az éjjeliszekrényemen: Harry Potter angolul, Edith Eva Egertől A döntés és az Utas és holdvilág.

Szabados Ági a vasárnap esti Híradóban búcsúzott el a nézőktől. Hogy mit mondott, és hogyan búcsúzott el tőle Rábai Balázs, megnézhetik itt!

Nyitókép: Schram András