Rácz András: A probléma nem Pankotai Liliről és nem is rólam szól, hanem az oktatás állapotáról

Nemrég az rtl.hu is megírta, hogy Rácz András Oroszország-szakértő – aki egyébként nem politizál, ám ebben az ügyben kivételt tett – az október 23-i tüntetésen fellépő Pankotai Lili slam poetryjével, majd az azt követő támadásokkal kapcsolatban osztotta meg a gondolatait. Ebben többek között azt írta: „Civilizált ember gyerekeket nem bánt. Soha, semmilyen körülmények között. Egyet nem érteni, vitatkozni lehet, de bántani őket nem. Ergo, aki egy középiskolás diáklányra kiabál kígyót-békát a (mégoly trágár) a véleménye miatt, a »példás megbüntetést«, kirúgást, egyebeket követelve, az utolsó, gyáva, sz@r ember.”

Rácz csütörtökön arról számolt be, hogy „megjelent az első, személyre szóló lejárató cikk ellene”, ezt pedig „történelmi pillanatként” értékelte.

A Magyar Nemzet újságírója a Pankotai-ügy kapcsán azt írta, „a szövegeknek többnyire szokott elejük, közepük, végük lenni; olykor még értelmük is. Itt ilyesmikkel nem terhelte hallgatóságát a szónok. Ennek dacára zajos sikere lett. Lelkendező hívei közül kiemelkedik az amerikai birodalmi propagandát résmentesen fölmondó Rácz András »Oroszország-szakértő«, aki arról tájékoztatta a magyarokat, hogy – idézem – »Aki nem képes felismerni a költészetet (mert bizony a slam poet­ry is költészet), az ráadásul még hülye is.« Nofene. Szóval ez maga a költészet, tudatja Rácz »Oroszország-szakértő« és műelemző, aki nyilván egy itt felejtett polihisztor.”

Az újságíró szerint Rácz volt az is, aki „nagy buzgalmában lerántotta a leplet az egész Lili-jelenségről; arról, miért vetnek be a liberálisok egyre gyakrabban gyerekkatonákat a közélet harcterein”.

Íme, a beteg haditerv lényege! Egy – lehetőleg lány – gyerekkatonát kitolni maguk helyett a pulpitusra golyófogónak. Odalökni, hogy mondjon bármit, de lehetőleg minél alpáribbakat, minél aljasabbakat, bántson meg minél többeket, amire majd borítékolhatóan ráharap az ellenség. És amint visszalőnek, akkor magzatpózba kuporodva lehet ordítani: „aki egy középiskolás diáklányra kiabál kígyót-békát, az utolsó, gyáva, sz…r ember”. Holott a helyzet éppen fordított, kedves Rácz András! Aki egy kislányt küld maga helyett a harctérre, aki egy kislány fedezékéből támad, az a gyáva. Továbbá: sunyi és becstelen.

Rácz erre a Facebookon reagált, mint írta: mivel a cikk szerzője, Pilhál Tamás személyesen is megszólította, személyesen is fog neki válaszolni. 

A szakértő szerint „ez az egész felháborodás, ami a kormánymédia egy jelentős részében napok óta megy egy tinédzser által elmondott vers stílusán, szerintem nem több, mint kommunikációs elterelési manőver, a manővernek pedig az a célja, hogy a vita a stílusról szóljon, ne pedig a tartalomról. Hogy ne arról beszéljen a magyar társadalom újságolvasó része, hogy milyen helyzetben van az oktatás, hanem arról, hogy milyen szavakat használ egy tinédzser”. 

A rossz hír az, kedves Tamás, hogy a ma reggeli, országos megmozdulások alapján úgy tűnik, hogy az érintettek kevésbé vevők erre a trükkre

– írta Rácz, aki szerint a személyre szóló lejárató cikkek logikájában sincs semmi újdonság. Réges-régi, eredetileg szovjet, később orosz módszer, állampárti, autoriter rendszerekre jellemző. A szakértő úgy véli, a cikk abban kifejezetten manipulatív, hogy definiálni akarja, hogy mi költészet és mi nem. „Pedig ez hamis dilemma, kedves Pilhál Tamás. Nem kell ugyanis választani Babits és a slam poetry között. Kinek ez tetszik, kinek az; Önnek az egyik, nekem mindkettő – és még elég sok más szerző is egyébként. Nem, nem vagyok ittfelejtett polihisztor, amint azt Ön volt kedves megállapítani; egyszerűen csak szeretem a verseket.”

„A cikk abban egyértelműen manipulál, hogy megpróbál engem összemosni a tüntetésekkel, mintha én küldenék bárkit bárhová. Pedig az égvilágon semmi közöm hozzá, nem vagyok szervező, sőt, nem is ismerek a szervezők közül senkit. (Szórakoztató volna látni, amint megpróbálja bebizonyítani az ellenkezőjét). Becsülöm a tüntetők bátorságát és egyetértek a céljukkal, hiszen félig-meddig érintett vagyok magam is: több, mint egy évtizedig tanítottam a hazai felsőoktatásban, úgyhogy kimeneti oldalról szembesültem a középiskolai oktatás problémáival. De ennyi, nem több. Nem küldök senkit sehová” – tette hozzá a bejegyzésben, és megjegyezte többek között azt is, hogy feltűnő, hogy a cikkíró milyen lelkesen használ háborús retorikát, 

miközben az Önről nyilvánosan elérhető életrajzi információk alapján halvány fogalma sincs arról, hogy milyen is a valódi háború. Gyanítom egyébként, hogy pont ezért lelkesedik érte ennyire. Ha tudná, mit tud művelni akárcsak egyetlen repesz is egy emberi testtel, valószínűleg Ön is kevésbé volna lelkes...

Rácz András ezután közölte, hogy semmi különösebb baja nincs azzal, hogy Pilhál lejárató cikket írt róla, ám ha az újságíró a cikk előtt elvégezte a házi feladatot, akkor mostanra tudja: Rácz az orosz állami információs gépezet elleni küzdelmen edződik egy ideje, az ő trükkjeikhez van szokva; az elmúlt nyolc évben volt ő már amerikai ügynök, német ügynök, orosz ügynök Soros-ügynök, brit ügynök.

„Annak pedig kifejezetten örülök, hogy addig legalább Ön is eljutott, hogy nem egy diáklány az Önök célpontja. A következő lépés majd annak a felismerése lesz, hogy nem is én. A probléma ugyanis nem Pankotai Liliről és nem is rólam szól, hanem az oktatás állapotáról. Ezzel pedig muszáj lenne kezdeni valamit, mert a jól működő oktatás tényleg nemzeti érdek. Lehet próbálkozni azzal, hogy erről a problémáról eltereljék a figyelmet, nyilván… de lehet, hogy célszerűbb lenne inkább a megoldására törekedni” – zárta a bejegyzését, amelyet itt lehet elolvasni:

Nyitókép: Reggeli